A publicisztika szó a latin publicare szóból ered. Jelentése:
közhírré tesz, közhasználatra ad. A publicisztika fogalmán szűkebb értelemben a
nyomtatott újságírás műfajait értjük, például a cikket, kritikát, kommentárt.
Tágabb értelemben ide tartozik például a reklám is és a média egyéb műfajai is,
például az interjú, riport, művészeti kritika.
A publicisztikai stílust sokféle nyelvhasználat
jellemzi. Egy élővilággal foglalkozó magazin nyelve közelíthet a
tudományos stílushoz, míg egy bulvárlap inkább a köznyelvi társalgási stílushoz
közelít. Az igényes, választékos újságírói nyelv a tudományos vagy a
szépirodalmi stílushoz áll közel (pl. Ady publicisztikái). A legkevésbé a
bulvársajtó igényes. Egy „pletykalap” nyelvileg nem olyan árnyalt, mint egy
irodalmi folyóirat, de nem is ez a feladata. A sajtóban sem csak a helyes
nyelvhasználat fontos, hanem az is, hogy a témának megfeleljen a megfogalmazás.
A publicisztikai stílus két nagy
műfajcsoportra jellemző: a tájékoztató és a véleményközlő (más
néven publicisztikai) műfajokra. Az előbbihez tartozik a hír, a közlemény (valamilyen
vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdekű információját tartalmazó
üzenet), a tudósítás (fontos, hogy a tudósítás készítője mindig a saját
maga által látott, hallott, tapasztalt eseményről ad tájékoztatást – a hírnél
ez nincs így), a riport és az interjú, míg az utóbbihoz
a kommentár (hírmagyarázat), a glossza (rövid, tömör, ironikus
csattanóval záródó írás), a hírlevél, a kritika, a bírálat, az esszé, az
ismertetés és az olvasói levél.
Ezek a műfajok nyelvileg nagyon hasonlóak. Egyszerűségre,
világosságra, követhetőségre, áttekinthetőségre törekszenek, ezért
gyakoriak az értelmezést segítő magyarázatok. Általában sok alakzatot
használnak ezek a szövegek a személyesség és a meggyőző szándék kifejezésére.
Ám éppen a figyelemfelkeltés miatt sokszor találkozunk a sajtó
szóanyagában stílustalanságokkal. Sok a terpeszkedő, eltúlzott
kifejezés (pl. végrehajtást eszközöl, növekedést mutat; elég
lenne: végrehajt, növekedik), divatszó, elcsépelt kifejezés
(pl. napirenden van, látványos előrelépés) és hibás szókeveredés
(pl. egységes nevezőre jutnak, itt sincs
tejfölből a kerítés; helyette: közös nevezőre jutnak, itt sincs kolbászból a kerítés vagy nem minden fenékig tejföl).
A publicisztikai szöveg célja a felhívás,
ezért előreutalással, sejtéssel próbálja megragadni az olvasók
figyelmét. (Ez gyakran a cím szerepe. Az internetes újságírásban nem is látunk
mást, és ha a cím nem kelti fel a figyelmünket, nem kattintunk, biztosan
nem olvasunk bele a cikkbe. jó figyelemfelkeltő a kérdés a címben, illetve az
újságok, magazinok címlapján. Pl. Tényleg válik X. Y. Z.-től?) Fontos szerepe van az írásképnek is,
nem mindegy, hogy milyen a tördelés, a betűtípus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése