Radnóti Miklós eclogái - IRODALOMTÉTEL

Ez a tétel itt is olvasható.

Amikor Radnóti lefordította Vergilius IX. eclogáját, úgy érezte, ez a műfaj közel áll hozzá is. Vergilius a polgárháború dúlta Rómában arról ír, hogy az idill, a harmónia már nincs meg a világban. Radnóti nem egy polgárháború, hanem a II. világháború eseményei és az azt megelőző évek történései és hangulata miatt érezhette ugyanezt.

Az ecloga – sok más műfajhoz hasonlóan – az ókori görög lírában gyökerezik. A marhapásztorok, azaz bukoloszok műfaja volt ez, ezért is hívjuk a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek. A pásztorok élete idilli volt, az irodalomban a boldog, gondtalan élet jelképei.

Az ókori görög pásztorköltészetből Theokritosz neve maradt fenn. Versei hexameteresek és párbeszédesek: egy fiú és egy lány idilli, szerelmi párbeszédét mutatják be. (Innen ered a pásztoróra kifejezés.)

A római Vergilius nem az idillt, hanem annak elvesztését írja le. Versei közül tízet választott ki, csak ezeket tartotta megőrzésre érdemesnek, innen ered a műfaj neve is: az ecloga válogatást jelent. A hexameteres formát követi, de a párbeszédet már nem mindegyikben alkalmazza. Radnóti követi a vergiliusi hagyományt.

Az első Radnóti-ecloga mottója egy Vergilius-idézet. Radnóti megtartja a hexameteres és párbeszédes formát. Egy költő és egy pásztor beszélgetnek. A költő már megszokta „e szörnyű világot”, rossz híreket hoz a természetben élő pásztornak: beszél a spanyol polgárháborúról, Federico García Lorca, a költő haláláról is. Egy anaforával hívja fel a figyelmet a vers arra, hogy ahogyan Garcia Lorca, úgy József Attila sem menekült el az elől, amit rossznak tartott, csak nemet intett, nem fogadta el.

A pásztor azt kérdezi a költőtől: „Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?” Van, aki meghallja, amit ír, érdemes írnia? A költő nem biztos ebben, de úgy érzi, nem tehet mást. (vö. Ady E. Mag hó alatt – értékőrző magatartás) A tölgyhöz hasonlítja saját sorsát: „tudja, kivágják, s rajta fehérlik már a kereszt […] addig is újra levelet hajt.”(A fehér kereszttel megjelölt, kivágásra, azaz halálra ítélt fa utalhat a sárga csillaggal megjelöl zsidókra, hiszen Radnóti is az volt, ezért kellett idő előtt meghalnia.)

A Második eclogában ugyanezt fogalmazza meg. A világban mindennek, mindenkinek megvan a szerepe, feladata: „A költő ír, a macska / miákol, és az eb vonít, s a kis halacska ikrát ürít kacéran”. Mintha ezt a szerepet nem választaná a költő, ez a szerep egyszerűen csak adott, lényéből fakad, ahogy a macskáéból a miákolás.

Ez az ecloga is párbeszédes: a költő a repülővel (azaz pilótával) beszél A repülőnek is megvan a világbana ahelye, nem ő választotta, és nem is boldog ebben a helyzetben. Ő is csak egy ember, ő is inkább az idillre, a nyugodt, boldog életre vágyik a szeretteivel, de ehelyett másokat bombáz.

A vers utolsó sora: „Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek” Azt a kérdést veti fel, amit a Hetedik ecloga is: marad-e még olyan ember a háború után, akinek lehet verset írni. Marad-e még egyáltalán valaki?

A Harmadik ecloga az előzőhöz hasonlóan a háború idején született. Nem tartja a párbeszédes formát, de hexameteres. Szintén az antik hagyományokat követi az invokáció a versszakok elején. („Pásztori Múzsám”)

A Negyedik ecloga szintén párbeszédes. A költő és a hang beszélgetnek. A hangot értelmezhetjük úgy is, mint egy belső hangot, így mintha a költő önmagával beszélgetne, vitázna. Felteszi a kérdést, van-e értelme, hogy él, és azt a választ adja rá, hogy nem lehet véletlen, hogy ennyi mindent átélt és túlélt. (Radnóti születésekor meghalt ikertestvére és édesanyja. à úgy érezte, nem lehet véletlen és cél nélküli, hogy ő életben maradt)

A vers végén - mint az első és második eclogában – megfogalmazza a költő feladatát: írni minden körülmények között.

Az Ötödik eclogát barátja, Bálint György emlékére írta, akiről nem tudja, él-e még. A hexametereket tördeli, alcímként is megjelenik a töredék szó, mintha képtelen lenne megfogalmazni barátja elvesztését. Erre utal az utolsó sor paradoxona is: „Mégsem tudok írni ma rólad.”

A Hatodik ecloga valószínűleg elveszett, nem tudunk róla.

A Hetedik ecloga Gyarmati Fannihoz, Radnóti feleségéhez szól. Az idill hiánya itt a szerelem, az otthon, a haza, a nyelv, a kultúra hiánya, azaz mindené, amitől az ember embernek érezheti magát.

Már a „Látod-e” anafora és költői kérdés is elkeseredett az elején, hiszen Fanni nem láthatja, nem hallhatja őt. A lírai én nemcsak az a szomorú a helyzetében, hogy nem lehet otthon, hanem az is, hogy abban sem lehet biztos, van-e még egyáltalán az a hely – és Fanni -, ahová vágyik.

Ez a vers is egy paradoxonnal zárul: „nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”. Egy „lehetetlen” helyzet, amiben élnie kell.

A Nyolcadik ecloga Radnóti utolsó eclogája. Visszatér a párbeszédes formához: a költő a prófétával beszélget.

A hetedik és a nyolcadik ecloga a Bori noteszből került elő. Radnóti ebbe a kis noteszbe írta utolsó verseit, a munkatáborban. Bor mellett , egy tömegsírban találták meg a füzetkét, a segítségével azonosították Radnótit.

ötlet a befejezéshez: mi a közös az eclogákban

 Az eclogákat a tételhez itt lehet elolvasni.

Helyesírási kvíz: LY ÉS J A MADÁRNEVEKBEN

Visszaszámlálós kvíz

Ehhez hasonló kvízeket és ennek a blognak a megújult változatát találod itt.


 

10 jó tipp az írásbeli magyarérettségihez

Az alábbiakat már sokszor hallhattad, de nem árt átfutni őket, mert nagyon egyszerűen és megmenthetnek néhány értékes pont elvesztésétől.

1.Fusd át a feladatokat, mielőtt elkezded olvasni a szövegértés szövegét! Ezzel sok időt takaríthatsz meg.

 

2.Tagold a szöveget! Bármelyik szövegalkotási feladatot választod, a dolgozatodban minden új gondolatot új bekezdésbe írj! A szöveg nem csak három bekezdésből - bevezetésből tárgyalásból és befejezésből - áll.

3.Érvelj, ha az érvelést választod! Tévhit, hogy ez a feladat kevesebb tudással is megoldható. Nem az a feladatod, hogy leírd a véleményedet az adott témáról, hanem az, hogy állításokat, tételmondatokat fogalmazz meg, amelyeket bizonyítasz vagy cáfolsz, illetve ugyanígy kell eljárnod az idézettel. Az irodalmi példák nagyobb részét a középiskolában tanult művek közül válaszd, és ne csak azt írd le, mit gondolsz róluk vagy miről szólnak, hanem kapcsold őket az idézethez!

4.Ne ijedj meg, ha olyan művet kell elemezned, aminek a szerzőjéről még sosem hallottál! Biztos, hogy sokkal többet tudsz írni Adyról, mint például Bodor Ádámról, de úgysem ez lesz a feladat. A szövegre koncentrálj! 

