Arany János: A Toldi-trilógia (összehasonlítás: Toldi, Toldi estéje) - IRODALOMTÉTEL

a bevezetéshez (esetleg):

Arany művészetének fontosabb értékei; helye az irodalmi életben:

• a klasszikus magyar költészet talán legnagyobb, de mindenesetre leggazdagabb alakja (pl. valószínűleg a legnagyobb szókinccsel bíró magyar költő)
• irodalomszervező tevékenysége páratlan
• modern irodalomtudományunk egyik alapítója
• alapvető feladatának (Petőfivel együtt) a nép nemzetbe emelését, a magyar polgárosodás képviseletét tekintette
• elsősorban epikusnak – s nem lírikusnak – tartotta önmagát, mégis akarata ellenére vált a modern líra elindítójává
• a „balladaköltők Shakespeare-je”
• poeta doctus („tudós költő”), aki aprólékos gonddal, részletmunkával formált meg mindent
• rejtőzködő szerénység, kínzó lelkiismeretesség, személyes erkölcsi példamutatás jellemezte
• költői nyelvének ereje, páratlan műfordítói tevékenysége például szolgált a Nyugat nemzedékének
• művészi örökségével minden későbbi írónemzedék számol, nagysága előttt meghajol

Az életrajz fontosabb állomásai:

• a nemesség tudatát őrző, parasztsorba süllyedt szegény nagyszalontai család

• Arany György és Megyer Sára 10. gyermeke (rajta kívül csak több, mit 20 évvel idősebb Sára nővére élt)
• érzékeny személyiség ß féltő gondoskodás
• szül. 1917. Nagyszalonta („szülőhelyem, Szalonta / nem szült engem szalonba)
• fontosak a családi gyökerek, a szülőfalu életének meghatározó helyszíne à Nagyfalu – Toldi; tanító; másodjegyző; házassága: (Ercsey Julianna); költői indulása
• Debrecen – a kollégiumban tanul, de tanulmányait nem fejezi be
• Kisújszállás – praeceptor
• Máramarossziget – színészkaland à bűntudat
• Arad, Debrecen, Pest – nemzetőr, belügyminisztériumi fogalmazó, a Nép Barátja c. lap szerkesztője (1848-49)
• Geszt – a Tisza-család házitanítója (1850)
• Nagykőrös – gimnáziumi tanár (1851-60)
• Pest – a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Szépirodalmi Figyelő (1860-62) és a Koszorú (1863-65) c. folyóirat szerkesztője
• Margit-sziget – „kapcsos könyv” (Gyulai Páltól kapta)
• hárompillérű életmű: nagyepika, verses kisepika, líra
• Arany írói pályája az epikus költészettel indul

A Toldi-trilógia (1847, 1854, 1879)

• 1845. Aranyt megjutalmazza a Kisfaludy Társaság Az elveszett alkotmány c. komikus eposzáért
• a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot ír ki „költői beszélyre” (=elbeszélő költemény), melynek hőse egy népi alak pl. Mátyás király, Toldi, Kádár vitéz
• A Toldi nyer à barátság Petőfivel; à Vahot Imre a Pesti Divatlap munkatársául kéri Aranyt

A trilógia hőse: Toldi Miklós (Nagy Lajos király idejében valóban élt személy, főispán is volt több megyében, olaszországi zsoldoscsapatokat is vezetett)

Arany forrásai: népmondák; Ilosvai Selymes Péter XVI. sz.-i műve: Az híres nevezetes Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história (verses) ß megtalálható benne: pl. a bujdosás, a párbaj; Ilosvai művéből származnak az énekek elején található mottók

Összehasonlítás:

• a Toldiban a főhősre az önazonosság zavara jellemző:

v  nincs édesapja, nem áll előtte egy példa, hogy milyen férfivá váljon

v  még nem felnőtt, de már nem is gyermek („még legénytoll sem pelyhedzik állán”)

v  szereti a bátyját, de nem kap viszonzást

v  nemes, de parasztként él („pórsuhanc”)

v  álma: vitéz legyen (de: Laczfiék parasztnak nézik: „Hé, paraszt […]”)

• a Toldi estéjének főhőse már nem a kamasz fiú útkereső problémái jellemzőek, hanem az idős emberéi
• Toldit a király és György is gyermeknek szólítják (néhol a narrátor is: „úgy aludt el, úgy hált a hatalmas gyermek” – X. ének)
• a fiatal Toldi gyermekségéből adódnak a problémák ß önfegyelem hiánya
• a fiatal Toldi dühében, hiretelen haragjában dobja el a malomkövet, ami egy katona életébe kerül
• bűnt követ el à meg kell történnie a bűnbocsánatnak, hogy igazi pozitív hős maradjon (ld. Mózes gyilkossága) à busdosik (eddig vívódott, hogy elmenjen-e otthonról – főleg az anyja miatt maradt; most muszáj mennie: fél és lelkiismeret-furdalása van)
• az útja során küzdenie kell (a felnőtté válás útja ez?)

