Kik azok a tavi költők (Lake Poets)? II. - Coleridge - IRODALOMTÉTEL

Samuel Taylor Coleridge két évvel volt fiatalabb Wordsworth-nél (1772-ben született). A devonshire-i Ottery St. Maryben látta meg a napvilágot egy lelkész tizenharmadik  gyermekeként. Ő is tanult Londonban és Cambridge-ben is. Tanulmányait - valószínűleg egy szerelmi ügy miatt - megszakította és katonának állt, később azonban folytatta az egyetemet, de diplomát nem szerzett. 

A húszas évei elején egy költő barátjával, Robert Southeyval megírta a Robespierre bukása (The Fall of Robespierre) című drámai művet és kidolgozta a "Pantisocracy" tervét, amely  egy észak-amerikai kommunisztikus település terve volt; folyóirattal is próbálkozott The Watchman címen. (Érdekesség talán, hogy Southey és ő egy testvérpárt vettek feleségül, Southey Edith, Coleridge pedig Sarah Frickert. Az utóbbi házasság azonban nem volt sikeres; Coleridge egy másik nőbe, Sara Hutchinsonba, Wordsworth sógornőjébe volt reménytelenül szerelmes. Felesége végül elhagyta.

Nem csak felesége és szerelme, hanem lánya is a Sara névre hallgatott, aki szintén próbálkozott írással, meséket írt.

Coleridge első versei a Lírai balladákban (Lyrical Ballads) jelentek meg Wordsworth-szel közösen. Az egyik legjobb talán ezekből a költeményekből az Ének a vén tengerészről (The Rime of the Ancient Mariner). Egyes vélemények szerint ezt a verset együtt írta a két költő. Coleridge huszonöt éves volt, amikor megismerte Wordsworth-öt; szoros barátság alakult ki közöttük, együtt barangolták be Európát is. Coleridge Keswickben, közel Wordswoth-ékhez telepedett le, de később aztán megromlott a kapcsolatuk. (Kicsit olyan volt a viszonyuk, mint Arany és Petőfi vagy Goethe és Schiller barátsága: egy nyugodtabb s egy nyughatatlan költő barátsága.) Gyakran hasonlítják össze a két költő életművét. Mindkettőben fontos a természet jelenléte, de nagy különbség, hogy míg Wordsworth a látható dolgokat, a természet apró csodáit örökíti meg verseiben, addig Coleridge inkább egy misztikus, "természetfeletti természetet". Wordsworth életművét teljes egésznek tartják, míg Coleridge egy-két művön kívül csak töredékeket hagyott hátra.

Depressziós idegfájdalmaira ópiumot kapott, amitől függővé vált. Ez költészetére is rányomta a bélyegét: a Kubla kánt (Kubla Khan) állítólag ópiumos állapotban írta, s írás közben egy vendég zavarta meg, azért olyan "sejtelmes" a vers. Ennek az "egzotikus-misztikus" költeménynek a műfaja meghatározhatatlan, mint talán egy kevésbé gyakorlott versolvasó számára az is, hogy "miről szól". Könnyen elemezhető, ha a romantika stílusjegyeiből indulunk ki, s azokat kérjük számon a versen.

Coleridge sok esztétikai esszét, írói életrajzot (Biographia Literaria), Shakespeare-kritikát is írt. 

Érdemes elolvasni Christabel című hosszú költeményét is, amely egy "gótikus mese".

Hatvankét évesen halt meg. Sokat szenvedett betegségei és függősége miatt. A gyógyulásban reménykedve többször járt Szicíliában és Máltán, hátha az éghajlatváltozás segít rajta. Máltán az angol kormányzó magántitkára volt. Utolsó éveit főleg a tanításnak szentelte. 

Olvasnivaló:

A Christabel angolul:
http://rpo.library.utoronto.ca/poems/christabel

Ének a  vén tengerészről magyarul:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00281/08444.htm
És angolul:
http://www.poetsgraves.co.uk/Classic%20Poems/Coleridge/the_rime_of_the_ancient_mariner.htm

Kik azok a tavi költők (Lake Poets)? I. - Wordsworth - IRODALOMTÉTEL

   Az angol romantikának két nemzedékét szokás megkülönböztetni. Az elsőbe tartozik Wordsworth és Coleridge, a másodikba pedig Byron, Shelley és Keats. 

   William Wordsworth Westmorland grófságban, az angol tóvidéken született (ezért tavi költő!). Szülőföldje iránti szeretetének köszönhető, hogy  költészetében központi szerepet kap a természet tisztelete, csodálata. 

   Tizennégy évesen  már anyját és apját is elveszítette. Cambridge-ben tanult. Fiatalon sokat kóborolt Európában: gyalogtúrát tett az Alpokban, járt a forradalmi Párizsban és - miután kiábrándult a forradalomból - testvérével, Dorothyval és Coleridge-dzsal a németekhez is ellátogatott.

Angliába visszatérve letelepedett. Eleinte csak húgával lakott, majd megnősült, feleségül vette gyermekkori szerelmét, Mary Hutchinsont. Grasmere-ben Wordsworth 14 évet élt, és azt vallotta, hogy az "a legszebb hely, amit ember valaha talált". 

   Korábban Franciaországban viszonya volt egy Anette Vallon nevű lánnyal, akitől született egy lánya, Caroline is. A két ország rossz viszonya miatt Wordsworth elhagyta Franciaországot, és bár később sem élt együtt Anette-tel és kislányával, de élete végéig támogatta őket. Marytől öt gyermeke született.

   Wordsworth elsősorban verseket írt. A Lírai balladák (Lyrical Ballads) 1798-ban jelent meg először, majd 1800-ban újra kiadták. (A költő 1770-ben született, tehát ekkor 30 éves volt.) E második kiadás előszava tulajdonképpen az angol romantika költői programja. A kötet verseire jellemző a műfaji keveredés.  3 vagy 4 versének Coleridge volt a szerzője.

   Wordsworth költeményeinek kedvelt témája az ember és a természet viszonya (pl. Táncoló tűzliliomok, A fatönk), illetve az emberi szenvedés és az ember "természetes", ösztönös tulajdonságai (pl. Az őrült anya, Az idióta fiú). Balladái főleg a népballadák stílusát követik. Ezek a legfontosabb és legszebb írásai. Később egy eposz írásába fogott A remete címmel, de ez félbe maradt. (Érdekes végiggondolni, milyen sok eposztöredék született a romantika korában - pl. Vörösmarty tollából is -, mintha egy külön műfaj lett volna az eposztöredék a töredékességet kedvelő romantika korában?) Filozófiai meditációit kilenc könyvbe gyűjtötte  A kirándulás címmel.

   35 éves volt, amikor egyik fivére a vízbe fulladt. Ezután Wordsworth érdeklődése az anglikán egyház és a konzervatív tory párt felé fordult, amit később Byron és Shelley nem tudtak "megbocsátani" neki.

   1843-ban, azaz 73 évesen poeta laureatusszá, azaz koszorús költővé avatták.

80 évet élt. Sírjára egy salátaboglárkát, kedvenc virágát szerették volna rávésni, de tévedésből egy vérehulló fecskefű került rá.

A szöveggyűjteményekben általában a Táncoló tűzliliomok című verse olvasható. Az eredeti cím Daffodils, azaz nárciszok. 

Szabó Lőrinc zseniális fordítása itt olvasható:

 http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/oda/oda.htm#d4114

Az eredeti vers pedig itt:

http://www.poetsgraves.co.uk/Classic%20Poems/Wordsworth/daffodils.htm

Klasszicizmus és romantika Berzsenyi Dániel költészetében -ódák és elégiák - IRODALOMTÉTEL

• Berzsenyi a XVIII. század végének és a XIX. század elejének költője
• költészetében jelen van az antik kultúrát tisztelő klasszicizmus mellett a romantika is
• barátja, Kis János fedezte fel verseit, és küldte el őket Kazinczynak; Kazinczy az ódaírást jelölte ki Berzsenyi számára a korabeli magyar irodalomban („Mondd, hogy az ódák útjáról le ne térjen!”)
• Berzsenyi legismertebb ódái: A magyarokhoz I-II. (az utóbbi a később született Himnuszban és Szózatban is fellelhető idő- és értékszembesítő nézőpontra épül)
• az ódaírás terén Berzsenyi példaképe a római Horatius volt, akit verseiben Horácnak nevez; átvette tőle az antik strófaszerkezetek használatát; sok versét lefordította szabadon, ezeket Berzsenyi-versként olvashatjuk (ekkor még nem létezett „szerzői jog”)
• az ódák mellett írt episztolákat (pl. Vitkovits Mihályhoz), epigrammákat (pl. Napóleonhoz), és elégiákat is
• az elégia ókori görög műfaj, a hosszabb disztichonos verseket hívták így; a szentimentalizmus és a romantika kedvelt műfaja volt – akkor már azonban nem a forma, hanem a téma, a hangulat határozta meg ezt a műfajt: a szomorúság, az elérhetetlen értékek utáni vágyakozás (ezt Schiller fogalmazta meg pontosan)
• Berzsenyi elégiaköltészetének gyökereit sokszor szokták az életrajzában keresni
• a „niklai remete”, a „somogyi Diogenész” többször járt Pesten, de nem értették meg városi költőtársai, és ő sem őket; költő volt, de nem tartozott mégsem a kor magyar költőinek körébe
• nem foglalt állást a nyelvújítás ügyében, ezért bírálták az orthológusok, majd 5 évvel azt követően Kölcsey írta meg bírálatát, a Recenziót Berzsenyi költészetéről – ez Berzsenyit nagyon fájón érintette
• bár évekkel később válaszolt  a bírálatra, hatására felhagyott egy időre az írással
• önművelésbe fogott
• bántotta, hogy Kazinczy nem állt ki mellette Kölcseyvel szemben (de: Kölcsey mondott gyászbeszédet sírjánál)
• felesége, Dukai Takács Zsuzsanna nagyon fiatal volt, amikor elvette; nem volt iskolázott à nem talált benne Berzsenyi szellemi társra; sógornőjével, a szintén írogató Dukai Takách Judittal levelezett, de valójában nem volt részese az ország pezsgő irodalmi életének (bár sokáig levelezett Kazinczyval is)
• az Akadémia beválasztotta a filozófiai osztályra, de ő úgy érezte, ez azt jelenti: nem ismerik el költőként
• elégiái: pl. Osztályrészem, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz

Osztályrészem

• ódai elemeket is tartalmaz (az óda a klasszicizmus kedvelt műfaja); műfaji keveredés à romantika
• összegző vers: (E/1.-ben) a megtalált nyugalom verse (ß sztoikus belenyugvás?; ßvalódi boldogság-e)
• 1-4. versszak: a révbe érő hajó toposza (az ifjúkor elhagyása) Alkaiosztól származik (bár ő az államra használta inkább, mint az egyénre) – tőle vette át Horatius, akitől Berzsenyi à klasszicista vonás
• révbe ért – anyagi jólét és szsabadság jutott osztályrészéül; erre tesz fel egy költői kérdést: „Kérjek-e többet?”  a válasz talán: igen
• a kikötés a nyugalom, a béke, a szélsőségektől mentes élet (arany középút – Horatius) (párhuzam a tengeren hánykódó, sok nehézséget kiálló Odüsszeusszal: Charybdis- motívum à klassziciznmus ß az életet végigélni hősies tett
• 5-7. versszak – összefoglalja. miért is kötött ki, miért lehet(ne) boldog: a harmónia hoz számára boldogságot (Camoena – az életharmónia múzsája)
• vagy/ és az álmokról való lemondás jelentheti a boldogságot?; lemondás – elégikus hangnem
• a vágyak a költészettel újraélhetők à ars poetica
• szapphói strófákból áll

A közelítő tél

• eredeti címét (Ősz) Kazinczy javaslatára változtatta meg - nem egy állapot, inkább egy folyamat ábrázolása  - („hervad, hullanak”)
• az elmúlás toposza à az elégikus hangnem jól illik hozzá
• aszklepiadészi strófákbólm áll
• ellentétek à idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző vers (a múlt tele volt értékekkel: nem azt írja le, hogy milyen az ősz, hanem azt, hogy milyen volt a tavasz és a nyár , mi minden volt akkor – az ősz ezek hiánya – a negatív festés technikájával él („nincs rózsás labyrinth”, „nem lengedez a Zephyr”, „nincs már symphonia”, „nem búg gerlice”, „nem illatoz, néma homály borong”, „nem mosolyog gerezd”); labyrinth, symphonia, Zephyr à antik utalások à klasszicizmus ---à a 3. versszak végén összegez: „s most minden szomorú s kiholt”
• a vers fókusza : „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl” à ahogy a természet, úgy minden, ami a világon él, elmúlik; olyan a világ, mint egy pillanat
• a kicsi a nagyban tükröződik (és fordítva) – a nefelejcs, a világ és az ember sorsa egy
• „minden az ég alatt /Mint a kis nefelejcs, enyész”
• (az eddigi leírást egy összegző gondolat követi, ahogy a klasszicista ódában a piktúrát a szentencia)
• az összegzés után az elmúlás fájdalmát a saját életével hozza kapcsolatba à nem jön többé tavasz  a télre

Levéltöredék barátnémhoz

• a cím episztolára utal, s úgy is kezdődik, de elégiába fordul à műfaji keveredés à romantika
• Dukai Takách Juditnak írta ß téves feltételezés (Judit ekkor 8 éves)
• töredékà a töredékesség szintén a romantika stílusjegye
• a megszólítás után egy életképet fest le (2-4. vsz.): egy szüret utáni napon leül pipázni és gondolkodni a diófa alá, a tűz mellé
• a szüret, a tűz, a vén diófa à utalások az elmúlásra; ideje az összegzésnek à az embernek összegeznie kell, mert az idő kérlelhetetlenül kérdésessé tesz minden értéket à ez az alapja Berzsenyi elégiáinak
• az időnek (így talán az elmúlásnak is) két „ellensége” van: emlékezet, képzelet (a romantika szívesen használja)
• végső összegzés: „életem képe ez”
• két „mulatótárs”, az elmúlás gondolatát talán feledtetni tudó társ van mellette: szerelem, nóta (azaz a költészet) ß a romantika szerint a két érték, amellyel a teljesség elérhető
• versformája: felező 12-es (ritka Berzsenyinél)
• (a versen végigvonul a tűz motívuma „tüzemet gerjeszte”, „pislogó láng”, „hamvadó szikra”)
• Összegzés
• klasszicista vonások
•  antik strófák
• antik utalások
• Horatius à antik strófák, arany középszer
• piktúra – szentencia jellegű felépítés
• romantikus vonások
• lemondás à elégikus hangnem
• elmúlás
• idő- és értékszembesítés – ellentét
• a kicsi a nagyban tükröződik (pl. nefelejcs – világ)
• töredékesség
• képzelet, emlékezet
• szerelem, művészet à teljesség