Mi a konfliktusos, a középpontos és a kétszintes dráma?

Bécsy Tamás Mi a dráma? című könyvében három drámamodellt különböztet meg. Ezek nem műfajok, hanem a drámai művek típusai bizonyos szempontokat alapul véve. Érdemes tudni, melyikre mi jellemző, mert segítenek elindulni a drámaelemzésben.

I. A konfliktusos dráma olyan dráma, melyben két (vagy több) ellentétes akarat csap össze. Ezeket általában egy-egy személy hordozza. Például Antigoné el akarja temetni a fivérét, Kreón viszont megtiltja ezt. Nagyon fontos, hogy a két ellentétes akarat nem érvényesülhet egyszerre (pl. a fiút vagy eltemetik, vagy nem, mindkettejüknek nem lehet igaza), ebből adódik a konfliktus. Mivel mindkét fél nem "győzhet", a mű végére az egyiknek el kell buknia. Legtöbb esetben meghal (Antigoné) vagy valamilyen nagy tragédia éri (Oidipusznak az egész addigi élete összeomlik, mert nem az, akinek hitte magát, ezért kiszúrja a saját szemét stb.). 

Ez a bejegyzés itt is megtalálható.

Egy szereplő több másikkal is állhat konfliktusban. A Bánk bánra például a konfliktusok bonyolult hálója jellemző. Bánk ellentétes érdekeket, értékeket képvisel Gertrudisszal: a királynő tékozolja az udvar vagyonát, a külhoniakat részesíti előnyben, Bánk Magyarország problémáit próbálja megoldani, melyek közül az egyik a szegénység, amihez részben a tékozlás vezethetett. De Bánk Petúrral is konfliktusban van: Petúr "békétlen", míg Bánk békés úton szeretné rendbe hozni az ország sorsát.

Saját magával is konfliktusban állhat a főszereplő. Ilyen Bánk, vagy ilyen Hamlet. Utóbbi vívódik: "lenni vagy nem lenni", az életet vagy a halált válassza, az ember lázadjon a sorsa ellen vagy fogadja el, cselekedjen apja gyilkosa ellen vagy sem stb. 

A legtöbb drámában van valamilyen konfliktus, megoldatlan probléma, de ettől még nem mindegyik konfliktusos dráma. Ezt a kifejezést csak azokra használjuk, amelyek két ellentétes érték, akarat szembenállására épülnek.

II. A középpontos drámában minden cselekmény, szereplő, viszony egy adott szereplőhöz kapcsolódik, minden "körülötte forog".  Középpontos dráma (amellett, hogy konfliktusos is) a Bánk bán és a Hamlet.

III. A kétszintes dráma cselekménye két világszinten játszódik. Az egyik általában hétköznapibb, a másik pedig misztikusabb, s az utóbbi van hatással az előbbire. A "szintek" nem egyszerűen különböző helyszíneket jelentenek! Valódi átjárhatóság nincs közöttük, azaz egy szereplő csak az egyik „szint” része lehet.  

Ilyen dráma Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde is. Tünde hiába van "egy helyen" Csongorral, egy másik világ részese. Választania kell a szerelme és saját világa (addigi létformája) között. 

Ki kicsoda a Bánk bánban?

Endre király (azaz II. András, az „aranybullás”): épp galíciai hadjáratot vezet, ezért nincs jelen az első négy felvonásban; az ötödik felvonásban jelenik meg, amit a Bánk bán több kritikusa is indokolatlan dramaturgiai fogásnak tekint, mert így a mű végén jelenik meg egy új szereplő; nagyon fontos, hogy Endre egy nemzeti király (a dráma a reformkor idején született!), aki képes felülemelkedni az őt ért sérelmeken; a legnagyobb sérelem az, hogy Bánk megölte Gertrudist, a királynét; Endre elítéli a gyilkosságot, de elítéli a királyné viselkedését is (azaz az idegenek élősködését stb. az országon)

Gertrudis: magyar királyné, de merániai származású; rangja és neme miatt nincs igazi vetélytársa; rokonai érdekeit az országé elé helyezi

Bánk bán: a királyt távollétében annak „helyettese”; ez ellentmondást szül: így ő parancsol a királynénak vagy az asszony neki?; a dráma minden főbb szereplőjével konfliktusban áll, de a legnagyobb problémát mégis saját magával való konfliktusa okozza: olyan feladatokat kap, amiket nem tud megoldani, főképp azért, mert elveivel ellentétesek; magányos hős, nincsenek szövetségesei

Melinda: Bánk fiatal felesége (Bánk körülbelül Gertrudisszal egyidős); jóhiszemű, de kiszolgáltatott, cselekvésképtelen, csak sodródik az eseményekkel; tisztaságával a királyné és Bánk felé kerekedik; legnagyobb értéke erkölcsössége, becsületessége, s mivel Ottó (és vádaskodásával Bánk is) ezt veszi el tőle, Melinda valódi énje, lényege „megsemmisül”, halála már csak fizikai halál, megváltás számára

 

Ottó: Gertrudis rokona; megtestesíti mindazt, amiért Peturék, a békétlenek lázadnak; minden áron meg akarja szerezni Melindát, „szövetségesét”, Biberachot orvul öli meg; gerinctelen, gyáva figura

Biberach: mindig arra az oldalra áll, ahonnan többet remélhet; „jelmondata”: „ott van a haza, hol a haszon”  

Tiborc – a jobbágyságot személyesíti meg, a királyi udvaron kívüli világot; olyan kérdéseket vet fel, amelyek a reformkor problémái is; nem lázad a sorsa ellen, csak tényeket közöl Bánkkal; problémái Bánk megoldásra váró problémáivá válnak

Petur bán: gyűlöli az idegeneket, és egy asszonynak (Gertrudis) sem szívesen engedelmeskedik; jót akar az országnak, de nem egyenes és nem átgondolt, az ország problémáit erőszakos úton oldaná meg

Izidóra: nemes hölgy, aki szerelmes Ottóba; Gertrudis halála bosszúszomjassá teszi; gyakran ő értesíti a királynőt Bánk vagy Ottó tetteiről – elsősorban dramaturgiai szerepe van

Simon és Mikhál – Melinda rokonai; ők is inkább csak sodródnak az eseményekkel, passzív szereplők; idegen származásuk miatt óvatosak

Solom mester és Myska bán hűek a királyhoz; talán ebből ered, hogy – mivel a királyné a királyhoz tartozik – nem látják Gertrudis hibáit

Könnyű összekeverni Solomot és Myska bánt Melinda rokonaival, Simonnal és Mikhállal. Szintén gyakran felcserélik Izidórát Izórával (Az ember tragédiájában Éva neve Izóra a konstantinápolyi színben), illetve Gertrudist Gertrúddal (az utóbbi Hamlet anyja). (A Bánk bánban a hosszabb nevek szerepelnek: Gertrudis, Izidóra.)