Szinkrónia és diakrónia a nyelvben - NYELVTANTÉTEL

• a szinkrón szó a görög szün = együtt és kronosz = idő szavakból ered, jelentése egyidejű; a szinkrón nyelvészet egy adott időszakban vizsgálja a nyelvet; ide tartozik a leíró nyelvtan
• a diakrón szóban a dia = át, keresztül, a diakrónia lényege tehát a történetiség, a nyelv történetét vizsgálja
• a magyar nyelvtörténet legkorábbi vizsgálható szövege a Pray-kódexben található Halotti beszéd és könyörgés; a diakrón nyelvészet több nehézségbe is ütközhet pl. a nyelvészek az ősmagyar kor nyelvi állapotát nehezen tudják rekonstruálni, hiszen a honfoglalás előttről nincsenek írásos nyelvemlékeink; az ómagyar korból már vannak, viszont a beszélt nyelvre nehéz ezekből következtetni (pl. a Halotti beszédnek és az Ómagyar Mária-siralomnak is több „olvasata” van), ennek egyik oka, hogy a hangjelölés nem volt következetes, egyértelmű; egységes helyesírási szabályzat csak a 19. századtól van
• a nyelvészeti kutatásokat megkönnyítette a hangfelvételek megjelenése, mert így nem csak a szókészlet, hanem a hangok változása is egyértelműbben vizsgálható
• a nyelv folyamatosan változik; napjainkban elsősorban a szókészleten vehető észre: szinte hónapok alatt népszerűvé vált a lájkol szó, és bekerült a köznyelvbe; idegen nyelvekből is kerülnek a magyarba szavak pl. internet, de sok új szó keletkezik szóképzéssel pl. internetezik vagy szóösszetétellel pl. internetkapcsolat
• a nyelvi változás oka lehet: 1. nyelven belüli (ezek hangtani, nyelvtani változások – pl. a szláv malinából málna lett); 2. a nyelvet használó ember gondolkodásából fakadóak (főleg szókészletbeli, jelentésbeli változások – pl. a számítógép helyett csak gépet mondunk); 3. nyelven kívüli (változik a gazdaság, a társadalom, ez hat a szókészletre is – pl. a tanácselnök szó kikopott a nyelvből a rendszerváltás után, helyébe a polgármester került)
• a diakrón nyelvészet, azaz nyelvtörténet tehát egy hosszmetszetet, míg a szinkrónia egy keresztmetszetet mutat a nyelvről