Ádám szerepének változása Madách Imre Az ember tragédiája című művében DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

Bevezetés

• Madách Imre Németh G. Béla szerint „egykönyvű, egy műfajú szerző”; a Tragédia nem az egyetlen műve, de az egyetlen igazán színvonalas (lírai kötete pl. a Lant-virágok; drámája még a Mózes, A civilizátor)
• a Tragédia 1859-ben, a szabadságharc után született, ez érezhető a mű kiábrándult hangulatán

A mű több kérdést is felvet:

1. „Van-é jutalma a nemes kebelnek?” (van-e értelme jónak lenni?); 
2. halhatatlan-e a lélek?; 
3. haladás vagy körforgás a történelem?;
4. van-e boldogság? hogyan érhető el?

• a Tragédia műfaja drámai költemény – verses; párbeszédes és drámai elemeket is tartalmaz; egy másik megközelítés szerint emberiségköltemény (a lét fő kérdéseivel foglalkozik); vagy: könyvdráma – nehéz nyelvezete, a sok helyszín és hosszúsága miatt olvasva élvezetesebb, könnyebben befogadható, mint színházban

• világirodalmi előzménye: Goethe Faustja (a Faustban is 3 fontos szereplő van: Faust, Margit és Mefisztó; de: a Faust azt a kérdést teszi fel, mi a boldogság, mi az élet értelme; a Tragédia jóval kiábrándultabb: azt kérdezi, van-e boldogság, van-e értelme az életnek?; Arany János, amikor először olvasta a Tragédiát, gyenge Faust-utánzatnak tartotta, később ő javította ki, s elismerte nagyszerűségét is)

• az első 3 szín, illetve az utoló: bibliai színek (a bibliai teremtéstörténetre épülnek) vagy keretszínek ; a többi: történelmi vagy történeti szín, Ádám álmodja őket (Ádám szeretné látni az emberiség jövőjét – Lucifer elaltatja, úgy mutatja meg neki a történelmet, a jövőt, ami az emberre vár)

Tárgyalás

Egyiptom

• Ádám fáraó (félisten), a hatalom és a birtoklás csúcsán; bármit megtehet, de mégsem boldog; próbálja leküzdeni az elmúlást: a piramisokkal törekszik a halhatatlanságra
• Ádámot Éva (a rabszolganő) rabszolga iránti szerelme döbbenti rá arra, hogy aki számára csak egy a sokból, az másnak a világot jelentheti, az érzések nem a társadalmi helyzettől függenek
• a Tragédia Hegel tézis-antitézis-szintézis rendszerére épül: az egyiptomi színben: rabszolgaság (tézis), az egyén szabadsága (antitézis), szintézis: egyéni szabadság mindenkinek, azaz szabadság, egyenlőség

Athén

•  Ádám itt Miltiades
• Ádám már nem áll a társadalom csúcsán, de jelentős pozícióval bír: hadvezér
• meg kell halnia a tömeg befolyásolhatósága miatt (az emberek szabadok, de nem tudnak élni a kapott értékkel: mégsem szabadok, hisz befolyásolhatóak), nem milliók szolgálnak egy embert, hanem egy áldozza az életét többek miatt

Róma

• Ádám egy római főúr (Sergiolus)
• aki nem közéleti személy, mint a fáraó vagy Miltiades, de azért előkelő helye van a társadalomban, talán sok mindent tehetne, ha akarna, de ő elvonult a közélettől, és a gyönyörök, az élvezetek hajszolásának él, de nem találja meg így a boldogságot

• Péter apostol új utat mutat, új eszmét kínál: a szeretetet, a testvériséget, felismerni a másikat önmagunkban

Konstantinápoly

• Ádám ismét közéleti személyiség: Tankréd lovag
• a keresztény eszmékben és a lovageszményben csalódnia kell: az egyház tanai embertelen dogmákká váltak pl. inkvizíció, eretneküldözés (homousion – homoiusion probléma); a „vérengző keresztnek” már semmi köze a testvériséghez és a szeretethez; Szent Péter utóda, a pátriárka már csak a külsőségek embere belső értékek nélkül; a szerelemről is le kell mondania Ádámnak: Éva (Izóra) kolostorba kell, hogy vonuljon apja Istennek tett ígérete miatt
• Ádám nagyon elkeseredik, az eltorzult hit elől a tudományba menekül
• bár Tankréd közéleti személyiség, mégsincs semmiféle hatalma: nem tehet semmit önmagáért: pl. le kell mondania Éváról

Prága

•  Ádám Kepler, nagy tudós, de már egyáltalán nem tudja befolyásolni saját életét
• felesége, Borbála megcsalja, folyton pénzt kér tőle (egyes vélemények szerint Borbála Madách feleségét, Fráter Erzsébetet mintázza – szerette, mégis elvált tőle) ; a nőt jónak és rossznak is tartja („méregből s mézből összeszűrve”) de: minden rossz tulajdonságát annak a kornak köszönheti, amelyben él
• Kepler – kedve ellenére – kiszolgálja a hatalmat: horoszkópokkal és időjóslással foglalkozik (ezzel elárulja saját magát, hisz a tudomány helyett az áltudományt választja)

A 8. színben 

• elalszik Kepler, ezért ez az „álom az álomban” szín: Párizs;  Ádám Danton, aki ismét irányítója az eseményeknek (Kepler álma)
• Danton rájön: nem lehet különválasztani egyértelműen a jót a rossztól, így talán nem is tudja megfelelően alakítani a világot, talán nincs is egy tiszta  eszme, ami a boldogsághoz vezet, a márkilány ellenség, mégis földre szállt angyalnak tűnik, a forradalmárlány pedig durván, állatiasan viselkedik, visszataszító Danton számára
• ez a szín összefoglalja az eszméket: szabadság, egyenlőség, testvériség

A következő színben, Prágában felébred Kepler.

London

• Ádám csak egy ember a piac tömegéből
• ebben a színben minden áru pl. a szerelem, a művészet, az erkölcs, a vallás; Évát is csak a pénz érdekli; (az emberek a panem et circenses elve szerint élnek pl. a kivégzés )
• Ádámot ebben a színben saját környezete semmibe veszi
• a szín haláltánccal zárul (ez egy középkori toposz, ami Arany Híd-avatás c. balladájában is megjelenik), 1. a pénzközpontú társadalom halálra van ítélve; 2. eddig mutathatta be Madách a valós, már megtörtént történelmet – London kora Madách jelene -, a következő színek fantáziaszínek

A falanszterben 

• Ádám már végképp nem kimagasló személyiség, csak egy a sokból (itt mindenki ugyanolyan ruhában van, egyformák kell, hogy legyenek az emberek, az egyenlőség helyett az egyformaság valósul meg, így eltűnik az egyéniség); nem képes irányítani a sorsát

Az űrben 

• Ádám nem bújik senki bőrébe; el akar szakadni az anyagtól, de nem sikerül: anyagiság nélkül üres az élet; nincs virág stb.., illetve nem is lehetséges
• az utolsó történelmi szín az eszkimóvilág
• itt már nincs semmiféle eszme, amiért Ádám lelkesülhet, vagy amit cáfolhat
• állatias életet él, olyan kisszerűvé válik, hogy elveszti emberi mivoltát

Összegzés 

Ádám egyre kisebb szerepet tölt be a történelem színpadán; a történelem alakítójából annak szemlélőjévé, elszenvedőjévé válik, egyre kevésbé irányíthatja, befolyásolhatja a világ, sőt a saját sorsát.