5.Ne írd le, hogy miről szól a novella! A cselekmény rövid ismertetése nem elemzés. Írj vázlatot arról, hogy milyen szempontok szerint fogsz haladni az elemzésben (pl. először a címről írsz, aztán az elbeszélői nézőpontról, a mű stílusáról, nyelvéről, a szereplők jelleméről)

6.A feladatot oldd meg! Az értelmezési feladatoknál a legtöbbször van egy vagy több szempont, amit szem előtt kell tartanod. Ezekre egyértelműen utalj a dolgozatodban! (pl. megfelel-e egy adott műfajnak a mű, hogyan viszonyul az elbeszélő a szereplőkhöz)

7.Hasonlítsd össze a két művet, és ne csak egymás után elemezd őket, ha az összehasonlítást választod! Írj vázlatot egy szempontrendszerről, ami alapján haladsz az összehasonlítás során! (pl. mikor éltek a szerzők, cím, műfaj, versszakok száma, sorok hosszának szerepe, rímképlet … )

8.Használj szakkifejezéseket! Legyenek a fogalmazásodban olyan szavak, kifejezések, melyeket irodalomórán is használtatok az elemzések során (pl. elbeszélői nézőpont, metafora, narrátor, rím, stílusirányzat, elégikus, alliterál)

9. Idézz! Egy-egy állításodat alátámaszthatod a műből vett idézettel is. Figyelj a helyesírásra ekkor is! Ha a szerző helytelenül írt valamit, de te helyesen írod az idézetben, az is hiba! Az idézetek színesebbé teszik a szöveget (és "telnek a sorok" velük), de azért ne ess túlzásba, ne idézz 3-4 sornál hosszabban vagy túl sokszor!

10.Olvasd át a kész dolgozatodat! A helyesírás a szövegértési résznél is számít. Ha kell, használd a szótárt, de ha túl sokat lapozgatod, nagyon sok idődet elveheti. Ha nem vagy biztos benne, hogy kell írni egy szót, válassz helyette másikat (pl. muszáj – szükséges, kell), csak annak nézz utána, amit mindenképp használnod kell (pl. metafora)!

Jonathan Swift Gulliver utazásai című regényének cselekménye - 2.rész

3. Utazás Laputába, Balnibarbiba, Glubbdubdribbe, Luggnaggba és Japánba 

Gulliver néhány évig nem hajózik, de 1706-ban barátja, William Robinson unszolására tengerre száll a Jó szerencsét fedélzetén. A hajót kalóztámadás éri, és hősünket egy csónakban sorsára hagyják a tenger közepén.

Egyszer csak azt veszi észre, hogy valami eltakarja felette a napot. Egy repülő sziget az: Laputa. Felhúzzák a csónakból a szigetre. Megtudja, hogy a sziget talapzata egy nagy gyémánt, amit az uralkodó parancsára mozgatnak egy mágnes segítségével. Erről a fenti szigetről irányítják a „fentiek” a „lenti” világot, Balnibarbit. Ha Balnibarbi lakossága lázadozik vagy bármi olyat tesz, ami a laputaiaknak nem tetszik, elzárják előlük a napfényt vagy rájuk repülnek és kilapítják őket.

Gulliver  - ahogy eddigi utazásai színhelyeit -  részletesen bemutatja Laputát és lakóit. A laputaiak rajonganak a csillagászatért, a matematikáért és a zenéért, de a gyakorlati élet dolgaiban nem túl járatosak. Például: az urakat szolgák kísérik egy úgynevezett „lélektani légycsapóval”. Ez egy nagy hólyag, belül zörgő kavicsokkal, s a szolgák ezzel legyintik meg uraikat figyelmeztetve őket, ha valamit észre kell venniük, annyira álmatagon, elméleti kérdéseken töprengve járkálnak a világban.  A laputai férfiak azt sem veszik észre, hogy feleségeik a lenti, balnibarbi férfiakkal csalják őket.

