- Berzsenyi a XVIII. század végének és a XIX. század elejének költője
- költészetében jelen van az antik kultúrát tisztelő klasszicizmus mellett a romantika is
- barátja, Kis János fedezte fel verseit, és küldte el őket Kazinczynak; Kazinczy az ódaírást jelölte ki Berzsenyi számára a korabeli magyar irodalomban („Mondd, hogy az ódák útjáról le ne térjen!”)
- Berzsenyi legismertebb ódái: A magyarokhoz I-II. (az utóbbi a később született Himnuszban és Szózatban is fellelhető idő- és értékszembesítő nézőpontra épül)
- az ódaírás terén Berzsenyi példaképe a római Horatius volt, akit verseiben Horácnak nevez; átvette tőle az antik strófaszerkezetek használatát; sok versét lefordította szabadon, ezeket Berzsenyi-versként olvashatjuk (ekkor még nem létezett „szerzői jog”)
- az ódák mellett írt episztolákat (pl. Vitkovits Mihályhoz), epigrammákat (pl. Napóleonhoz), és elégiákat is
- az elégia ókori görög műfaj, a hosszabb disztichonos verseket hívták így; a szentimentalizmus és a romantika kedvelt műfaja volt – akkor már azonban nem a forma, hanem a téma, a hangulat határozta meg ezt a műfajt: a szomorúság, az elérhetetlen értékek utáni vágyakozás (ezt Schiller fogalmazta meg pontosan)
- Berzsenyi elégiaköltészetének gyökereit sokszor szokták az életrajzában keresni
- a „niklai remete”, a „somogyi Diogenész” többször járt Pesten, de nem értették meg városi költőtársai, és ő sem őket; költő volt, de nem tartozott mégsem a kor magyar költőinek körébe
- nem foglalt állást a nyelvújítás ügyében, ezért bírálták az orthológusok, majd 5 évvel azt követően Kölcsey írta meg bírálatát, a Recenziót Berzsenyi költészetéről – ez Berzsenyit nagyon fájón érintette
- bár évekkel később válaszolt a bírálatra, hatására felhagyott egy időre az írással
- önművelésbe fogott
- bántotta, hogy Kazinczy nem állt ki mellette Kölcseyvel szemben (de: Kölcsey mondott gyászbeszédet sírjánál)
- felesége, Dukai Takács Zsuzsanna nagyon fiatal volt, amikor elvette; nem volt iskolázott à nem talált benne Berzsenyi szellemi társra; sógornőjével, a szintén írogató Dukai Takách Judittal levelezett, de valójában nem volt részese az ország pezsgő irodalmi életének (bár sokáig levelezett Kazinczyval is)
- az Akadémia beválasztotta a filozófiai osztályra, de ő úgy érezte, ez azt jelenti: nem ismerik el költőként
- elégiái: pl. Osztályrészem, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz
Osztályrészem
- ódai elemeket is tartalmaz (az óda a klasszicizmus kedvelt műfaja); műfaji keveredés à romantika
- összegző vers: (E/1.-ben) a megtalált nyugalom verse (ß sztoikus belenyugvás?; ßvalódi boldogság-e)
- 1-4. versszak: a révbe érő hajó toposza (az ifjúkor elhagyása) Alkaiosztól származik (bár ő az államra használta inkább, mint az egyénre) – tőle vette át Horatius, akitől Berzsenyi à klasszicista vonás
- révbe ért – anyagi jólét és szsabadság jutott osztályrészéül; erre tesz fel egy költői kérdést: „Kérjek-e többet?” a válasz talán: igen
- a kikötés a nyugalom, a béke, a szélsőségektől mentes élet (arany középút – Horatius) (párhuzam a tengeren hánykódó, sok nehézséget kiálló Odüsszeusszal: Charybdis- motívum à klassziciznmus ß az életet végigélni hősies tett
- 5-7. versszak – összefoglalja. miért is kötött ki, miért lehet(ne) boldog: a harmónia hoz számára boldogságot (Camoena – az életharmónia múzsája)
- vagy/ és az álmokról való lemondás jelentheti a boldogságot?; lemondás – elégikus hangnem
- a vágyak a költészettel újraélhetők à ars poetica
- szapphói strófákból áll
A
közelítő tél
- eredeti címét (Ősz) Kazinczy javaslatára változtatta meg - nem egy állapot, inkább egy folyamat ábrázolása - („hervad, hullanak”)
- az elmúlás toposza à az elégikus hangnem jól illik hozzá
- aszklepiadészi strófákbólm áll
- ellentétek à idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző vers (a múlt tele volt értékekkel: nem azt írja le, hogy milyen az ősz, hanem azt, hogy milyen volt a tavasz és a nyár , mi minden volt akkor – az ősz ezek hiánya – a negatív festés technikájával él („nincs rózsás labyrinth”, „nem lengedez a Zephyr”, „nincs már symphonia”, „nem búg gerlice”, „nem illatoz, néma homály borong”, „nem mosolyog gerezd”); labyrinth, symphonia, Zephyr à antik utalások à klasszicizmus ---à a 3. versszak végén összegez: „s most minden szomorú s kiholt”
- a vers fókusza : „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl” à ahogy a természet, úgy minden, ami a világon él, elmúlik; olyan a világ, mint egy pillanat
- a kicsi a nagyban tükröződik (és fordítva) – a nefelejcs, a világ és az ember sorsa egy
- „minden az ég alatt /Mint a kis nefelejcs, enyész”
- (az eddigi leírást egy összegző gondolat követi, ahogy a klasszicista ódában a piktúrát a szentencia)
- az összegzés után az elmúlás fájdalmát a saját életével hozza kapcsolatba à nem jön többé tavasz a télre
Levéltöredék
barátnémhoz
- a cím episztolára utal, s úgy is kezdődik, de elégiába fordul à műfaji keveredés à romantika
- Dukai Takách Juditnak írta ß téves feltételezés (Judit ekkor 8 éves)
- töredékà a töredékesség szintén a romantika stílusjegye
- a megszólítás után egy életképet fest le (2-4. vsz.): egy szüret utáni napon leül pipázni és gondolkodni a diófa alá, a tűz mellé
- a szüret, a tűz, a vén diófa à utalások az elmúlásra; ideje az összegzésnek à az embernek összegeznie kell, mert az idő kérlelhetetlenül kérdésessé tesz minden értéket à ez az alapja Berzsenyi elégiáinak
- az időnek (így talán az elmúlásnak is) két „ellensége” van: emlékezet, képzelet (a romantika szívesen használja)
- végső összegzés: „életem képe ez”
- két „mulatótárs”, az elmúlás gondolatát talán feledtetni tudó társ van mellette: szerelem, nóta (azaz a költészet) ß a romantika szerint a két érték, amellyel a teljesség elérhető
- versformája: felező 12-es (ritka Berzsenyinél)
- (a versen végigvonul a tűz motívuma „tüzemet gerjeszte”, „pislogó láng”, „hamvadó szikra”)
- Összegzés
- klasszicista vonások
- antik strófák
- antik utalások
- Horatius à antik strófák, arany középszer
- piktúra – szentencia jellegű felépítés
- romantikus vonások
- lemondás à elégikus hangnem
- elmúlás
- idő- és értékszembesítés – ellentét
- a kicsi a nagyban tükröződik (pl. nefelejcs – világ)
- töredékesség
- képzelet, emlékezet
- szerelem, művészet à teljesség
