Ady Endre szerelmi költészete néhány verse tükrében - vázlat - IRODALOMTÉTEL

Ady Endre a Nyugat első nemzedékéhez tartozik.

• nagy hatással voltak rá a francia szimbolista költők, különösen Verlaine és Baudelaire
• gyakran használ verseiben szimbólumokat (pl. A fekete zongora)
• az impresszionizmus és a szecesszió jellemző vonásai is fellelhetőek költészetében – ezek hagyományait továbbfejlesztve, egyénítve alakította ki egyéni, saját stílusát
• folytatta a magyar nemzeti költészet hagyományait pl. nemzethalál
• kötetkompozíciókban gondolkodott, a köteteken belül az azonos témájú verseket ciklusokba sorolta
• költői nyelvére jellemző, hogy gyakran archaizál (pl. a kuruc versekben), egyéni szóalkotásokat (hapax legomenon pl. rőzse-dalok) használ, versei ritmusosak, sokszor az élőbeszédet követik; inkább az ütemhangsúlyos verselést alkalmazza
• műveit a látványosság, az erős képiség jellemzi (pl.sok metafora, szinesztézia)
• jellemző retorikai alakzatai: ismétlések (pl. refrén, halmozás, figura etymologica (ezeket figurázza ki Karinthy)
• verseiben gyakori a lírai én, „a beszélő” jelenléte à személyesség
• szerelmi lírájában új, szokatlan motívumokat használ (pl. héja); hangsúlyozza a testiség

• szerelmi költészetének két jelentős korszaka van; az egyik Lédához, a másik Csinszkához köthető
• Lédával, Diósi Ödönné Brüll Adéllal Nagyváradon ismerkedett meg, ekkor még fiatal, kevéssé ismert költő volt; (a Léda nevet Ady adta a nőnek – az Adél megfordítása, illetve utalás a mitológiai Lédára, akit Zeusz hattyú képében látogatott meg); Léda férjes asszony volt, ráadásul idősebb Adynál à a közvélemény elítélte kapcsolatukat (ez jelenik meg pl a Lédával a bálban című versben)
• Ady számára Léda nem csak a szerelmet jelentette, mint költőre is jelentős hatást gyakorolt: írásra inspirálta, és segítségével eljutott a költő többször Párizsba, ahol a fiatal Ady megismerhette a szimbolizmust és az akkori nyugat kulturális életét
• Ady első két kötetét (Versek, Még egyszer) nem gondolta jónak, első kötetének a harmadikat, az Új verseket tartotta; ez utóbbit Lédának ajánlotta
• Lédához való viszonyát, szerelmének változását jól tükrözik a cikluscímek:

Ø  az Új versekben a Léda-versek az elsők, a ciklus címe: Léda asszony zsoltárai; az asszony szó tiszteletet és távolságtartást sejtet, a zsoltár műfaja pedig egy szent, a megszólaló felett álló személyként értelmezi a nőt

Ø  a következő kötetben, a Vér és aranyban a szerelmes versek a Léda arany-szobra cím alatt olvashatóak; Léda itt már nem istenszerű, de még mindig felnéz rá a lírai én (az arany az értéket, a szobor az állandóságot tükrözi)

Ø  az Illés szekerén című kötetben s szerelmes verseket a Léda ajkai között cím fogja össze; ebben már egyenrangú felekről van szó, vagy arról, hogy a lírai én kiszolgáltatott szerelmének (összeroppanthatja); a cím sugallja azt is, hogy fontos szerepet kap a testiség

• a Léda-versekre jellemző az ambivalencia: a szeretett nő utáni vágyakozás mellett mindig ott van a dac, a szenvedés, a bűntudat is: a szerelem kettős érzés; vágynak erre a szerelemre, de bántják is egymást
• ez jelenik meg a Léda a hajón című versben, alig várja a lírai én, hogy megérkezzen a szerelme, de ugyanakkor fél is a találkozástól (pl. a valóság kevésbé jó, mint a vágyakozás), azt is szeretné, bárcsak ne érkezne meg
• a Héja-nász az avaron a Léda-szerelem egyik legjellemzőbb kifejezése; nem a szerelmi líra hagyományos motívumait használja Ady (pl. galamb, gerle, tavasz), hanem: héja (ragadozó madár), ősz (az elmúlás, nem a szerelem évszaka); a szerelem nem csak boldogságot, hanem bánatot is jelent a szerelmeseknek, és nem azért, mert viszonzatlan; szeretik, de ugyanakkor bántják is egymást („vijjogva, sírva, kergetőzve”,  „fölborzolt tollal, szerelmesen”), egymással élnek, de egymást bántva („se veled, se nélküled”); fölborzolt toll, az udvarlás, de a támadás jele is a madaraknál; „lehullunk az őszi avaron” – a szerelem megölheti őket, de szólhat a vers arról is, hogy ennek a szerelemnek törvényszerűen véget kell érnie (ahogy törvényszerűen a nyár után ősz jön – „új rablói vannak a Nyárnak”), s szólhat az életük befejeződéséről is
• további fontos Léda-versek: Meg akarlak tartani, Áldásadás a vonaton, A mi gyermekünk stb.
• a Léda-szerelem végét (1912.) két vers örökítette meg: Elbocsátó, szép üzenet, Valaki útravált belőlünk; Ady egymás mellé szerkesztette, de a keletkezési sorrendet megfordítva jelentette meg a két verset à a másodikban fogalmazza meg, mennyire hiányzik neki Léda („Ösztönzőnk, igazi valónk,/Kiszakadt belőlünk, az asszony”); az Elbocsátó, szép üzenetben úgy ír Lédáról, mint aki csak általa vált valakivé, s néhány sora úgy is értelmezhető, hogy a Léda nem is jelentett neki igazán sokat

• Csinszka, azaz Boncza Berta egy fiatal erdélyi lány volt, aki egy svájci intézetben tanult, amikor levelezni kezdett Adyval; a levelezésből barátság, majd házasság lett
• a Csinszka-szerelem az ekkor már beteg költő számára menedéket jelentett a háború borzalmas éveiben
• pl. a Nézz, Drágám, kincseimre című versében leírja, az „aljas világban” egyedül az asszony szerelme lehet menedék (ugyanez az Őrizem a szemedben: „Világok pusztulásán/Ősi vad, kit rettenet/Űz, érkeztem meg hozzád”); ő sokat kap, de úgy érzi, keveset tud adni (kincseim – lázáros, szomorú nincseim)
• a Csinszka-versekre már nem jellemző az a szenvedélyesség, mit a korábbi szerelmes verseire (vö. Balassi Júlia- és Célia-versei)
• a szerelem érzéséhez gyakran kapcsolódik a számvetés, de az elveszettség, legyőzöttség hangja is
• a Csinszka-szerelem legismertebb verse talán az Őrizem a szemed: a szerelem védelem a „világok pusztulásán”; a személyiségről leginkább árulkodó testrészeket vigyázza: szem (a lélek tükre), kéz, egész szerelmére vigyáz (metonímia); bizonytalan az élet, s az is, meddig tart, ezt a félelmet, tanácstalanságot a költői kérdések („miért, meddig”) és az alliteráció fokozzák, az ismétlések pedig az őrzés, az oltalom állandóságát sugallják – ameddig „megmarad”, él az őrző

Ötletek a Romeo és Júlia elemzéséhez - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

Ez a tétel itt is elérhető.

A Romeo és Júlia Shakespeare leglíraibb tragédiája, s az egyetlen, amelyben nem történelmi hősök szerepelnek. Az expozíció: a szolgák viszálykodásából megtudjuk, milyen viszonyban áll egymással a két család. Az alaphelyzet: Romeo és Júlia egymásba szeretnek, viszont Júliát másnak szánják. A bonyodalmak tehát abból fakadnak, hogyan tudják „megvalósítani” szerelmüket az adott körülmények ellenére.

Különböző „szerelmeket” ismerünk meg a darabból. Romeo az első felvonásban még egy Róza nevű lányért epekedik, este, a bálon azonban már Júliáért lángol. A Róza iránti szerelme egy eszményi, petrarcai szerelem, csak ábrándozik az elérhetetlennek és tökéletesnek tűnő Rózáról. A másik „típusa” a szerelemnek Júlia és Páris esete, az érdekek, a család, a társadalom szabályai szerint alakuló kapcsolat. Ez a megszokott, és nem vezet boldog élethez. (Júlia anyja rá a példa.) De: Párisban is van valamiféle szerelem Júlia iránt, hiszen elmegy a sírjához. A harmadik út Romeóé és Júliáé, az övéké az igaz szerelem. Bár – szerelmük története mindössze négy nap – kérdés lehet az is, egymásba vagy a szerelembe szerelmesek.

Elemezhető a darab a szerint is, mi okozza a konfliktust: a szülők viszálykodása (erre a drámában nem kerül sor), a korabeli társadalom hibái, a sors (ahogy erre a prológus is utal: „baljós csillagzatok szülöttei”), a véletlenek (a sírjelenetben – a dráma tetőpontján csak pillanatok választják el a tragédiát a boldog befejezéstől)?

A többi szereplő közül érdemes hosszabban elemezi Tybaltot, akinek fontos a bosszú és a becsület (a saját értelmezésében), a mindig békítő szándékú Benvoliót (neve jóakarót jelent) és Mercutiót (neve Mercuriusra, az istenek hírvivőjére utal), aki a „művész”, az igazságok megmondója is a darabban, kicsit olyan szerepben, mint a bolondok.

Boncolgatni lehet még az elemzés során a véletlenek szerepét (Romeo Tybalt és Mercutio közé ugrik, ezért kap a barátja halálos sebet; Romeo nem kapja meg időben az üzenetet; Júlia későn ébred fel a kriptában stb.), a tettek indítékait (Romeo felindulásból öli meg Tybaltot, de meg kell tennie azért is, mert ha nem bosszulja meg legjobb barátja halálát, nem igaz barát, így igaz szerelmes sem lehetne).

Népszerű feldolgozása a történetnek Zeffirelli 1968-as és Buz Luhrmann 1994-es filmje. Ez a történet ihlette Bernstein West Side Storyját is. A 19. században Gounod operát, Berlioz szimfonikus költeményt, a 20. században Prokofjev pedig balettet komponált a műből. Csajkovszkij is feldolgozta.

Romeo volt magyar színpadon pl. Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Sztankay István, Júlia pedig Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Törőcsik Mari, Gregor Bernadett. Érdekes rendezés Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter És Rómeó és Júliája (2000.), amelyben minden szerepet ők játszanak.

A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek – NYELVTANTÉTEL

(vázlat)

A szövegösszetartó erő (idegen szóval kohézió) lehet lineáris vagy globális. A lineáris kohézió láncszerűen kapcsolja össze a mondatokat, tehát egyenes vonalú, míg a globális kohézió a szöveg egészére hat.

A szöveget jelentésbeli, grammatikai (nyelvtani) és nyelven kívüli elemek tartják össze.

Tehát: szövegösszefüggés = nyelvtan + jelentés + nyelven kívüli valóság.

Fontosabb nyelvtani kapcsolóelemek:

• Névelők (Ha egy főnév már ismertként visszatér a szövegben, határozatlan névelője határozottá válik.)
• Utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel (A szövegben nem kell mindent többször megismételni, elég, ha névmásokkal előre- vagy visszautalunk. Illetve sok esetben ugyanilyen szerepe lehet a jelnek és a ragnak.)
• Hiányosság, kihagyás (A már említett,  megértés szempontjából felesleges részt kihagyjuk.)
• Kötőszók
• Egyeztetés pl. az alanyé az állítmánnyal
• Szórend stb.                

Fontosabb jelentésbeli kapcsolóelemek:

• Ismétlések pl. a szöveg kulcsszavaink megismétlése
• Szinonimák
• Többjelentésű, azonos alakú, hasonló alakú vagy ellentétes jelentésű szavak    stb.   

Nyelven kívüli tényezők:

• Beszédhelyzet stb.

A mondatokban az új hírt, új információt közlő részt rémának, az ismert közléselemeket pedig témának nevezzük. Egy jó szövegben ezek egyensúlyban vannak.

Színház a századfordulón – DRÁMATÉTEL

Pár gondolat a kor művészetéről

   A századfordulón (19-20. század) több stílusirányzat élt párhuzamosan egymás mellett a magyar művészet minden ágában. Jókai Mór a 20. század elején halt meg, amikor még népszerűek romantikus regényei, de 1908-ban már megjelent a Nyugat is (pl. Ady szimbolista verseivel).

   Ebben az időben – különösen a millennium kapcsán – sok, máig nemzeti kincsünknek tartott épület épült, pl. az Országház (Steindl Imre), a Halászbástya és a Mátyás-templom (Schulek Frigyes), a Szent István-bazilika, a Fővámpalota és az Operaház (Ybl Miklós) eklektikus stílusban, azaz különböző korok formakészletéből válogatva (kb. = vegyes stílus). A szecesszió is elsősorban az építészetben jelenik meg (pl. Lechner Ödön: Iparművészeti Múzeum), illetve a képzőművészetben (pl. Rippl-Rónai József festményei, Róth Miksa üvegablakai, Zsolnay Vilmos kerámiái). A színházművészetet a kor stílusirányzatai közül elsősorban a naturalizmus, a szimbolizmus és az expresszionizmus határozta meg. A naturalizmusra a valóság pontos ábrázolása jellemző. A naturalista művek gyakran foglalkoznak a társadalmi igazságtalanságokkal, a szegényebb néprétegekkel. Vizsgálják az öröklődés és a környezet hatását is az emberre (pl. Móricz Zsigmond Tragédia című elbeszélése). A szimbolizmus ezzel szemben a dolgok mögött, a felszín alatt meghúzódó valóságot szeretné ábrázolni, szubjektíven, jelképesen. Az expresszionizmus pedig a személyes, belső érzelmek kifejezésére törekszik, ezért gyakran használ erőteljes vagy eltúlzott kifejezőeszközöket.

Színházak

   A 19. század végén a Nemzeti Színházat Szigligeti Ede, az Operaházat Erkel Ferenc vezette, de a századfordulóra több másik intézmény is jelentőssé vált a fővárosban. A mai Blaha Lujza téren állt a Népszínház (1908-ban ide költözött a Nemzeti társulata), amely főleg népszínműveket, operetteket játszott. Igazgatója, Vidor Pál sokat tett azért, hogy a fővárosban egyre szaporodó kisebb operettszínházak és mulatók mellett is nyereséges legyen színháza, de egy idő után ez már nem sikerült. A Népszínház színészei között volt pl. Tamássy József, Pálmay Ilka, Küry Klára, Hegyi Aranka.

   A Magyar Színház is a századfordulón, 1897-ben debütált a Rákosi és Beöthy családok vállalkozásaként. Gyakoriak voltak színpadán az angol operettek és a francia vígjátékok. Itt játszott pl. Fedák Sári, Csortos Gyula, Somlay Artúr, Törzs Jenő, Darvas Lili, Kabos Gyula.

A Király utca 71-ben működő Király Színház fő profilja az operett volt. Játszották pl. a Gül babát, a Csárdáskirálynőt, A víg özvegyet. Legnagyobb sikerük Kacsóh Pongrác János vitéze volt (1904-ben mutatták be), János vitézt Fedák Sári, Iluskát Medgyaszay Vilma alakította.

   Meg kell még említeni a rövid életű (1904-1908), de annál színvonalasabb munkát folytató Thália Társaságot, illetve a kabarét, amelynek két fő egyénisége Nagy Endre és Bárdos Artúr voltak.

   1896-ban, a millennium évében nyitotta meg kapuit a Vígszínház. Igazgatója Ditrói Mór volt, aki főleg Kolozsvárról érkezett színészekből állította össze társulatát (pl. itt játszott Hegedűs Gyula, Varsányi Irén, Góth Sándor, Tanay Frigyes, Fenyvesi Emil). A Víg elsősorban bohózatokat, könnyebb lélegzetű, szórakoztató darabokat játszott, de a Csehov-, Shaw- vagy Ibsen-darabok is gyakoriak voltak a repertoárjában. Kiváló „házi szerzői” is voltak, pl. Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Heltai Jenő vagy Szomory Dezső. 

Drámaírók

   Bródy Sándor (1863-1924) A dada című műve a korban népszerű cselédtémával foglalkozik (ld. Kosztolányi: Édes Anna), A tanítónő pedig a falusi iskolába került Tóth Flóra története. Fia, Hunyady Sándor (1890-1942) is írt drámákat (pl. Fekete szárú cseresznye).

Lengyel Menyhért (1880-1974) írói pályája sokszínű. Ő írta Bartók A csodálatos mandarinjának szövegkönyvét, krimiszerű drámáját, a Magyarországon élő japánokról szóló Tájfunt Kosztolányi is méltatta. Élete második felében Hollywoodban élt, ahol az ő nevéhez fűződik a Ninocska és a Lenni vagy nem lenni forgatókönyve.

   Szomory Dezső (1969-1944) drámáinak szereplői többnyire kispolgárok, illetve több drámájának –pl. Györgyike, drága gyermek, Hermelin - szereplői nehéz sorsú színinövendékek, színésznők.

   Az előbbiekhez hasonló a hangulata Heltai Jenő (1871-1957) Tündérlaki lányok című drámájának. Tündérlaki Boriskától elfogadja a család, hogy eltartja őket, de képmutatóan le is nézik életmódjáért. Szintén népszerű műve  a Naftalin vagy A néma levente, amely  a Ziliát játszó Bajor Gizinek hozott nagy sikert.

   A kor drámái sokféle témával, sokféle stílusban foglalkoztak. Sok mű a nemzeti hagyományőrzést, mások a társadalmi kérdéseket tartották fontosnak, de divatosak voltak a franciás társalgási drámák is. Az utóbbihoz sorolható Herczeg Ferenc (1863-195) Kék rókája is, aki a két világháború között „írófejedelemnek” számított. A Kék róka egy szerelmi négyszög története. Nem kíván nagyon mély jellemeket vagy társadalmi problémákat bemutatni – szalonvígjáték. Herczeg híres drámája a Bizánc is, melynek főszereplője, Konstantin gróf Tisza István megfelelője.

   Barta Lajos (1878-1964) Szerelem című drámája „a magyar három nővér”. Füst Milán (1888-1967) a Nyugatban is publikált. Népszerű drámái a IV. Henrik és a naturalista Boldogtalanok. Utóbbi főszereplője, Huber Vilmos, aki két nő között próbálja megtalálni a boldogságot, de a szereplők boldogtalansága nem csak egyszerűen a szerelmi háromszögből fakad. Szép Ernő (1884-1953) „szomorkás hangulatú” darabjai közül a Vőlegény, a Patika és a Lila ákác voltak a legnépszerűbbek.

   A ’30-as években több szerző a franciás társalgási drámáktól eltérő, társadalmi vagy lélektani témájú drámákkal jelent meg. Ekkor írta színpadra Móricz Zsigmond (1879-1942) részben naturalista epikus műveit (pl. Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Forr a bor). Ekkor jelenik meg Németh László (1901-1975) is a drámaírók sorában, többek között Villámfénynél című társadalmi és lélekelemző drámájával, illetve történelmi témájú műveivel (pl. II. József, Galilei); az erdélyi Tamási Áron, akinek művei az avantgárdból és a folklórból egyaránt merítenek (pl. Vitéz lélek, Tündöklő Jeromos, Énekes madár); és Márai Sándor (18-1989) is pl. Kaland című drámájával, melynek főhőse felesége és annak szeretője utazását támogatja, amikor kiderül, a nő halálos beteg, de egyúttal saját magát is megpróbálja újra megtalálni, új életet kezdeni.

   A szaporodó kőszínházak és állandó társultok jobban lehetővé tették, hogy a színházak állandó díszlet- és jelmeztervezőkkel dolgozzanak. A díszletek a századforduló után elsősorban a naturalizmus jegyében születtek. Jelentős díszlettervezők ekkor pl. Bánffy Miklós és Kéméndy Jenő. A jelmeztervezők közül pedig pl. Nagyajtay Teréz, Márk Tivadar és Vogel Eric tevékenysége emelkedik ki ekkor.

"Apostolszerep" Petőfi Sándor Az apostol című művében - IRODALOMTÉTEL

Petőfi elsősorban lírikus, de vannak epikus művei is (pl. A hóhér kötele – regény; János vitéz – elbeszélő költemény)

Az apostol is egy epikus mű, elbeszélő költemény (vagy: verses regény).

Petőfi  forrásai közé tartozott Az apostol megírásakor Dickens Twist Olivérje (a gyermek Szilveszter hányadtatásai szinte teljesen megegyeznek Dickens hősének sorsával). Sok életrajzi vonatkozása is van a műnek (pl. Petőfi is szilveszterkor – vagy január 1-jén – született, nehezen élt az írásból, Szendrey Júliát nem akarták hozzáadni, de a lány dacolt a környezetével, ahogy Szilveszter szerelme is, Petőfi is kudarcot vall a szabadszállási választáson stb.

A mű felfogható ars poeticaként: megjelöli a költő feladatát, az apostol hirdeti és teszi is a jót (szemben a prófétával, aki csak továbbítja Isten üzenetét ld. A XIX. század költői c. versében: a költő feladata prófétaként vezetni a népet).

Az apostol feladata: jobbá tenni a világot. Ezt legszemléletesebben a szőlőszem-metaforával fejezi ki: a napsugaraknak egy egész nyárra van szükségük, hogy megérleljék a szőlőt, a nemes eszméknek, „lelkeknek”, azaz az „apostolok” gondolatainak, tetteinek pedig több, mint egy élet kell ahhoz, hogy „megérleljék”, jobbá tegyék a világot (Petőfi a világ folytonos fejlődésében hitt). Lehet, hogy az apostol már nem is fog élni akkor, amikor munkája beteljesedik, lehet, hogy most nem értik meg őt az emberek, de akkor sem szabad feladnia

Szilveszter – miközben mindenkit elveszít, ami számára fontos – kudarcot vall végül a király meggyilkolásával is. Mindent elveszít. Tényleg a közösségért áldozta fel a családja boldogságát?

Az apostol fontosabb eszmei problémái bővebben: 

Az ember, az individuum felelőssége önmagára és szűkebb környezetére, családjára terjed ki. A polgár a közösségi ember, akinek feladata a világ jobbá tétele. Szilveszter a polgár elsődlegességét vallja. Felfogásában csak az emberiség egészének boldogulása hozhatja el az egyes ember boldogságát is. A börtönben viszont életének mélypontján megátkozza magában a polgárt, az elveszett magánéleti boldogságot siratja, de utolsó tettében, a király elleni merényletben mégis újra a polgárt látjuk inkább. Az eszményi állapot talán ember és polgár harmóniája lenne. Ez adatik meg Szilveszternek rövid időre jegyzőségének időszakára, amikor megismerkedik szerelmével és fölvilágosítja a falu lakóit.

A világ boldogításának lehetőségei (módjai):
Petőfi két utat vázol fel a szabadság által megvalósítható boldogság eléréséhez: 

Az evolúció, a lassú fejlődés, az évszázados, évezredes munkálkodás vezethet el a boldogsághoz, melynek vezetői, irányítói a nagy szellemek, a kiválasztottak. E felfogás magában rejti a népboldogító lehetséges tragikus sorsát is. Ezt a lehetőséget fogalmazza meg Szilveszter a 11. fejezet nagymonológjában, az ún. szőlőszem-metaforában.

A revolúció, a fejlődés robbanásszerű felgyorsítása (pl. egy forradalommal). Ez mutatkozik meg a király elleni merényletben. 

Petőfi ebben a művében a két felfogást nem tartja egymást kizárónak, hanem inkább egymást erősítőnek, s a hangyaszorgalmú munkát éppúgy értékesnek tartja, mint ahogy helyesli Szilveszter végső tettét.

Az egyén és közösség viszonya Az apostolban:

Az újkori bölcselet-, társadalom- és politikatudományban a nagy francia forradalom hatására került előtérbe egyén és tömeg viszonya. S ennek hatására vizsgálták a problémát történeti szinten is. Az alapélmény a két tényező föloldhatatlan antitézise. A nagy szellemek, a népboldogító vezér, a világfordító eszmék elbuknak a tömeg befolyásolhatóságán. Szilveszter a maga környezetében jegyzőként ezt a problémát éli át, a tömeg pálfordulását, azt, hogy az nem ismeri föl saját érdekeit. Mindezért azonban Petőfi nem a népet okolja, hanem a királyt és az egyházat, akik tudatosan tudatlanságban hagyják a tömeget, gyermekségre kárhoztatják. Szilvesztert a kudarc nem keseríti el, sőt újabb munkálkodásra serkenti.

Fontos: az eszmei problémák kiegészítése a saját véleménnyel

Érinthető még:

• a mű időszerkezete (nem lineáris, az ifjú Szilveszterrel kezdődik, majd visszatér egészen a születéséig – a mű ideje utoléri önmagát)

• a felvilágosodás, elsősorban Rousseau gondolatai a műben (pl. a tabula rasa elve à igaz-e Szilveszterre? -, „Vissza a természethez!” ill. minden ember egyenlő, senki sem bánthatja a másikat à Szilveszter otthagyja a gazdag családot)

• összevetés más művekkel: pl. prófétaszerep A XIX. század költőiben vagy a Jónás könyvében

A bűn és bűnhődés motívuma Arany János balladáiban - IRODALOMTÉTEL

Bevezetés 
(az A. és B. rész kihagyható, a C. javasolt a balladás tételhez)

A.