Ötletek a befejezéshez

• a történelem fejlődés helyett folyamatos hanyatlás, vagy állandó ismétlődés?
• tükrözi-e Ádám sorsa az epikus irodalom hőseinek változását az irodalomtörténet folyamán?
• valóra váltak-e Madách „jövendölései”?
• hogyan ismerhető meg jobban a világ: vezető személyiségként vagy halk szemlélődőként?
•  

Ötletek a III. Richárd elemzéséhez - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

III. Richárdra azt szokták mondani, hogy igazi reneszánsz figura (abban az értelemben, mint a Borgiák, mindenkin átgázol, hogy saját érdekeit érvényesítse). Megöleti testvérét, Clarence-t, és másik fivére gyermekeit, udvarol az özvegy Annának, de amikor révbe ér nála, megmérgezteti, mert a fiatalabb Erzsébetet akarja elvenni. 

A III. Richárd elemzésekor érdekes lehet a karakter külsejének és lelkének viszonyát vizsgálni: vajon III. Richárd azért olyan gonosz, mert „alkalmatlan a szerelemre”, azaz púpos és béna? Mert elbánt vele az élet, ő is elbánik a többiekkel? Vagy a csúf külső a csúf lélek miatt van? Shakespeare korában ez utóbbit gondolták: a csúnya test nem oka, hanem következménye a gonosz léleknek, így valószínűleg ezért sem éreztek részvétet a korabeli nézők Richárd iránt.

Az értelmezés során érdekes lehet még a főhős identitásának kérdése. (Erika Fischer-Lichte elemzi ebből a szempontból A dráma történetében) Richárd meghatározza önmagát: „úgy döntöttem, hogy gazember leszek”. Gazemberként viselkedik, de a világ felé mást mutat: először a testvérének „játszik”, majd Annának a szerelmest, végül a szentet, aki alig akarja elfogadni a koronát. Végig biztosan játssza szerepeit, de amikor eléri célját, és király lesz, kizökken; már nem kell többé gazembernek lennie, így elveszíti saját identitását. Eszerint a „valódi” III. Richárd megszűnik már azelőtt, hogy meghalna a csatatéren. (Fontos, hogy a gonosz Richárdot Richmond, azaz VII. Henrik, I. Erzsébet nagyapja győzi le.)

Nevezetes volt Major Tamás III. Richárd-alakítása 1955-ben. A ’90-es években például Kern András, Gáti Oszkár, Rudolf Péter játszották. 2002-ben Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezte meg Valló Péter a „fekete luxusautós”, mai környezetbe ültetett III. Richárdot, melyet később a Nemzetiben játszottak Kulka János főszereplésével.

Ötletek a Macbeth elemzéséhez - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

A Macbeth a nagyravágyás és gonoszság, de a gyengeség és a hiszékenység drámája is. Macbeth hisz a boszorkányok jóslatának (találkozás a boszorkányokkal: expozíció), hogy először Cawdor thánja, majd király lesz (főleg, miután az első jóslat teljesül). 

Az alaphelyzet tehát: hogyan valósítja meg Macbeth a jóslatot, vagy hogyan valósul mag a jóslat. Vajon előre meg van írva a sorsunk, vagy mi alakítjuk? Azért lesz Macbeth király, mert ez a sorsa, vagy mert a jóslatot ismerve mindent megtesz, mindenkit megöl érte (ahogy III. Richárd)? Macbeth elmondja feleségének, Lady Macbeth-nek is a jóslatot, aki szerint „meg kell valósítani”: meg kell ölni a királyt, hogy Macbeth lépjen a helyébe. A nő azonban nem tudja megtenni, mert apjára emlékezteti az alvó király. Macbeth viszont megteszi. Véletlenül a helyszínen hagyja a tőrt, és nem mer utána menni. Lady Macbeth szerint a holtaktól és az alvóktól nem kell félni. Biztatja férjét (kicsit a bibliai Évára emlékeztetve), de szidja is gyengesége miatt. A gyilkosság előtt azt mondja Macbeth-nek, ha ő azt fogadta volna meg, hogy megöli a gyermekét, megtenné, mert kötné a fogadalom.

A gyilkosságot az őrökre fogják, akiket Macbeth szintén megöl, a király fiai azonban rosszat sejtve elmenekülnek. Ezután Banquót öleti meg, aki azt a jóslatot kapta, hogy utódai királyok lesznek. Azonban az ő fia, Fleance is elmenekül. Banquo mégis megjelenik az uraknak adott vacsorán, pontosabban a szelleme, akit Macbeth lát, sőt beszél is vele. Lady Macbeth mentegetni próbálja emiatt a vendégek előtt. Macduffot száműzi Macbeth, mert nem jelent meg a vacsorán.

Elmegy a boszorkányokhoz újabb jóslatokért. Az elsőben egy sisakos főt látnak a boszorkák, ami azt jelenti, óvakodjon Macdufftól. A másodikban egy gyermeket – jelentése: Macbeth-et nem bánthatja, kit anya szült. A harmadik – egy gyermek ágakkal – pedig azt jelenti, nem kell aggódnia, amíg a birnami erdő Dunsinane (ahol a vára áll) dombjára nem tér. A jóslattól tartva megöleti Macduff feleségét és kisfiát. A képtelennek tűnő jóslatok sorban valóra válnak. Megindul az erdő (a Macbeth-et támadó katonák ágakkal álcázzák magukat), Macbeth-et pedig megöli Macduff (ez a tetőpont), akit nem anya szült, mert császármetszéssel jött a világra. A megoldás:  a király Malcolm lesz, a megölt király idősebb fia.

Macbeth-en túlnő a feladat, amit teljesíteni akart, nem elég erős, hogy gonosz legyen (pl. szellemet lát) és nem elég gonosz, hogy erős legyen (nem tudja legyőzni az ellenségeit). A férjét a gaztettekre biztató, becsvágyó Lady Macbeth is megőrül és meghal a dráma végére.

A Macbeth-hez sok babona kötődik színházi berkekben. Pl. a Macbeth szó kiejtése színházban szerencsétlenséget hozhat, ezért inkább a skót színdarab elnevezés használatos helyette. Állítólag a darab első előadásán a címszereplőt éles késsel szúrták meg, a későbbiekben is több, a darabban játszó színész balesetet szenvedett, egy amerikai újságíró pedig meghalt, miután rossz kritikát írt az egyik előadásról.

A ’90-es években Kaszás Attila és Stohl András is eljátszották a dráma főszerepét. Nevezetes Alföldi Róbert rendezése a Tivoliban László Zsolt főszereplésével.

A nemzetközi feldolgozások közül talán a japán Kuroszava 1957-es Véres trón című feldolgozása a legérdekesebb, valamint Orson Welles Vudu Macbeth-je (1936), amiben minden színész fekete volt, a cselekmény helyszíne pedig Skócia helyett Haiti.

A Hamlet CSELEKMÉNYVÁZLATa

I. felvonás

• Helsingőrben, Dániában az őrök készültségben állnak, mert az ifjú (norvég) Fortinbras meg akarja támadni Dániát
• Horatio, Hamlet barátja csatlakozik az őrökhöz, és meglátja a szellemet, aki úgy néz ki, mint Hamlet apja, a halott király (akit szintén Hamletnek hívtak)
• Claudius, a volt király öccse, a jelenlegi uralkodó megköszöni az embereknek, hogy jókedvűek voltak az esküvőjén (feleségül vette bátyja, a meghalt király özvegyét, Gertrúdot), és szomorúak a temetésen; közben követet küld az új norvég királyhoz, hogy tájékoztassa Fortinbras szándékáról
• Hamlet búskomor; anyja, Gertrúd azt szeretné, hogy ne gyászolja tovább az apját, Claudius pedig azt, hogy fogadja őt el apjának
• Hamlet épp az öngyilkosságon gondolkodik, amikor Horatio jelenti neki, hogy látta a kísértetet
• Laertes, Ophelia bátyja és Polonius fia készül vissza Párizsba, ahol tanul; Opheliát óvja Hamlettől, ahogy apjuk, Polonius is; Ophelia elmondja, Hamlet szerelmet vallott neki
• Hamlet az őrség előtt épp Claudius szokásai gúnyolja, amikor megjelenik apja szelleme, aki elmondja, hogy Claudius ölte meg, s elcsábította Gertrúdot; mindezekért bosszút kíván – Hamlet megesketi Horatiót és Marcellust, hogy minderről hallgatnak („Esküdjetek!”)

II. felvonás

• Polonius Párizsba küldi Rajnáldot Laertes után, Claudius pedig Rosencrantzot és Guildensternt küldi Hamlethez (volt iskolatársai); Hamlet nem bízik bennük, ezért azt színleli, bolond); az Aeneisből idéz
• Polonius aggódik, hogy Ophelia bús Hamlet miatt
• színészek érkeznek ; Hecuba és Priamus, illetve Gonzago megöletésének történetével készültek, végül az utóbbit adják elő – színház a színházban

III. felvonás

• „Lenni vagy nem lenni” - monológ
• Hamlet beszélgetését Opheliával kihallgatja Polonius és Claudius, az utóbbi szerint Hamlet nem is szerelmes, de nem is őrült, mint tetteti; Hamlet nagyon elutasító és vádló Opheliával („Vonulj kolostorba!”) – anyja tette miatt minden nőt elítél és gyarlónak tart
• a színészek fellépése (a királyné illetlenül jókedvűen viselkedik, a király pedig nem bírja nézni a színészek játékát, Hamletnek ez bizonyítékként szolgál – Claudius ölte meg az apját – egérfogó jelenet
• Hamlet kicsúfolja Rosencrantzot és Guildensternt
• Claudius imádkozik – Hamlet nem akarja így megölni, nehogy a lelke a mennybe jusson
• Hamlet épp az anyját fenyegeti, amikor észreveszi, hogy valaki hallgatózik a függöny mögött; leszúrja – Polonius volt az; anyja végül belátja, hogy vétkezett; Hamlet látja apja szellemét, a királyné azonban azt hiszi, hogy a fia megbolondult
• Hamlet Angliába készül

IV. felvonás

• a királyi pár számon kéri Hamlettől Polonius halálát; a testet keresik, mire Hamlet rejtélyes választ ad; Angliába küldik; Claudius lepecsételt levelet küldet vele, melyben Hamlet halálos ítélete van (később ez az ítélet Rosencrantzot és Guildensternt sújtja)
• Hamlet találkozik Fortinbras egy századosával (a sereg Lengyelország felé igyekszik), és kifakad saját tétlensége miatt; bosszúját tervezi
• a királyné fogadja Opheliát, aki szomorú dalokkal válaszolgat a kérdéseire; egyre bánatosabb
• Laertes visszatér Párizsból (a tömeg királynak akarja; Claudius megdöbben ezen), mert megtudja, hogy apja halott, húga pedig megbolondult (Claudius nem akarja megtorolni Hamlet tettét, mert Gertrúd szereti a fiát)
• Fortinbras nem támad, szabad átvonulást kér Lengyelország felé
• Hamlet levele Horatónak – kalózok fogták el; volt iskolatársai Anglia felé tartanak
• levél – Hamlet visszatér Dániába – Claudius gyilkossági terve tehát meghiúsult, így most Laertest bíztatja bosszúra
• Laertes vívni készül Hamlettel méregbe mártott karddal – „biztosra megy”; Claudius pedig úgy dönt, ha Laertes nem végez Hamlettel, majd ő itat vele mérget
• Gertrúd rossz hírt hoz: Ophelia vízbe fulladt