Gulliver leereszkedik és megnézi a lenti világot, Balnibarbit is. A fővárost, Lagadót látogatja meg. Itt nagy a nyomor, de a lakosok nem azon fáradoznak, hogy ennek véget vessenek, hanem mindenféle kísérletet folytatnak a jobblét reményében. Gulliver elmegy a Felséges Lagadói Akadémiára, és itt láthatja, milyen kísérleteket is folytatnak a lagadói tudósok. Egyikük uborkából szeretné kivonni a napfényt, hogy azzal melegítsen, egy másik jéghamvasztás során szeretne puskaporhoz jutni. Van, aki ürülékből akar tápanyagot előállítani, van, aki a pókfonalat szeretné hasznosítani, van, aki a márvány puhításával próbálkozik, hogy tűpárnát készítsen belőle és van, aki szilárd levegő előállításával kísérletezik. Megpróbálnak felülről lefelé építkezni, disznókkal szántani (ételt rejtenek a földbe és a disznók feltúrják), csupasz birkát akarnak előállítani, és némelyik tudós úgy gondolja, hogy mindenre jó gyógymód, ha a rossz gázokat kiszippantják a testből, illetve levegőt pumpálnak az emberbe, így kiszorítják a beteg gázokat. 

A nyelvészet terén is vannak új ötletek. A beszéd fölösleges, elég, ha különböző tárgyakat hordoz magával az ember, és megmutatja, amiről „beszél”, igaz, nagyon sok tárgyat kell így cipelni. Ezt az ötletet a nők ellenzik legjobban, mert így nem tudnak rendesen csevegni egymással. 

Az Akadémia nem csak a gyakorlati élet, de a szellemi meg a politikai tudományok terén is előrukkol újításokkal. A matematikai tételek elsajátításának új módja, hogy ráírják azokat egy ostyára, ezt elfogyasztjuk, majd koplalunk, és már tudjuk is a tételt. 

A politikai nézeteltérésekre is van megoldás: 100-100 ellentétes nézeteket valló politikus fejét szét kell fűrészelni, majd összeragasztani. A magas állami tisztségek kiosztása pedig történjen lutrival.

Gulliver ezután Glubbdubdribbe megy, a boszorkánymesterekhez vagy más néven mágusokhoz. Itt megidézik a történelem nagyjait. Találkozik például Nagy Sándorral, Hannibállal, különböző tudósokkal és uralkodókkal. A római szenátussal megismerkedve arra a következtetésre jut, hogy tagjai héroszok, míg a modern képviselőház zsebtolvajok és útonállók gyülekezete. 

Luggnaggba is eljut, a struldbrugok, azaz a halhatatlanok közé. Fejükön vörös jel van, így születtek, ez jelzi halhatatlanságukat. Gulliver eddig azt gondolta, ezek az emberek nagyon boldogok, hiszen nem kell félniük a haláltól. Látja azonban, hogy kegyelemkenyéren, magányosan élnek, egyre vénebbek lesznek, ráadásul irigyek, kapzsik, önzők, egyáltalán nem boldogok. Az életük értelmetlen.

 

Végül – Japánt érintve – 1710 áprilisában hazatér Angliába.

4. Utazás a nyihahák országába

Szeptemberben hősünk már ismét úton van. Portsmouth-ból indul a Kaland kapitányaként. A hajón lázadás tör ki, és őt a legénység kiteszi egy ismeretlen helyen.

Itt ismeri meg a nyihahákat. A nyihahák tulajdonképpen okos lovak mindenféle jó tulajdonsággal. (Persze tudnak beszélni, és Gulliver egész gyorsan megtanulja ezt a nyelvet is.)

A nyihahák nyelvében nincs szó a hazugságra, a betegségre, erőszakra, kényszerre vagy csalásra, mert nem ismerik ezeket a dolgokat. Mértékletesen élnek, fontos az életükben az értelem meg a szeretet.  Puritán, szigorú nevelésben részesítik gyermekeiket. 