• Arany helye a magyar irodalomban:
• a legnagyobb szókinccsel bíró magyar költő
• feladatának tekintette (Petőfivel együtt) a nép nemzetté emelését
• elsősorban epikusnak tartotta magát
• a „balladaköltők Shakespeare-je”
• poeta doctus (= tudós, művelt költő)
• műfordítói tevékenysége jelentős – pl. skót és német balladákat fordított, az egyik legismertebb Hamlet-fordítás is az ő munkája

B.

• „szülőhelyem, Szalonta/nem szült engem szalonba”  szegény, nagyszalontai családba született 10. gyerekként; rajta kívül csak Sára nővére érte meg a felnőtt kort; beteges is volt, mindezért szülei féltő gondoskodással óvták
• a szülőfalu, a családi gyökerek fontosak Arany munkásságában pl. a közeli Nagyfalu volt a Toldi-birtok; első balladakorszaka is Nagyszalontához kötődik
• írói pályája az epikus költészettel indult: 1845-ben Aranyt megjutalmazza a Kisfaludy Társaság Az elveszett alkotmány című komikus eposzáért; később a Társaság újabb pályázatot ír ki „költői beszély” (azaz elbeszélő költemény) írására, melynek hőse egy népi alak; erre született a Toldi, amivel Arany elnyerte az első díjat, Petőfi barátságát és a hírnevet, valamint ennek köszönhetően Vahot Imre a Pesti Divatlaphoz hívta

C. A balladáról

• a ballada a romantika kedvelt műfaja, jellemző rá a műnemek keveredése: „A ballada tragédia dalban elbeszélve”  Greguss Ágost "definíciója" szerint
• ahogy a kevert műfaj, a balladai homály, a drámai sűrítettség is jól illeszkedik a romantika stílusjegyeihez

• Arany balladáit több szempont szerint is csoportosíthatjuk:

• téma szerint:
• parasztballadák pl. A varró leányok
• történetiek pl  V. László
• nagyvárosiak pl. Hídavatás

• szerkezet szerint:
• egyszólmú
• többszólamú pl. Szondi két apródja
• egyszólamú körkörös pl Ágnes asszony

• keletkezési hely szerint:
• nagyszalontai balladák pl. Szőke Panni, A varró leányok
• nagykőrösi balladák pl. Ágnes asszony, V. László, Mátyás anyja, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Bor vitéz (ez utóbbi pantum vers – a páros sorok a következő versszak páratlan sorai)
• Nagykőrösön gimnáziumi tanár volt Arany 10 évig
• sok közöttük a történelmi témájú (pl. a Hunyadiakról)
• ezekre a balladákra jellemző leginkább a bűn és bűnhődés motívuma
• pesti balladák pl. Vörös Rébék, Tengerihántás, Tetemrehívás, Hídavatás
• a Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe írta nagy részüket a Margit-szigeti tölgyek alatt
• jellemző rájuk valamilyen babonás elem pl. varjúvá változó nő, vörös kukoricacső, gyilkosát eláruló seb

D. Néhány balladáról kicsit részletesebben

Ágnes asszony

• agnus= bárány; Tiszta-e Ágnes?
• fehér és véres a leple, de csak apránként derül ki, 3 lépcsőben, hogy miért, mi történt: 
• a gyerekek a mosásról érdeklődnek à Ágnes azt mondja, a csibéktől lett véres a lepedő
• az asszonyok a férjéről érdeklődnek à azt mondja, alszik
• jön a hajdú Ágnesért, és börtönbe viszi (még mindig nem derül ki, mit tett à balladai homály)
• a börtönben szenvedő Ágnest nagyon pontos pszichológiai érzékkel ábrázolja Arany: hogyan fonódik össze a bűntudat, a félelem és az őrület (Ágnes önmagának is bizonygatja: nem őrült; amikor jönnek érte, szintén arra figyel: nehogy őrültnek gondolják)
• csak a tárgyaláson derül ki, hogy Ágnes bűnrészes volt, amikor szeretője megölte a férjét
• sírni kezd: Arany metaforákat használ a tisztaságra utaló motívumokkal: „[könnye] liliomról pergő harmat, hulló vízgyöngy hattyú tollán” Ágnes bűntudata mélyen szívből jövő
• a bűnbánat mellett megjelenik az őrület: Ágnes haza akar menni, hogy mossa ki a vért a lepedőből à hogy eltüntesse a szégyenfoltot, hogy tisztára mossa a lelkiismeretét; de: a lepedőn már csak ő látja a foltot
• a bírák felmentik: megsajnálják – megbánta a tettét, és őrültségével már megbűnhődött
• a fehér lepel az 1. versszakban véres lepel, a börtön után már tiszta lepel lesz, s legvégül régi rongy, foszlány; Ágnes állandóan mossa a leplet, de a lepel kimoshatatlan (a bűn jóvátehetetlen), Ágnes bűntudata örök
• az idő múlását (vagy az őrületet) jelzi, hogy ősz lett Ágnes haja, arca pedig ráncos
• a versszakok végén refrén van, ami Pál apostoltól származik a Bibliából

