Társadalomkritika-e A Gézagyerek? - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

• Háy a ’80-as évektől ír lírai és epikus műveket, de színpadi művekkel csak 2000 után jelentkezett
• drámái: pl. A Senák, A Pityu bácsi fia, A Gézagyerek és A Herner Ferike faterja
• mind a négy mű vidéki környezetben játszódik, a szereplők egyszerű falusi emberek
• A Senák egy kicsit kilóg a sorból: az államosítás idején játszódik, erősebb a történelmi színezete, mint a többinek
• ezt a négy drámát Háy egy kötetben adta ki; mindegyik dráma előtt olvasható az ötletet adó novella mint a dráma szinapszisa

 

• A Gézagyerek a székesfehérvári színház felkérésére készült, de végül a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán volt a premierje 2001-ben

 

• szereplői vidéki emberek
• Gézagyerek egy autisztikus fiatal férfi, akinek a nevében is benne van, hogy valójában nem nőtt fel; az anyjával él, és naphosszat a konyha kockaköveit bámulja; amikor „biztonsági emberre” van szükség a gyárban, őt választják, hogy üljön a szalag fölött és figyeljen; úgy tűnik, „rendes” dolog, hogy munkát adnak egy fogyatékos fiúnak, de az is igaz: ezt a munkát senki más nem vállalná szívesen (látszatmunka)
• a falusiak szánják Gézát, de amikor munkába áll, a munkanélküli szomszéd szánalma irigységbe csap át
• a munkatársai is szánják, megpróbálnak kedvesek lenni vele, befogadni (pl. nőt akarnak szerezni neki Vízike, „a kocsmai nő” személyében), de ezek a segítségek kicsit mindig gúnyt is űznek Gézából

 

• Géza nem illik teljesen a falusiak világába

·    rendkívüli esetben a szalagot le kell állítania, de nem történik rendkívüli eset, ezért kissé kényelmetlenül érzi magát

·  a munkatársai „csinálnak” neki egy ilyen rendkívüli esetet, de Géza nem érti a viccet, számára a világ egyértelmű dolgokból áll, igenekből és nemekből, feketéből és fehérből, mint a konyha kockaköve

·    a humorérzék hiánya a nagy különbség Géza és a többiek között, a munkások ugyanolyan céltalan életet élnek, mint a fogyatékos fiú, minden nap ugyanazt csinálják, de ők képesek az iróniára, képesek kérdéseket feltenni a világ kilátástalanságáról; ők tudják, hogy a világ rosszul működik, Géza viszont képtelen felfogni a hibás dolgokat – viszont ezért talán elégedettebb is a saját sorsával, mint a többi ember

• Banda Lajos és Herda Pityu tipikus munkásemberek (beszélő nevek! – pl. Herda valamit elherdál, talán az életet)
• a szegénységet, a hiábavalónak tűnő monoton munkát két „eszközzel” próbálják legyőzni:

·a kocsmázással (itt a társaság és az alkohol egyaránt enyhít a bajaikon)

·a beszéddel, az állandó töprengéssel is megpróbálják legyőzni a sorsot

• Géza életében sajátjukat látják tükröződni; de: míg Géza nem tudja, hogy mennyire szánalmas egész nap a konyhakövet nézni, addig Banda és Herda nagyon is tisztában vannak vele

 

• a karakterek nagyon életszerűek (pl. Marika, a bolti eladó, aki „dizsibe jár”, a fiát egyedül nevelő Rózsika néni, a munkások, az állandóan figyelő, kedveskedő-irigykedő szomszédok)

 

• a dialógusok nyelvezete egyszerű, néhol a nyelvromlás, néhol ennek a társadalmi rétegnek a nyelvi kreativitása jelenik meg benne; úgy beszélnek a szereplők, mint a hétköznapi falusiak

• a dráma műfaját a szerző istendrámaként jelöli meg - Géza többször tűnik fel úgy - a többi szereplő szerint – mint egy isten, aki ül magasan mindenki fölött és nézi a szalagot – Isten is csak nézi a világot vagy meg is nyomja a piros gombot, ha baj van? – ha igen, miért van ilyen életük, miért van ilyen „hibás” ember, mint Géza?
 

 
• Befejezésnek (röviden kifejtendő):

·Mit kritizál a mű a társadalomban?

·a vidéki élet egyhangúságát a  szegénységgel (kb. mint Csehovnál)

·az emberi jellemet

·a világot, az élet céltalanságát?

Spiró György Csirkefej című drámájának rövid bemutatása - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

Spiró György nem csak drámaírással foglalkozik, munkássága nagyon sokszínű. Az ELTE magyar-orosz-szerbhorvát szakán végzett 1974-ben. (Néhány irodalomtörténész szerint az orosz irodalom – pl. Dosztojevszkij, Csehov, Gorkij művei – ezért nagy hatással volt drámáira, regényeire.)

Újságíró és szociológus diplomát is szerzett, dolgozott a Magyar Rádiónál munkatársa volt egy ideig a Magyar Tudományos Akadémiának. Tanított az ELTÉ-n és a Színművészeti Főiskolán. Egy ideig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, majd a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt.

Szépirodalmi munkásság jelentős: a hetvenes évek közepétől ír regényeket (pl. Az Ikszek, Fogság), novellákat, drámákat (pl. Csirkefej, Az imposztor, Koccanás), tanulmányokat (pl. Shakespeare-ről). Műveiért számos díjjal jutalmazták – tavaly a Kossuth-díjat vehette át.

A szociológia iránti érdeklődése több drámáján is megmutatkozik. Ilyen a Csirkefej is.

A Csirkefej 1985-ben született, amikor felkérték Spirót, hogy írjon egy darabot Gobbi Hilda számára. Sokáig vitáztak a rendezővel, hogy a színésznő nem túl idős-e ahhoz, hogy a Csirkefejben eljátssza a vénasszony szerepélt. Végül rá osztották a szerepet és élete végéig sikeresen játszotta.

A darabnak 12 szereplője van: vénasszony, tanár, nő, apa, anya, srác, haver, bakfis, csitri, törzs, közeg, előadónő.

A történet egy külvárosi, bontásra ítélt bérház belső udvarán játszódik. Srác hazajön a nevelőotthonból, de nem tud bemenni lakásba, mert nincs kulcsa. Haverral felakasztják a porolóra a vénasszony macskáját. A néni hívogatja a cicát, csirkefejet hozott neki. A darab végén a két fiú az öregasszonyt is megöli.

A drámának elsősorban nem a cselekménye érdekes – hiszen az alig van, nehezen elmesélhető -, hanem a szereplők jelleme. Beszélgetnek az udvaron (vagy próbálnak beszélgetni) s ebből kiderül, hogy mindannyiuk élete félresiklott, boldogtalan. Nincs nevük (haver, nő stb.) személytelenek. De ez a névtelenség arra is utalhat, hogy itt nem egyszerűen személyekről, hanem típusokról van szó. 

A srác nevelőotthonba került, nagyon vágyik az apja szeretetére. A vénasszonyról kiderül, hogy soha nem szerette a férjét, nem mert menedéket adni a zsidóknak a háború idején.  Lelkiismeret-furdalása van, utolsó reménysége az életben a macska, rá pazarolja minden szeretetét. Bűntudata van a múltja miatt, ezért is akar ingyen takarítani a nőnél, de az visszautasítja.

A rendőrök itt egyáltalán nem a rend őrei. Csak az idegeneket igazoltatják, hiszen az ismerősökkel még meggyűlhet a bajuk.

A nő és a tanár is magányosan él. A nő iszik. Egy öreg bácsitól örökölte a lakást, akit gondozott. Néha éjszakánként hallja a lépteit.

A tanár magánórákat ad, csitri és bafkis hozzá jönnek. Az irodalom a tanár számára menekülési lehetőség, elhatárolja a valóságos világtól. Ady istenkereséséről beszél a lányoknak, de amikor a vénasszony megkérdezi tőle, hogy van-e Isten, nem tud válaszolni. A mű sem ad választ arra a kérdésre, hogy van-e Isten, s arra sem, hogy a körülmények, a sors vagy a szereplők bűnei felelősek a bűnhődésért, a rossz életért.

Bár a darab a 80’-as évek közepén született és elsősorban annak a kornak a társadalma elé állt tükröt, sok tekintetben örök érvényű. Például nagyon pontosan ábrázolja az emberek közötti kommunikáció hiányát vagy hibás működését. A szereplők elbeszélnek egymás mellett, mint Csehov műveiben. Sokszor csak mondattöredékekkel beszélgetnek. A nyelv elveszítette eredeti funkcióját.

A szakirodalom négy nyelvi réteget szokott elkülöníteni a Csirkefejben. A trágár, igénytelen beszédet (ezt a 12 szereplőből 7 beszéli); az igénytelen, de azért hétköznapi kommunikációra alkalmas beszédet (4 szereplőre vonatkozik); az igényes nyelvhasználatot (egyedül a tanárra jellemző); a szépirodalmi nyelvet (az Ady-vers képviseli.

A trágár beszédet sokan felháborodással fogadják irodalmi művekben, főleg a színházakban, ám be kell látni, hogy Spiró ezzel a beszédstílussal ábrázolja igazán pontosan szereplőit. (Csepeli gépipari szakközépiskolásokkal kocsmázva gyűjtötte a „szakszavakat”.)

Spiró drámája tehát sok olyan kérdést tesz fel, ami mindig is foglalkoztatta az embert: hogyan találjuk meg a boldogságot, bűnhődünk-e a bűneinkért, van-e Isten, tudunk-e igazán egymással beszélni, egymással vagy csak egymás mellet élnek az emberek? A legtöbb kérdésre – a XX. századi irodalomra jellemzően – nem válaszol, az olvasóra, nézőre bízza.