Jobb, ha nem nézünk a Napba szabad szemmel. Ezt Petőfi is
tudta, mégis belenézett. 1842. július 8-án Pápa mellől figyelte
unokatestvérével, Orlay Petrich Somával és barátjával, Jókaival, hogyan takarja
el a Hold a Napot, majd engedi újra látni. Az általunk ismert, lázadó Petőfi-képhez
jól illik, hogy csak azért is szabad szemmel, vakmerően a Napba néz. Annyira megsérült
a szeme, hogy Orlaynak támogatnia kellett hazafelé menet, mert nem látott
rendesen. Később visszatért a látása. Az esetet idézi Szemfájásomkor című
versében.
 |
| Budapest, 2015.03.20. 10:43 |
Jókai is írt a napfogyatkozásról. Az ítélet napja című
írásában néhány anekdotát gyűjtött össze. Olyan ez az írás, mint egy rövidke
viccgyűjtemény, amely a tudatlanságot figurázza ki; az emberek sok mindent
kitalálnak és elhisznek, ha valamit – mint, hogy eltűnik a Nap – nem értenek.
A tudatlanságból húz hasznot Mark Twain hőse is az Egy jenki
Arthur király udvarában című regényben. A jenki Twain korából, a XIX. századból
érkezik a VI. századi Arthur udvarába. Sok mindent tud, például, hogy
napfogyatkozás lesz. Azt mondja, el tudja tüntetni a napot. Ez „sikerül” is,
ettől kezdve mágusként tisztelik.
A napfogyatkozás az irodalomban legtöbbször rossz előjel
vagy valami értékes, jó dolog eltűnésének a metaforája. A Lear királyban Gloster így szól: „Ezek az utóbbi nap- s
holdfogyatkozások nem jót jelentenek nekünk; ámbár a természet bölcsessége ezt
így is, úgy is magyarázhatja, a természetet magát is ostorozzák a bekövetkező
események: a szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, testvérek összecsapnak, a
városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás, s a viszony
felbomlik apa s fiú között.” Ezt az első felvonás második színében mondja
Gloster, és igaza lesz. Fiai viszálykodnak, ahogy Lear lányai is, a király
kitagadja Cordeliát és így tovább, sok gonoszság, sok gyűlölet, sok halott a
vége.
Thomas Hardy Hazatérés című regényében is rossz előjel,
hogy Clym és Eustacia megnézik Párizsban (valószínűleg az 1870-es)
napfogyatkozást, az életük nem alakul jól. És hogy ne csak a szépirodalomból merítsünk: az Alkonyat-sorozat
harmadik kötetének címe: Napfogyatkozás. Egyre kevesebb a nap, egyre több a
sötétség, azaz Bella egyre inkább a vámpírok világához tartozik, ami elég sok küszködéssel, szenvedéssel jár, míg el nem jön a boldog vég.
Végül: Homérosz. Bár az Odüsszeia irodalmi mű, nem tudományos írás, több
csillagászati jelenséget is megemlít, ami felkeltette a csillagászok és a
történészek érdeklődését. Amikor Odüsszeusz hazatér Ithakába, és megöli a
kérőket, akik a feleségét, a trónját (sőt a fia életét is) el akarják venni, eltűnik
a Nap. Hiába diadalmaskodik a főhős, a kérők sok gonoszságát, majd a vérfürdő
részleteit olvasva nem csodálkozunk, ha elsötétül az ég is. A tudósokat viszont
nem az foglalkoztatta, hogy milyen jelentései lehetnek a napfogyatkozásnak,
hanem, hogy mikor volt. Ez alapján ugyanis meghatározható a trójai háború ideje.
(Kr. e. 1178-ra teszik.) Persze sokan kételkednek abban, lehet-e egy tudományos kutatás alapja egy eposz. Hihetünk-e
Homérosznak? Ha arra gondolunk, hogy Schliemann Homérosz sorai alapján találta
meg Tróját, elhihetjük, volt volt akkoriban is egy napfogyatkozás. Még ha nem is láttuk a
saját szemükkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése