Ady Endre szerelmi költészete néhány verse tükrében - vázlat - IRODALOMTÉTEL

Ady Endre a Nyugat első nemzedékéhez tartozik.

• nagy hatással voltak rá a francia szimbolista költők, különösen Verlaine és Baudelaire
• gyakran használ verseiben szimbólumokat (pl. A fekete zongora)
• az impresszionizmus és a szecesszió jellemző vonásai is fellelhetőek költészetében – ezek hagyományait továbbfejlesztve, egyénítve alakította ki egyéni, saját stílusát
• folytatta a magyar nemzeti költészet hagyományait pl. nemzethalál
• kötetkompozíciókban gondolkodott, a köteteken belül az azonos témájú verseket ciklusokba sorolta
• költői nyelvére jellemző, hogy gyakran archaizál (pl. a kuruc versekben), egyéni szóalkotásokat (hapax legomenon pl. rőzse-dalok) használ, versei ritmusosak, sokszor az élőbeszédet követik; inkább az ütemhangsúlyos verselést alkalmazza
• műveit a látványosság, az erős képiség jellemzi (pl.sok metafora, szinesztézia)
• jellemző retorikai alakzatai: ismétlések (pl. refrén, halmozás, figura etymologica (ezeket figurázza ki Karinthy)
• verseiben gyakori a lírai én, „a beszélő” jelenléte à személyesség
• szerelmi lírájában új, szokatlan motívumokat használ (pl. héja); hangsúlyozza a testiség

• szerelmi költészetének két jelentős korszaka van; az egyik Lédához, a másik Csinszkához köthető
• Lédával, Diósi Ödönné Brüll Adéllal Nagyváradon ismerkedett meg, ekkor még fiatal, kevéssé ismert költő volt; (a Léda nevet Ady adta a nőnek – az Adél megfordítása, illetve utalás a mitológiai Lédára, akit Zeusz hattyú képében látogatott meg); Léda férjes asszony volt, ráadásul idősebb Adynál à a közvélemény elítélte kapcsolatukat (ez jelenik meg pl a Lédával a bálban című versben)
• Ady számára Léda nem csak a szerelmet jelentette, mint költőre is jelentős hatást gyakorolt: írásra inspirálta, és segítségével eljutott a költő többször Párizsba, ahol a fiatal Ady megismerhette a szimbolizmust és az akkori nyugat kulturális életét
• Ady első két kötetét (Versek, Még egyszer) nem gondolta jónak, első kötetének a harmadikat, az Új verseket tartotta; ez utóbbit Lédának ajánlotta
• Lédához való viszonyát, szerelmének változását jól tükrözik a cikluscímek:

Ø  az Új versekben a Léda-versek az elsők, a ciklus címe: Léda asszony zsoltárai; az asszony szó tiszteletet és távolságtartást sejtet, a zsoltár műfaja pedig egy szent, a megszólaló felett álló személyként értelmezi a nőt

Ø  a következő kötetben, a Vér és aranyban a szerelmes versek a Léda arany-szobra cím alatt olvashatóak; Léda itt már nem istenszerű, de még mindig felnéz rá a lírai én (az arany az értéket, a szobor az állandóságot tükrözi)

Ø  az Illés szekerén című kötetben s szerelmes verseket a Léda ajkai között cím fogja össze; ebben már egyenrangú felekről van szó, vagy arról, hogy a lírai én kiszolgáltatott szerelmének (összeroppanthatja); a cím sugallja azt is, hogy fontos szerepet kap a testiség

• a Léda-versekre jellemző az ambivalencia: a szeretett nő utáni vágyakozás mellett mindig ott van a dac, a szenvedés, a bűntudat is: a szerelem kettős érzés; vágynak erre a szerelemre, de bántják is egymást
• ez jelenik meg a Léda a hajón című versben, alig várja a lírai én, hogy megérkezzen a szerelme, de ugyanakkor fél is a találkozástól (pl. a valóság kevésbé jó, mint a vágyakozás), azt is szeretné, bárcsak ne érkezne meg
• a Héja-nász az avaron a Léda-szerelem egyik legjellemzőbb kifejezése; nem a szerelmi líra hagyományos motívumait használja Ady (pl. galamb, gerle, tavasz), hanem: héja (ragadozó madár), ősz (az elmúlás, nem a szerelem évszaka); a szerelem nem csak boldogságot, hanem bánatot is jelent a szerelmeseknek, és nem azért, mert viszonzatlan; szeretik, de ugyanakkor bántják is egymást („vijjogva, sírva, kergetőzve”,  „fölborzolt tollal, szerelmesen”), egymással élnek, de egymást bántva („se veled, se nélküled”); fölborzolt toll, az udvarlás, de a támadás jele is a madaraknál; „lehullunk az őszi avaron” – a szerelem megölheti őket, de szólhat a vers arról is, hogy ennek a szerelemnek törvényszerűen véget kell érnie (ahogy törvényszerűen a nyár után ősz jön – „új rablói vannak a Nyárnak”), s szólhat az életük befejeződéséről is
• további fontos Léda-versek: Meg akarlak tartani, Áldásadás a vonaton, A mi gyermekünk stb.
• a Léda-szerelem végét (1912.) két vers örökítette meg: Elbocsátó, szép üzenet, Valaki útravált belőlünk; Ady egymás mellé szerkesztette, de a keletkezési sorrendet megfordítva jelentette meg a két verset à a másodikban fogalmazza meg, mennyire hiányzik neki Léda („Ösztönzőnk, igazi valónk,/Kiszakadt belőlünk, az asszony”); az Elbocsátó, szép üzenetben úgy ír Lédáról, mint aki csak általa vált valakivé, s néhány sora úgy is értelmezhető, hogy a Léda nem is jelentett neki igazán sokat

• Csinszka, azaz Boncza Berta egy fiatal erdélyi lány volt, aki egy svájci intézetben tanult, amikor levelezni kezdett Adyval; a levelezésből barátság, majd házasság lett
• a Csinszka-szerelem az ekkor már beteg költő számára menedéket jelentett a háború borzalmas éveiben
• pl. a Nézz, Drágám, kincseimre című versében leírja, az „aljas világban” egyedül az asszony szerelme lehet menedék (ugyanez az Őrizem a szemedben: „Világok pusztulásán/Ősi vad, kit rettenet/Űz, érkeztem meg hozzád”); ő sokat kap, de úgy érzi, keveset tud adni (kincseim – lázáros, szomorú nincseim)
• a Csinszka-versekre már nem jellemző az a szenvedélyesség, mit a korábbi szerelmes verseire (vö. Balassi Júlia- és Célia-versei)
• a szerelem érzéséhez gyakran kapcsolódik a számvetés, de az elveszettség, legyőzöttség hangja is
• a Csinszka-szerelem legismertebb verse talán az Őrizem a szemed: a szerelem védelem a „világok pusztulásán”; a személyiségről leginkább árulkodó testrészeket vigyázza: szem (a lélek tükre), kéz, egész szerelmére vigyáz (metonímia); bizonytalan az élet, s az is, meddig tart, ezt a félelmet, tanácstalanságot a költői kérdések („miért, meddig”) és az alliteráció fokozzák, az ismétlések pedig az őrzés, az oltalom állandóságát sugallják – ameddig „megmarad”, él az őrző