Ø a magyar helyesírás betűíró, latin betűs,
hangjelölő és értelemtükröző; betűíró, mert legkisebb egységei a hangokat
jelölő betűk, hangjelölő, mert betűi legtöbbször a szóelemekben valóban
kiejtett hangokra utalnak, értelemtükröző, mert helyesírásunk sokat tükröz a
magyar nyelv rendszeréből (pl. a szavakban általában ragaszkodunk a szóelemek
feltüntetéséhez, az összetételek elválasztásakor tekintettel vagyunk a
szóhatárokra)
Ø az Akadémia 1832-ben adta ki az első
helyesírási szabályzatot, addig nem volt egységes magyar helyesírás; ennek ma
11. kiadását használjuk
Ø helyesírási alapelveink:
1. a
kiejtés elve: a kiejtett szó
hangjait a nekik megfelelő betűkkel írjuk le ( a köznyelvi formát vesszük
alapul); jelöli a mássalhangzók időtartamát (pl. dugattyú); jelöli a
magánhangzók minőségi és mennyiségi tulajdonságait (pl. –ból, -ből);
ez az elv érvényesül azokban a szavakban is, amelyekben már elhomályosultak a
szóelemek határai (pl. lagzi, éjszaka, aggat)
2. a
szóelemzés elve: a szóelemek
találkozásakor megőrizzük az eredeti alakot (összetett szavak, illetve
toldalékolás esetén kell erre figyelni); a mássalhangzótörvények miatt több
szót máshogy ejtünk, mint ahogy írunk! (pl. szénpor, hordja)
3.
az egyszerűsítés elve : akkor alkalmazzuk, ha kétjegyű betű hosszú
hangot jelöl ( pl. anynyi - annyi),
ilyenkor a kettős mássalhangzónak csak az első tagját írjuk hosszan; ha hosszú
mássalhangzóra végződő tőhöz ugyanilyen mássalhangzóval kezdődő toldalék kerül,
csak két mássalhangzót jelölünk (pl. lakk + kal à lakkal); összetett szavak tagjainak
találkozásánál nem hagyhatunk el betűt, ilyenkor kötőjelet használunk, hogy ne
kerüljön három azonos betű egymás mellé (pl. balett-táncos)
4.
a hagyomány elve: régi családneveknél érvényesül (pl. Kossuth
Paál, Batthyány, Kiss); a ly
írásakor követjük ezt az elvet, hiszen ma már ez a betű nem jelöl külön
hangot (ly = j, pl. pálya, gólya)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése