A publicisztikai stílus főbb jellemzői, a szóhasználat és a megjelenítés közlésértéke - NYELVTANTÉTEL

A publicisztika szó a latin publicare szóból ered. Jelentése: közhírré tesz, közhasználatra ad. A publicisztika fogalmán szűkebb értelemben a nyomtatott újságírás műfajait értjük, például a cikket, kritikát, kommentárt. Tágabb értelemben ide tartozik például a reklám is és a média egyéb műfajai is, például az interjú, riport, művészeti kritika.

A publicisztikai stílust sokféle nyelvhasználat jellemzi. Egy élővilággal foglalkozó magazin nyelve közelíthet a tudományos stílushoz, míg egy bulvárlap inkább a köznyelvi társalgási stílushoz közelít. Az igényes, választékos újságírói nyelv a tudományos vagy a szépirodalmi stílushoz áll közel (pl. Ady publicisztikái). A legkevésbé a bulvársajtó igényes. Egy „pletykalap” nyelvileg nem olyan árnyalt, mint egy irodalmi folyóirat, de nem is ez a feladata. A sajtóban sem csak a helyes nyelvhasználat fontos, hanem az is, hogy a témának megfeleljen a megfogalmazás.

A publicisztikai stílus két nagy műfajcsoportra jellemző: a tájékoztató és a véleményközlő (más néven publicisztikai) műfajokra. Az előbbihez tartozik a hír, a közlemény (valamilyen vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdekű információját tartalmazó üzenet), a tudósítás (fontos, hogy a tudósítás készítője mindig a saját maga által látott, hallott, tapasztalt eseményről ad tájékoztatást – a hírnél ez nincs így), a riport és az interjú, míg az utóbbihoz a kommentár (hírmagyarázat), a glossza (rövid, tömör, ironikus csattanóval záródó írás), a hírlevél, a kritika, a bírálat, az esszé, az ismertetés és az olvasói levél.

Ezek a műfajok nyelvileg nagyon hasonlóak. Egyszerűségre, világosságra, követhetőségre, áttekinthetőségre törekszenek, ezért gyakoriak az értelmezést segítő magyarázatok. Általában sok alakzatot használnak ezek a szövegek a személyesség és a meggyőző szándék kifejezésére. Ám éppen a figyelemfelkeltés miatt sokszor találkozunk a sajtó szóanyagában stílustalanságokkal. Sok a terpeszkedő, eltúlzott kifejezés (pl. végrehajtást eszközöl, növekedést mutat; elég lenne: végrehajt, növekedik), divatszó, elcsépelt kifejezés (pl. napirenden van, látványos előrelépés) és hibás szókeveredés (pl. egységes nevezőre jutnak, itt sincs tejfölből a kerítés; helyette: közös nevezőre jutnak, itt sincs kolbászból a kerítés vagy nem minden fenékig tejföl).

A publicisztikai szöveg célja a felhívás, ezért előreutalással, sejtéssel próbálja megragadni az olvasók figyelmét. (Ez gyakran a cím szerepe. Az internetes újságírásban nem is látunk mást, és ha a cím nem kelti fel a figyelmünket, nem kattintunk, biztosan nem olvasunk bele a cikkbe. jó figyelemfelkeltő a kérdés a címben, illetve az újságok, magazinok címlapján. Pl. Tényleg válik X. Y. Z.-től?)  Fontos szerepe van az írásképnek is, nem mindegy, hogy milyen a tördelés, a betűtípus.

Ki kicsoda a Bánk bánban?