A rossz dolgokat csak onnan ismerik valamennyire, hogy közelükben laknak a jehuk, akik viszont pontosan az ellentéteik. Erőszakosak, ostobák, meztelenül rohangásznak. Az ő testük szinte teljesen olyan, mint az embereké. Mindenük a szerzés: fénylő köveket, ásványokat gyűjtenek.

A nyihahák istállóban tartják a jehukat, megvetik őket, de azért teherhordásra használják.

Gulliver hosszasan elbeszélget egy okos szürke lóval a hazájában élő arisztokrácia és az igazságszolgáltatás szörnyűségeiről. Egyre inkább megveti az embereket és társadalmukat, és úgy dönt, a nyihahák között szeretne élni ezután. A nyihahák parlamentje azonban nem engedélyezi ezt, így csónakot készít és elindul. Nem akar hazamenni, portugál hajósok viszik haza megkötözve, mert annyira tiltakozik az emberi társaság ellen, hogy őrültnek vélik.

A családja örül neki, de ő nem túl lelkes, hogy otthon lehet. Megundorodott az emberektől, sokkal szívesebben van az istállóban két ló közelében.

Az utószóban Gulliver még kifejti, hogy a történeteiben említett helyeket nem érdemes leigázni, mert nem eléggé gazdagok.

A cselekményleírás első részét ITT találod, Swiftről pedig ITT olvashatsz részletesebben.

Jonathan Swift Gulliver utazásai című regényének cselekménye - 1.rész

A regény elején Lemuel Gulliver rokona, a kiadó biztosítja az olvasókat afelől, hogy minden, amit itt olvasnak színigaz, maga a főhős meséli el történetét. Megtudhatunk néhány dolgot Gulliverről, például, hogy honnan származik, hol tanult. A történet négy fő részből áll.
 

1. Utazás Lilliputba

Gulliver seborvos az Antilop nevű hajó fedélzetén, amely 1699 szeptemberében hagyja el Bristol kikötőjét. Novemberben hajótörést szenvednek, és Gulliver egyszer csak arra eszmél, hogy a földhöz cövekelték és körülötte apró emberkék jönnek-mennek. Az emberkék etetik és inni adnak neki. Egy katedrálisba viszik (oda fér be), ahol vasra verik. 1726 ember napi adagját eszi meg minden nap, 300 szabó szab rá ruhát és 6 tudós tanítja, ugyanis a pici emberek más nyelvet beszélnek. Gulliver gyorsan megtanulja a lilliputiak nyelvét. 

Megismerkedik a császárral, aki alattvalói szerint „a világmindenség gyönyörűsége és szent rettegése”, talán azért is, mert egy kicsivel magasabb, mint a többiek.  Az országban két párt van, az egyik tagjai magas, míg a másikéi alacsony sarkú cipőt hordanak. Az embereket nem csak a cipőviselés, de a lágytojás feltörésének módja is megosztja: az egyik párt szerint a hegyes, a másik szerint viszont a tompa végén kell megtörni a tojást. 

Más furcsaságok is vannak az országban: a magas állami beosztások betöltésénél nem a tehetség, a rátermettség vagy a becsületesség számít; a jelentkezők kérvényt nyújtanak be, azután kötéltáncmutatványokat mutatnak be az uralkodó előtt. Azé az állás, akinek a mutatványa a leghajmeresztőbb.

Kitüntetéseket titokban lehet szerezni „pálcaugrással” – a pálca alatt vagy fölött kell átjutni, és siker esetén a kitüntetett kap egy kék szalagot.

Gulliver, vagy ahogy a lilliputiak hívják, az Emberhegy gyorsan beilleszkedik az apró emberek világába. Megismeri az ország szokásait, működését – például, hogy ugyanúgy nevelik a lányokat, mint a fiúkat az állami nevelés keretein belül, vagy hogy fejjel lefelé temetik el a halottakat, mert azt gondolják, a Föld lapos, és feltámadáskor így lesz a legegyszerűbb a halottaknak, nem kell forgolódni, csak feltámadni a másik oldalon. 