V. László

• szintén a bűn utáni bűntudatról, lelkiismeret-furdalásról  szól
• többszólamú: párhuzamosan történnek az események: a király a szolgájával beszélget – fél, mert esküje ellenére megölette Hunyadi Lászlót, Mátyást pedig bebörtönöztette; van miért félnie: börtönbe vetett ellenségei megszöknek (mialatt ő beszélget)
• a bűntudat itt is hallucináció, félelem, majd őrület formájában jelenik meg
• V. László félelmében elmenekül, végül a halálba – a cseh szolga enyhet nyújtó poharat ad, ez az enyhülés a halál

A walesi bárdok

• állítólag Aranyt arra kérték, hogy írjon egy verset a Magyarországra látogató Ferenc Józsefnek, s helyette ezt írta (magyar-osztrák; walesi-angol kapcsolat!)
• Edward király azért megy Walesbe, hogy felmérje a vérontás után földjeit; de elveti a sulykot: nem elégszik meg a walesiek bőséges vendéglátásával, azt kéri, hogy dicsőítsék is, de hazudni nem tudnak a walesi bárdok: hárman is megéneklik a walesiek panaszait – Edward ellen (egyre fiatalabb, egyre bátrabb bárd szól)
• Edward válasza: megölet 500 énekest: elhallgattatja őket (a védekezés pszichológiája!), de a fejében, a lelkiismeretében tovább énekelnek, ott nem tudja elhallgattatni őket, végül - V.Lászlóhoz hasonlóan - megőrül (ez a büntetése Walesért és az ötszáz walesi bárdért)

E. Befejezés

A bűnhődés ábrázolása és pszichológiája (akár más irodalmi művekben pl. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében vagy az Édes Annában (ott a bűnhődés megelőzi a bűnt) ; Zichy Mihály balladaábrázolásainak rövid bemutatásával is lehet zárni.

Mi a különbség a naturalista és az antinaturalista játékstílus között? - DRÁMATÉTEL

        A naturalista játékstílus 

A századfordulón (a XIX. és a XX. századról van szó) a Csehov drámáit is sikerre vivő moszkvai Művész Színházat Sztanyiszlavszkij vezette, aki a színészképzéssel kapcsolatban is kidolgozott egy „módszert”. Az ő nevéhez szokták kötni elsősorban a naturalista játékstílust. Sztanyiszlavszkij színészeitől a szerepre való maximális ráhangolódást követelte, az átélést állította a színjátszás középpontjába. Fontosnak tartotta a tapasztalatot, az életből vett példákat. Elméleteit a színészképzéssel kapcsolatban le is írta, és kidolgozott gyakorlatokkal segítette a színészeket, hogy jobbá váljanak. Lényeges volt számára, hogy a színész el tudja különíteni a külső és belső mozgást (pl. lassan jár, de belül majdnem felrobban). Hangsúlyozta a képzelőerő, a pszichotechnika, azaz a lélektan gyakorlati alkalmazását, a figyelem köreit (az összpontosítás gyakorlását) a színészi munkában, illetve a nyilvános egyedüllét gyakorlását: a színész cselekvése mindig a színpadi világnak szól és nem a közönségnek (tehát –bár a játékkeret fiktív – a cselekvéseknek valóságosaknak kell lenniük).

Szatanyiszlavszkij követője volt tanítványa, az orosz Mejerhold, illetve Lee Strasberg is, aki Amerikában a ’30-as években a The Actor’s Studio alapítója volt, ahol pl. Marlon Brando, Marilyn Monroe, James Dean, később pedig Jane Fonda és Al Pacino tanult a Módszer szerint.

      Az antinaturalista játékstílus

Az antinaturalista színház egy gyűjtőfogalom azokra a reformtörekvésekre, amelyek elutasították a naturalista gyakorlatot követő elképzeléseket, azaz a valóság pontos megjelenítését a színpadon.  Az első ilyen jellegű, fontosabb kezdeményezések az 1890-es évekből származnak (ezek legfontosabb képviselői ebben az időben Adolphe Appia és Edward Gordon Craig, majd Bertolt Brecht), de ide tartoznak az avantgárd izmusokhoz kapcsolódó színházművészeti elméletek és kezdeményezések is.

Craig sokat foglalkozott a színpadképpel, különösen a díszlettel (pl. a lépcsők adta lehetőségekkel) és a világítással. A századfordulóig ezek a dolgok nem voltak fontosak, csak a dráma szövege és a színészi játék, elsősorban a beszéd). A színész munkájával kapcsolatban megfogalmazta übermarionett-elméletét, miszerint a színész legyen egy übermarionett, egy „élettelen alak”, amely ugyanúgy csak egy eleme az előadásnak, mint a többi. A színész tartsa távol magát a szereptől, inkább reprezentáljon, mint megszemélyesítsen (azaz, nem fontos, hogy "beleélje" magát a szerepbe). Sokkal fontosabbnak tartotta a mozgást a beszédnél (egy darabig Isadora Duncannel élt)

Bertolt Brecht szintén elutasította az átélést, de ő inkább a nézőre, nem a színészre vonatkoztatva. Nevéhez köthető az epikus színház. Az epikus színház elmond egy folyamatot, szemben a hagyományos „dramatikus” színházzal, amely megtestesít; az epikus színház a nézőt megfigyelővé teszi és felébreszti aktivitását, és nem bevonja a színpadi helyzetbe; döntésekre kényszeríti, és nem érzelmekre indítja; érvekkel, és nem szuggesztióval dolgozik.  Röviden összefoglalva tehát a néző ne élje bele magát az előadásba, inkább gondolkodjon, és ne érezzen, mint az illúzión alapuló színház esetében. 

Ahhoz, hogy a közönség ne azonosuljon a színpadon látottakkal, Brecht különböző elidegenítő technikákat alkalmazott. A technika vagy módszer, azaz V-effektus (a Verfremdungseffekt rövidítése) segít abban, hogy a néző ne élje bele magát az előadásba. V-effekt lehet a zene, pl. dalbetétek  (ld. a Koldusopera dalai), a montázstechnika a képi vagy a szerkezeti megvalósításban, a jelmez pl. fehér, keleties arcok festése stb.)

LÍRAI MŰFAJOK

Szövegek a tételhez itt.

Epigramma: eredetileg kőbe vésett sírfelirat (Kr. e. 7. sz.); rövid, disztichonos költemény; nem tagolódik versszakokra, nem rímes; általában ünnepélyes, érzelmekkel telített, de lehet gúnyos ironikus hangvételű is (pl. Martialis, Janus Pannonius néhány epigrammája); csattanóra végződik. (pl. Janus Pannonius: Pannonia dicsérete, Kölcsey Ferenc: Huszt, Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba, Kazinczy Ferenc Tövisek és virágok c. kötete)

Elégia: eredetileg fuvolakísérettel énekelt hosszú, disztichonos költemény; leggyakoribb témája a szerelmi bánat és az elmúlás; a romantika idején kissé átértékelődik a z elégia, felerősödik benne a fájdalmas, szomorkás hangulat („elérhetetlen értékek utáni vágyakozás”); a szentimentalizmus kedvelt műfaja. (pl. Berzsenyi Dániel: A közelítő tél, Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz)

Óda: eredetileg pengetős hangszerrel (esetleg tánccal is) kísérték; felépítése: strófa + antistrófa + epodosz; a 6-7. században alakult ki; általában patetikus hangvételű bölcseleti művek tartoznak ide; eleinte hősöket, atlétákat dicsőített (à valakihez, valamihez szól); a klasszicizmus kedvelt műfaja (piktúra + szentencia); ide sorolható a himnusz is, mely leginkább Istenhez, valamilyen isteni lényhez szól. ( pl. Horatius: Melpomenéhez, Berzsenyi Dániel: Horác, A magyarokhoz I., II., Schiller: Az örömhöz, Shelley: Óda a Nyugati Szélhez, Keats: Óda egy görög vázához, József Attila: Óda)

Episztola: költői levél; a megszólított („címzett”) mindig meg van nevezve; már a görögöknél megjelenik, de csak a rómaiaknál válik általánossá; a középkorban elsősorban a szerelmi költészet kedveli. (pl. Berzsenyi Dániel: Vitkovics Mihályhoz, Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz)

Dal: az önkifejezés tiszta, egyszerű megnyilatkozása, formai és tartalmi egyszerűség jellemzi (soronként egy gondolati elem); a nyelv zeneisége itt mutatkozik meg leginkább; eredetük szerint megkülönböztetünk nép- és műdalokat; témájuk szerint megkülönböztetünk bordalokat (Vörösmarty Mihály: Keserű pohár), szerelmi dalokat (Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem), altatódalokat (József Attila: Altató), bújdosóénekeket, katonadalokat, bányászdalokat, aratódalokat, nászdalokat stb.; a nemzeti irodalmakban kialakult sajátos típusaik is előfordulhatnak pl.canzone (ol.), chanson (fra.), lied (ném.)

Rapszódia: eredetileg a homéroszi eposzokból előadott dal; a 19. századtól lírai műfaj; szenvedélyes hangú, csapongó, alkalmas felfokozott lelki tartalmak kifejezésére; töretlen gondolatiság, zaklatottság, kötetlen szerkezet jellemzi. (pl. Petőfi Sándor: Az őrült, Egy gondolat bánt engemet…)

Ekloga: pásztorköltemény; dialogikus formában szólal meg, pásztori környezetben megjelenő alakjai többnyire allegorikus figurák; (a görögöknél Theokritosz írt először pásztorkölteményeket [bukolikus költészet = pásztorköltészet], a latin irodalomban pedig Vergilius honosította meg ezt a műfajt; pásztorkölteményeiből állította össze a Bucolica c. szemelvénygyűjteményt, innen ered a műfaj neve, ugyanis a görög  ecloga szó szemelvényt, válogatást jelent). A magyar irodalomban Radnóti költészetében vált jelentőssé.

Dithürambosz: ókori görög lírai műfaj; eredetileg Dionüszosz isten csodás tetteiről szóló himnikus mű Kr. e. a 6. sz.-tól; fenséges dallam és stílus jellemzi; kardal formájában terjedt el; a modern költészetben nehezen különíthető el.

Ballada: mindhárom műnem sajátosságai jellemzők rá: párbeszédes, „tragikus”(dráma), verses (líra), egy történetet mond el (epika); „tragédia dalban elbeszélve” (Greguss Ágost); szerzőség szerint megkülönböztetünk nép- (pl. Kádár Kata, Kőmíves Kelemen, Görög Ilona) és műballadákat (pl. Goethe: A Tündérkirály, Arany János: A walesi bárdok, V. László) A balladaforma és a ballada két külön fogalom!