Endre király (azaz II. András, az „aranybullás”): épp galíciai hadjáratot vezet, ezért nincs jelen az első négy felvonásban; az ötödik felvonásban jelenik meg, amit a Bánk bán több kritikusa is indokolatlan dramaturgiai fogásnak tekint, mert így a mű végén jelenik meg egy új szereplő; nagyon fontos, hogy Endre egy nemzeti király (a dráma a reformkor idején született!), aki képes felülemelkedni az őt ért sérelmeken; a legnagyobb sérelem az, hogy Bánk megölte Gertrudist, a királynét; Endre elítéli a gyilkosságot, de elítéli a királyné viselkedését is (azaz az idegenek élősködését stb. az országon)

Gertrudis: magyar királyné, de merániai származású; rangja és neme miatt nincs igazi vetélytársa; rokonai érdekeit az országé elé helyezi

Bánk bán: a királyt távollétében annak „helyettese”; ez ellentmondást szül: így ő parancsol a királynénak vagy az asszony neki?; a dráma minden főbb szereplőjével konfliktusban áll, de a legnagyobb problémát mégis saját magával való konfliktusa okozza: olyan feladatokat kap, amiket nem tud megoldani, főképp azért, mert elveivel ellentétesek; magányos hős, nincsenek szövetségesei

Melinda: Bánk fiatal felesége (Bánk körülbelül Gertrudisszal egyidős); jóhiszemű, de kiszolgáltatott, cselekvésképtelen, csak sodródik az eseményekkel; tisztaságával a királyné és Bánk felé kerekedik; legnagyobb értéke erkölcsössége, becsületessége, s mivel Ottó (és vádaskodásával Bánk is) ezt veszi el tőle, Melinda valódi énje, lényege „megsemmisül”, halála már csak fizikai halál, megváltás számára

 

Ottó: Gertrudis rokona; megtestesíti mindazt, amiért Peturék, a békétlenek lázadnak; minden áron meg akarja szerezni Melindát, „szövetségesét”, Biberachot orvul öli meg; gerinctelen, gyáva figura

Biberach: mindig arra az oldalra áll, ahonnan többet remélhet; „jelmondata”: „ott van a haza, hol a haszon”  

Tiborc – a jobbágyságot személyesíti meg, a királyi udvaron kívüli világot; olyan kérdéseket vet fel, amelyek a reformkor problémái is; nem lázad a sorsa ellen, csak tényeket közöl Bánkkal; problémái Bánk megoldásra váró problémáivá válnak

Petur bán: gyűlöli az idegeneket, és egy asszonynak (Gertrudis) sem szívesen engedelmeskedik; jót akar az országnak, de nem egyenes és nem átgondolt, az ország problémáit erőszakos úton oldaná meg

Izidóra: nemes hölgy, aki szerelmes Ottóba; Gertrudis halála bosszúszomjassá teszi; gyakran ő értesíti a királynőt Bánk vagy Ottó tetteiről – elsősorban dramaturgiai szerepe van

Simon és Mikhál – Melinda rokonai; ők is inkább csak sodródnak az eseményekkel, passzív szereplők; idegen származásuk miatt óvatosak

Solom mester és Myska bán hűek a királyhoz; talán ebből ered, hogy – mivel a királyné a királyhoz tartozik – nem látják Gertrudis hibáit

Könnyű összekeverni Solomot és Myska bánt Melinda rokonaival, Simonnal és Mikhállal. Szintén gyakran felcserélik Izidórát Izórával (Az ember tragédiájában Éva neve Izóra a konstantinápolyi színben), illetve Gertrudist Gertrúddal (az utóbbi Hamlet anyja). (A Bánk bánban a hosszabb nevek szerepelnek: Gertrudis, Izidóra.)

Shakespeare: Ahogy tetszik - dióhéjban

1. felvonás

Rosalinda apja, a herceg az erdőben él híveivel, míg helyette a trónbitorló Frigyes uralkodik. Rosalinda Frigyes udvarában él, legjobb barátnője Célia, a trónbitorló lánya. A két lány tanúja, amint Charles, a birkózóbajnok ellen kiáll az ifjú Orlando. A fiútól bátyja, Olivér megtagadta az örökségét, és azt reméli, a küzdelem során meghal az öccse. Rosalinda és Célia csodálata azonban olyan erőt ad Orlandónak, hogy megnyeri a mérkőzést. Kiderül, ő Roland de Bois fia, akit az elűzött herceg, Rosalinda apja nagyon kedvelt. Rosalinda egy nyakláncot ad Orlandónak; a fiatalok egymásba szeretnek.

Frigyest egyre jobban idegesíti Rosalinda jelenléte, ezért száműzi. Frigyes lánya, Célia is barátnőjével tart; a két lány az ardennes-i erdőbe szökik Próbakővel, a bohóccal. Rosalinda egy fiúnak, Ganymedesnek adja ki magát, Célia pedig egy Aliena nevű hölgynek.

2. felvonás 

A herceg az erdei életet dicséri, az udvarához tartozó Jacques pedig egy szarvast sirat.

A bitorló Frigyes tudomására jut, hogy a lányok megkedvelték és dicsérték Orlandót, ezért annak bátyjáért, Olivérért küldet.

Ádám, a szolga figyelmezteti Orlandót, hogy ne menjen haza, mert a bátyja rá akarja gyújtani az ágyat álmában, ezért Orlando is az erdőbe szökik a szolgával együtt. Az erdőben találkoznak a herceggel (Orlando először karddal támad rá), aki meghívja őket vacsorára.

Eközben az erdőben Rosalindáék két pásztortól, Silviustól és Corinnustól próbálnak ételt szerezni. Kihallgatják, hogy Silvius egy Phoebe nevű lányba szerelmes.

3. felvonás

Frigyes megfenyegeti Olivért: keresse meg Orlandót vagy elveszi tőle birtokait.

Az erdőben Corinnus a pásztor és Próbakő, a bolond hosszasan beszélnek a városi és a pásztori életről.

Ganymedes (azaz Rosalinda) észreveszi, hogy Orlando verseket ír a fákra Rosalindának (azaz neki). Amikor találkozik a fiúval (persze álruhában, Ganymedes képében), egy ötlettel áll elő, hogy Orlando gyógyuljon ki a szerelemből: udvaroljon neki (azaz Ganymedesnek), mintha ő lenne Rosalinda (és persze tényleg ő az).

Ganymedes (Rosalinda) épp Orlandót várja, amikor kihallgatja, hogy udvarol Silvius Phoebének, és kioktatja Phoebét, milyen szerencséje van a lánynak Silviusszal. Phoebe beleszeret Ganymedesbe (azaz Rosalindába), ahogy az beszél hozzá, és később levelet küld neki Silviusszal.

Mindeközben Próbakő egy Juci nevű lánynak udvarol.

4. felvonás

Orlando késik a megbeszélt találkozóról, és amikor megérkezik, Ganymedes (Rosalinda) jól leszidja a késésért. Aliena (Célia) a megbeszélt játéknak megfelelően „összeadja” őket. Ganymedes (Rosalinda) meglepődve olvassa Phoebe levelét.

Olivér érkezik egy véres kendővel, és elmondja, bár ő akart öccse életére törni, Orlando megmentette az életét egy oroszlántól, viszont a fiú megsebesült.

5. felvonás

Olivér megváltozik: lemond a vagyonról és el akarja venni Alienát (Céliát). Ganymedes (Rosalinda) megígéri Orlandónak, hogy holnapra odaviszi neki Rosalindát, és a többi szerelmes vágya is teljesül, mert ért a mágiához.

Végül megjelenik Hymen, a szerelem istennője, aki összeadja a négy párt. (Rosalindát Orlando, Céliát Olivér veszi el, a harmadik pár Silvanus és Phoebe, a negyedik Juciék)

A bitorló Frigyes is jó útra tér. Bár karddal indul az erdő ellen, találkozik egy remetével, aki megtéríti; még a trónról is lemond.

Az epilógust Rosalinda mondja.