Irodalomok: Klasszicizmus és romantika Berzsenyi Dániel költészetében -ódák és elégiák

2014. március 29., szombat

Berzsenyi a XVIII. század végének és a XIX. század elejének költője
költészetében jelen van az antik kultúrát tisztelő klasszicizmus mellett a romantika is
barátja, Kis János fedezte fel verseit, és küldte el őket Kazinczynak; Kazinczy az ódaírást jelölte ki Berzsenyi számára a korabeli magyar irodalomban („Mondd, hogy az ódák útjáról le ne térjen!”)
Berzsenyi legismertebb ódái: A magyarokhoz I-II. (az utóbbi a később született Himnuszban és Szózatban is fellelhető idő- és értékszembesítő nézőpontra épül)
az ódaírás terén Berzsenyi példaképe a római Horatius volt, akit verseiben Horácnak nevez; átvette tőle az antik strófaszerkezetek használatát; sok versét lefordította szabadon, ezeket Berzsenyi-versként olvashatjuk (ekkor még nem létezett „szerzői jog”)
az ódák mellett írt episztolákat (pl. Vitkovits Mihályhoz), epigrammákat (pl. Napóleonhoz), és elégiákat is
az elégia ókori görög műfaj, a hosszabb disztichonos verseket hívták így; a szentimentalizmus és a romantika kedvelt műfaja volt – akkor már azonban nem a forma, hanem a téma, a hangulat határozta meg ezt a műfajt: a szomorúság, az elérhetetlen értékek utáni vágyakozás (ezt Schiller fogalmazta meg pontosan)
Berzsenyi elégiaköltészetének gyökereit sokszor szokták az életrajzában keresni

a „niklai remete”, a „somogyi Diogenész” többször járt Pesten, de nem értették meg városi költőtársai, és ő sem őket; költő volt, de nem tartozott mégsem a kor magyar költőinek körébe
nem foglalt állást a nyelvújítás ügyében, ezért bírálták az orthológusok, majd 5 évvel azt követően Kölcsey írta meg bírálatát, a Recenziót Berzsenyi költészetéről – ez Berzsenyit nagyon fájón érintette
bár évekkel később válaszolt a bírálatra, hatására felhagyott egy időre az írással
önművelésbe fogott
bántotta, hogy Kazinczy nem állt ki mellette Kölcseyvel szemben (de: Kölcsey mondott gyászbeszédet sírjánál)
felesége, Dukai Takács Zsuzsanna nagyon fiatal volt, amikor elvette; nem volt iskolázott à nem talált benne Berzsenyi szellemi társra; sógornőjével, a szintén írogató Dukai Takách Judittal levelezett, de valójában nem volt részese az ország pezsgő irodalmi életének (bár sokáig levelezett Kazinczyval is)
az Akadémia beválasztotta a filozófiai osztályra, de ő úgy érezte, ez azt jelenti: nem ismerik el költőként

Osztályrészem

ódai elemeket is tartalmaz (az óda a klasszicizmus kedvelt műfaja); műfaji keveredés à romantika
összegző vers: (E/1.-ben) a megtalált nyugalom verse (ß sztoikus belenyugvás?; ßvalódi boldogság-e)
1-4. versszak: a révbe érő hajó toposza (az ifjúkor elhagyása) Alkaiosztól származik (bár ő az államra használta inkább, mint az egyénre) – tőle vette át Horatius, akitől Berzsenyi à klasszicista vonás
révbe ért – anyagi jólét és szsabadság jutott osztályrészéül; erre tesz fel egy költői kérdést: „Kérjek-e többet?” a válasz talán: igen
a kikötés a nyugalom, a béke, a szélsőségektől mentes élet (arany középút – Horatius) (párhuzam a tengeren hánykódó, sok nehézséget kiálló Odüsszeusszal: Charybdis- motívum à klassziciznmus ß az életet végigélni hősies tett
5-7. versszak – összefoglalja. miért is kötött ki, miért lehet(ne) boldog: a harmónia hoz számára boldogságot (Camoena – az életharmónia múzsája)
vagy/ és az álmokról való lemondás jelentheti a boldogságot?; lemondás – elégikus hangnem
a vágyak a költészettel újraélhetők à ars poetica
szapphói strófákból áll

A közelítő tél

eredeti címét (Ősz) Kazinczy javaslatára változtatta meg - nem egy állapot, inkább egy folyamat ábrázolása - („hervad, hullanak”)
az elmúlás toposza à az elégikus hangnem jól illik hozzá
aszklepiadészi strófákbólm áll
ellentétek à idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző vers (a múlt tele volt értékekkel: nem azt írja le, hogy milyen az ősz, hanem azt, hogy milyen volt a tavasz és a nyár , mi minden volt akkor – az ősz ezek hiánya – a negatív festés technikájával él („nincs rózsás labyrinth”, „nem lengedez a Zephyr”, „nincs már symphonia”, „nem búg gerlice”, „nem illatoz, néma homály borong”, „nem mosolyog gerezd”); labyrinth, symphonia, Zephyr à antik utalások à klasszicizmus ---à a 3. versszak végén összegez: „s most minden szomorú s kiholt”
a vers fókusza : „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl” à ahogy a természet, úgy minden, ami a világon él, elmúlik; olyan a világ, mint egy pillanat
a kicsi a nagyban tükröződik (és fordítva) – a nefelejcs, a világ és az ember sorsa egy
„minden az ég alatt /Mint a kis nefelejcs, enyész”
(az eddigi leírást egy összegző gondolat követi, ahogy a klasszicista ódában a piktúrát a szentencia)
az összegzés után az elmúlás fájdalmát a saját életével hozza kapcsolatba à nem jön többé tavasz a télre

Levéltöredék barátnémhoz

a cím episztolára utal, s úgy is kezdődik, de elégiába fordul à műfaji keveredés à romantika
Dukai Takách Juditnak írta ß téves feltételezés (Judit ekkor 8 éves)
töredékà a töredékesség szintén a romantika stílusjegye
a megszólítás után egy életképet fest le (2-4. vsz.): egy szüret utáni napon leül pipázni és gondolkodni a diófa alá, a tűz mellé
a szüret, a tűz, a vén diófa à utalások az elmúlásra; ideje az összegzésnek à az embernek összegeznie kell, mert az idő kérlelhetetlenül kérdésessé tesz minden értéket à ez az alapja Berzsenyi elégiáinak
az időnek (így talán az elmúlásnak is) két „ellensége” van: emlékezet, képzelet (a romantika szívesen használja)
végső összegzés: „életem képe ez”
két „mulatótárs”, az elmúlás gondolatát talán feledtetni tudó társ van mellette: szerelem, nóta (azaz a költészet) ß a romantika szerint a két érték, amellyel a teljesség elérhető
versformája: felező 12-es (ritka Berzsenyinél)
(a versen végigvonul a tűz motívuma „tüzemet gerjeszte”, „pislogó láng”, „hamvadó szikra”)
Összegzés

Irodalomok