Az apostol is egy epikus mű, elbeszélő költemény (vagy: verses regény).
Petőfi forrásai közé tartozott Az apostol megírásakor Dickens Twist Olivérje (a gyermek Szilveszter hányadtatásai szinte teljesen megegyeznek Dickens hősének sorsával). Sok életrajzi vonatkozása is van a műnek (pl. Petőfi is szilveszterkor – vagy január 1-jén – született, nehezen élt az írásból, Szendrey Júliát nem akarták hozzáadni, de a lány dacolt a környezetével, ahogy Szilveszter szerelme is, Petőfi is kudarcot vall a szabadszállási választáson stb.
Az apostol feladata: jobbá tenni a világot. Ezt legszemléletesebben a szőlőszem-metaforával fejezi ki: a napsugaraknak egy egész nyárra van szükségük, hogy megérleljék a szőlőt, a nemes eszméknek, „lelkeknek”, azaz az „apostolok” gondolatainak, tetteinek pedig több, mint egy élet kell ahhoz, hogy „megérleljék”, jobbá tegyék a világot (Petőfi a világ folytonos fejlődésében hitt). Lehet, hogy az apostol már nem is fog élni akkor, amikor munkája beteljesedik, lehet, hogy most nem értik meg őt az emberek, de akkor sem szabad feladnia
Szilveszter – miközben mindenkit elveszít, ami számára fontos – kudarcot vall végül a király meggyilkolásával is. Mindent elveszít. Tényleg a közösségért áldozta fel a családja boldogságát?
Az apostol fontosabb eszmei problémái bővebben:
Az ember, az individuum felelőssége önmagára és szűkebb környezetére, családjára terjed ki. A polgár a közösségi ember, akinek feladata a világ jobbá tétele. Szilveszter a polgár elsődlegességét vallja. Felfogásában csak az emberiség egészének boldogulása hozhatja el az egyes ember boldogságát is. A börtönben viszont életének mélypontján megátkozza magában a polgárt, az elveszett magánéleti boldogságot siratja, de utolsó tettében, a király elleni merényletben mégis újra a polgárt látjuk inkább. Az eszményi állapot talán ember és polgár harmóniája lenne. Ez adatik meg Szilveszternek rövid időre jegyzőségének időszakára, amikor megismerkedik szerelmével és fölvilágosítja a falu lakóit.
A világ boldogításának lehetőségei (módjai):
Petőfi két utat vázol fel a szabadság által megvalósítható boldogság eléréséhez:
Az evolúció, a lassú fejlődés, az évszázados, évezredes munkálkodás vezethet el a boldogsághoz, melynek vezetői, irányítói a nagy szellemek, a kiválasztottak. E felfogás magában rejti a népboldogító lehetséges tragikus sorsát is. Ezt a lehetőséget fogalmazza meg Szilveszter a 11. fejezet nagymonológjában, az ún. szőlőszem-metaforában.
A revolúció, a fejlődés robbanásszerű felgyorsítása (pl. egy forradalommal). Ez mutatkozik meg a király elleni merényletben.
Petőfi ebben a művében a két felfogást nem tartja egymást kizárónak, hanem inkább egymást erősítőnek, s a hangyaszorgalmú munkát éppúgy értékesnek tartja, mint ahogy helyesli Szilveszter végső tettét.
Az egyén és közösség viszonya Az apostolban:
Az újkori bölcselet-, társadalom- és politikatudományban a nagy francia forradalom hatására került előtérbe egyén és tömeg viszonya. S ennek hatására vizsgálták a problémát történeti szinten is. Az alapélmény a két tényező föloldhatatlan antitézise. A nagy szellemek, a népboldogító vezér, a világfordító eszmék elbuknak a tömeg befolyásolhatóságán. Szilveszter a maga környezetében jegyzőként ezt a problémát éli át, a tömeg pálfordulását, azt, hogy az nem ismeri föl saját érdekeit. Mindezért azonban Petőfi nem a népet okolja, hanem a királyt és az egyházat, akik tudatosan tudatlanságban hagyják a tömeget, gyermekségre kárhoztatják. Szilvesztert a kudarc nem keseríti el, sőt újabb munkálkodásra serkenti.
Az ember, az individuum felelőssége önmagára és szűkebb környezetére, családjára terjed ki. A polgár a közösségi ember, akinek feladata a világ jobbá tétele. Szilveszter a polgár elsődlegességét vallja. Felfogásában csak az emberiség egészének boldogulása hozhatja el az egyes ember boldogságát is. A börtönben viszont életének mélypontján megátkozza magában a polgárt, az elveszett magánéleti boldogságot siratja, de utolsó tettében, a király elleni merényletben mégis újra a polgárt látjuk inkább. Az eszményi állapot talán ember és polgár harmóniája lenne. Ez adatik meg Szilveszternek rövid időre jegyzőségének időszakára, amikor megismerkedik szerelmével és fölvilágosítja a falu lakóit.
A világ boldogításának lehetőségei (módjai):
Petőfi két utat vázol fel a szabadság által megvalósítható boldogság eléréséhez:
Az evolúció, a lassú fejlődés, az évszázados, évezredes munkálkodás vezethet el a boldogsághoz, melynek vezetői, irányítói a nagy szellemek, a kiválasztottak. E felfogás magában rejti a népboldogító lehetséges tragikus sorsát is. Ezt a lehetőséget fogalmazza meg Szilveszter a 11. fejezet nagymonológjában, az ún. szőlőszem-metaforában.
A revolúció, a fejlődés robbanásszerű felgyorsítása (pl. egy forradalommal). Ez mutatkozik meg a király elleni merényletben.
Petőfi ebben a művében a két felfogást nem tartja egymást kizárónak, hanem inkább egymást erősítőnek, s a hangyaszorgalmú munkát éppúgy értékesnek tartja, mint ahogy helyesli Szilveszter végső tettét.
Az egyén és közösség viszonya Az apostolban:
Az újkori bölcselet-, társadalom- és politikatudományban a nagy francia forradalom hatására került előtérbe egyén és tömeg viszonya. S ennek hatására vizsgálták a problémát történeti szinten is. Az alapélmény a két tényező föloldhatatlan antitézise. A nagy szellemek, a népboldogító vezér, a világfordító eszmék elbuknak a tömeg befolyásolhatóságán. Szilveszter a maga környezetében jegyzőként ezt a problémát éli át, a tömeg pálfordulását, azt, hogy az nem ismeri föl saját érdekeit. Mindezért azonban Petőfi nem a népet okolja, hanem a királyt és az egyházat, akik tudatosan tudatlanságban hagyják a tömeget, gyermekségre kárhoztatják. Szilvesztert a kudarc nem keseríti el, sőt újabb munkálkodásra serkenti.
Fontos: az eszmei problémák kiegészítése a saját véleménnyel
- a mű időszerkezete (nem lineáris, az ifjú Szilveszterrel kezdődik, majd visszatér egészen a születéséig – a mű ideje utoléri önmagát)
- a felvilágosodás, elsősorban Rousseau gondolatai a műben (pl. a tabula rasa elve à igaz-e Szilveszterre? -, „Vissza a természethez!” ill. minden ember egyenlő, senki sem bánthatja a másikat à Szilveszter otthagyja a gazdag családot)
- összevetés más művekkel: pl. prófétaszerep A XIX. század költőiben vagy a Jónás könyvében