Részt vesz a szomszéd ország, Blefuscu ellen viselt háborúban. A háború egyik kiváltó oka az, hogy a blefuscuiak a Vastag Vég pártját támogatják. Gulliver átkel a két ország közötti csatornán, az ellenséges flottát felfűzi egy kötélre és átvontatja Lilliputba.

A kis emberek hálásak Gullivernek, de népszerűsége ellenségeket is szül. Skyres Bolgolam admirális vezetésével többen megvakítását javasolják lassú éhhalállal, mert felségsértéssel és hazaárulással vádolják.  Egy alkalommal ugyanis tűz ütött ki a császárnő lakosztályában, amit csak Gullivernek sikerült eloltania: lepisilte. A másik bűne, hogy nem akarja megölni Blefuscu lakóit.

Végül kénytelen elmenekülni. Először Blefuscuba megy, majd egy csónakkal 1701 szeptemberében továbbmenekül. Felveszi egy hajó. A legénységnek elmeséli kalandjait, de azok hitetlenkedve fogadják a beszámolót. Ám amikor előveszi zsebéből az apró teheneket, juhokat és néhány pici tárgyat, nem kételkednek a szavában. 

 2. Utazás Brobdingnagba

Hősünk ezúttal a Csavargó nevű hajón jut el az óriások földjére 1702-ben. 

Gulliver kiköt és ivóvizet keres a legénység többi tagjával, de amikor társai meglátják, hogy nem messze tőlük hegymagasságú emberek járnak-kelnek, elfutnak, és Gullivert otthagyják. Egy béres találja meg, aki hazaviszi gazdájához, egy paraszthoz. Kap ételt, italt és szállást egy babaházban. Különösen a paraszt kislánya, Glumdalclitch gondoskodik róla sokat, elnevezi Grildrignek, később így szólítják a többiek is. Gulliver szerint ez nagyjából azt jelenti, hogy törpe.

Gulliver rájön, hogy a dolgok nem nagyok vagy kicsit, minden viszonylagos - és ez nem csak a méretekkel van így. Ebben az országban hozzá képest minden nagy. Veszély jelentenek számára a darazsak, a patkányok, a macska és a hatalmas csecsemő is. Felnagyítva látja a nők bőrét, és "nagyítva" érzi az illatokat is. 

Gazdája a piacon mutogatja pénzért, majd eladja a királynak. A királyné különösen megkedveli, az udvarhölgyek kebleiken hintáztatják. Gulliver így felnagyítva csúnyának látja a nőket keblestől együtt, mert hibáik is naggyá válnak a szemében. Persze itt is akad ellensége: a királyné törpéje a helyét félti tőle.

Nehezen boldogul a hétköznapokban: megtámadja a kertész kutyája, a jégeső majdnem agyonveri, alig tudja átverekedni magát az úton a lótrágya miatt.

A király arra kéri, hogy meséljen saját hazájáról. Egy kicsit elveti a sulykot, mindent a lehető legjobb fényben akar feltüntetni. A király sokszor kineveti, máskor kételkedik abban, hogy jól működik az ország, ahol Gulliver él, azaz Anglia: mi a biztosíték arra, hogy az uralkodó arisztokrácia nem lesz degenerált, ha egymás közt házasodnak?; nincs-e szerepe a pénznek a képviselők megválasztásában annak alapján, amit elmondott?; nem befolyásolja-e a bírák pártállása az ítéletüket? Végül a király arra jut, hogy az angol történelem ármánykodások, összeesküvések és mészárlások sorozata. Ő ugyanis elutasítja a fegyvereket.

Gullivernek ez a kalandja úgy ér véget, hogy elragadja egy hatalmas sas, majd az óceánba ejti. Végül 1706 júniusában hazaér.

A cselekményleírés második részét ITT találod, Jonathan Swiftről pedig ITT olvashatsz részletesebben.