V. felvonás

• a sírásók beszélgetnek: kaphat-e Ophelia keresztény temetést; csontokat dobálnak (pl. Yorick, az udvari bolond koponyáját), közben Hamlet és Horatio a mulandóságról beszélgetnek
• hozzák Ophelia koporsóját; Laertes a sírba ugrik utána, majd Hamlet is; Horatio elvezeti Hamletet
• Hamlet elmondja Horatiónak, hogy átírta az angol királynak szóló levelet, így volt iskolatársait sújtja a halál
• Hamlet elfogadja Laertes párbajkihívását, megindító beszédben üdvözli; Laertes elfogadja a bocsánatkérést; vívnak
• Claudius iszik Hamlet minden találatára; Gertrúd is, aki véletlenül a Hamlet számára félretett mérgezett kupát veszi el és meghal
• Laertes és Hamlet a vívás során véletlenül kardot cserélnek, így Laertes saját kardja által esik el; közben figyelmezteti Hamletet, hogy Claudius őt is megöli
• Hamlet leszúrja a királyt
• Horatio mondja el végül a teljes igazságot
• Fortinbras győztes serege érkezik – Hamlet azt akarja, hogy ő legyen a király
• Fortinbras pompával temetteti el Hamletet (belehalt sérüléseibe)
• levél érkezik: Rosencrantz és Guildenstern halott

Ötletek a Romeo és Júlia elemzéséhez - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

Ez a tétel itt is elérhető.

A Romeo és Júlia Shakespeare leglíraibb tragédiája, s az egyetlen, amelyben nem történelmi hősök szerepelnek. Az expozíció: a szolgák viszálykodásából megtudjuk, milyen viszonyban áll egymással a két család. Az alaphelyzet: Romeo és Júlia egymásba szeretnek, viszont Júliát másnak szánják. A bonyodalmak tehát abból fakadnak, hogyan tudják „megvalósítani” szerelmüket az adott körülmények ellenére.

Különböző „szerelmeket” ismerünk meg a darabból. Romeo az első felvonásban még egy Róza nevű lányért epekedik, este, a bálon azonban már Júliáért lángol. A Róza iránti szerelme egy eszményi, petrarcai szerelem, csak ábrándozik az elérhetetlennek és tökéletesnek tűnő Rózáról. A másik „típusa” a szerelemnek Júlia és Páris esete, az érdekek, a család, a társadalom szabályai szerint alakuló kapcsolat. Ez a megszokott, és nem vezet boldog élethez. (Júlia anyja rá a példa.) De: Párisban is van valamiféle szerelem Júlia iránt, hiszen elmegy a sírjához. A harmadik út Romeóé és Júliáé, az övéké az igaz szerelem. Bár – szerelmük története mindössze négy nap – kérdés lehet az is, egymásba vagy a szerelembe szerelmesek.

Elemezhető a darab a szerint is, mi okozza a konfliktust: a szülők viszálykodása (erre a drámában nem kerül sor), a korabeli társadalom hibái, a sors (ahogy erre a prológus is utal: „baljós csillagzatok szülöttei”), a véletlenek (a sírjelenetben – a dráma tetőpontján csak pillanatok választják el a tragédiát a boldog befejezéstől)?

A többi szereplő közül érdemes hosszabban elemezi Tybaltot, akinek fontos a bosszú és a becsület (a saját értelmezésében), a mindig békítő szándékú Benvoliót (neve jóakarót jelent) és Mercutiót (neve Mercuriusra, az istenek hírvivőjére utal), aki a „művész”, az igazságok megmondója is a darabban, kicsit olyan szerepben, mint a bolondok.

Boncolgatni lehet még az elemzés során a véletlenek szerepét (Romeo Tybalt és Mercutio közé ugrik, ezért kap a barátja halálos sebet; Romeo nem kapja meg időben az üzenetet; Júlia későn ébred fel a kriptában stb.), a tettek indítékait (Romeo felindulásból öli meg Tybaltot, de meg kell tennie azért is, mert ha nem bosszulja meg legjobb barátja halálát, nem igaz barát, így igaz szerelmes sem lehetne).

Népszerű feldolgozása a történetnek Zeffirelli 1968-as és Buz Luhrmann 1994-es filmje. Ez a történet ihlette Bernstein West Side Storyját is. A 19. században Gounod operát, Berlioz szimfonikus költeményt, a 20. században Prokofjev pedig balettet komponált a műből. Csajkovszkij is feldolgozta.

Romeo volt magyar színpadon pl. Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Sztankay István, Júlia pedig Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Törőcsik Mari, Gregor Bernadett. Érdekes rendezés Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter És Rómeó és Júliája (2000.), amelyben minden szerepet ők játszanak.

Mi a konfliktusos, a középpontos és a kétszintes dráma?

Bécsy Tamás Mi a dráma? című könyvében három drámamodellt különböztet meg. Ezek nem műfajok, hanem a drámai művek típusai bizonyos szempontokat alapul véve. Érdemes tudni, melyikre mi jellemző, mert segítenek elindulni a drámaelemzésben.

I. A konfliktusos dráma olyan dráma, melyben két (vagy több) ellentétes akarat csap össze. Ezeket általában egy-egy személy hordozza. Például Antigoné el akarja temetni a fivérét, Kreón viszont megtiltja ezt. Nagyon fontos, hogy a két ellentétes akarat nem érvényesülhet egyszerre (pl. a fiút vagy eltemetik, vagy nem, mindkettejüknek nem lehet igaza), ebből adódik a konfliktus. Mivel mindkét fél nem "győzhet", a mű végére az egyiknek el kell buknia. Legtöbb esetben meghal (Antigoné) vagy valamilyen nagy tragédia éri (Oidipusznak az egész addigi élete összeomlik, mert nem az, akinek hitte magát, ezért kiszúrja a saját szemét stb.). 

Ez a bejegyzés itt is megtalálható.

Egy szereplő több másikkal is állhat konfliktusban. A Bánk bánra például a konfliktusok bonyolult hálója jellemző. Bánk ellentétes érdekeket, értékeket képvisel Gertrudisszal: a királynő tékozolja az udvar vagyonát, a külhoniakat részesíti előnyben, Bánk Magyarország problémáit próbálja megoldani, melyek közül az egyik a szegénység, amihez részben a tékozlás vezethetett. De Bánk Petúrral is konfliktusban van: Petúr "békétlen", míg Bánk békés úton szeretné rendbe hozni az ország sorsát.

Saját magával is konfliktusban állhat a főszereplő. Ilyen Bánk, vagy ilyen Hamlet. Utóbbi vívódik: "lenni vagy nem lenni", az életet vagy a halált válassza, az ember lázadjon a sorsa ellen vagy fogadja el, cselekedjen apja gyilkosa ellen vagy sem stb. 

A legtöbb drámában van valamilyen konfliktus, megoldatlan probléma, de ettől még nem mindegyik konfliktusos dráma. Ezt a kifejezést csak azokra használjuk, amelyek két ellentétes érték, akarat szembenállására épülnek.

II. A középpontos drámában minden cselekmény, szereplő, viszony egy adott szereplőhöz kapcsolódik, minden "körülötte forog".  Középpontos dráma (amellett, hogy konfliktusos is) a Bánk bán és a Hamlet.

III. A kétszintes dráma cselekménye két világszinten játszódik. Az egyik általában hétköznapibb, a másik pedig misztikusabb, s az utóbbi van hatással az előbbire. A "szintek" nem egyszerűen különböző helyszíneket jelentenek! Valódi átjárhatóság nincs közöttük, azaz egy szereplő csak az egyik „szint” része lehet.  

Ilyen dráma Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde is. Tünde hiába van "egy helyen" Csongorral, egy másik világ részese. Választania kell a szerelme és saját világa (addigi létformája) között.