1. farkaskaland (önvédelemből kell megküzdenie a farkasokkal; önmagáért küzd)
2. bikakaland (a pestieket menti meg; még nem hálálja meg senki, csak egy darab májat kap)
3. a cseh vitéz legyőzése (nem csak önmagáért teszi, hanem az özvegyasszony két fiáért is; az országot menti meg az „idegen elnyomótól”)à dicsőség: vitéz lesz – teljesül a vágya és a király is elismeri őt

• a fiatal Toldi gyilkos ugyan (akarata ellenére), de egy jó tettel, a cseh vitéz legyőzésével az országot menti meg à megmenekül a büntetéstől
• a Toldi estéjében 3 év után Toldi visszatér az udvarba és legyőzi az olasz vitézt (egy hőstettet hajt végre az idegen legyőzésével a fiatal Toldihoz hasonlóan, de itt a mű elején)
• itt már nem egy gyermekről, hanem egy idős emberről van szó; az ő jellemének hibája: nem tudja elfogadni, hogy az udvarban már más szelek fújnak ß az öreg Toldi egy Don Quijote-típusú hős: becsületes, a régi, lovagi értékek szerint él, de ezt a környezete már nem képes tisztelni à nevetségesnek találják pl. ld. A bevonulási jelenet; ezért is vonult vissza az udvartól
• de: mint vitéz felülmúlhatatlan: csak ő képes legyőzni az olasz vitézt
• a Toldi estéje szerkezete fordítottja a Toldiénak (Toldi: 1. gyilkosság, 2. hőstett; Toldi estéje: 1. hőstett, 2. gyilkosság) à Van-e feloldozás a Toldi estéjében?
• a fiatal Toldi nem akarja megölni a katonát, csak dühében dobja el a követ, az idős Toldi viszont ártó szándékkal közeledik a csúfolódó apródok felé (az apródok éneke – a história és a csúfolódás is – nem felező tizenkettesben íródott, mint a többi rész)
• Az idős Toldi számára már nem mentség a forrófejűség, semmi sem menti fel a gyilkosság alól

v  Toldi: egyértelmű értékek

v  Toldi estéje: egy lehetséges jó utat képvisel az idős Toldi: a nemzeti hagyományok, erkölcsi normák védelmezője, a régi eszmékhez való ragaszkodás jelképe – ha ezt elfogadjuk, feladjuk a nemzeti sajátosságokat?; kizárják-e egymást az értékőrzés és a haladás?

Az évszakok szerepe a két műben:

• „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” – nyár, dél- Toldi
• „Őszbe csavarodott a természet feje”- ősz, este (ß cím – Toldi estéje); végül: tél - lehull a hó (Lajos király megbocsát az öreg Toldinak, de lehet, hogy erre már nincs hatalma, isteni megbocsátásra van szükség, ezt jelképezi a sírra hulló hó)
• az öreg Toldi felett már egyébként sem áll a király, csak barátok pl. a Toldiban Toldinak meg kell ölnie a csehet, mert az orvul támad; a Toldi estéjében Toldi nem várja meg a királyi kegyelem jelét, ő dönt: meg akarja ölni az olaszt

A két mű keletkezési idejének fontossága:

• a Toldi a szabadságharc előtt született, Gyulai Pál szerint az akkori hangulatnak felel meg: feltörekvő népi hőst ábrázol, aki legyőzi az idegent (optimizmus)
• a Toldi estéje 1854 után született, hiányzik belőle a Toldi optimizmusa
• mindkettő az idegenséggel való szembenállást fogalmazza meg, de a Toldi estéjében az idegenek már uralkodnak is az országban (ugyanez jelenik meg a Bánk bánban)

A narrátor viszonyulása a szereplőihez:

• Toldi: néha mosolyog rajta, de nem neveti ki; „eposzias”
• Toldi estéje: ironikus (à kissé elhatárolódik) és elégikus is az ábrázolása

Vázlat a felelethez:

•  bevezetés: Arany János (életének főbb állomásai, helye a magyar irodalomban)
• a Toldi keletkezésének következményei Arany életében
• a trilógia hőse   
• Arany forrásai
• a fiatal Toldi, az önazonosság zavara, az önfegyelem hiánya  bűn és bujdosás, 3 kaland, feloldozás  az idős Toldi Don Quijote-típusú hős 
• a két mű szerkezetének, a szereplők viselkedésének, értékeiknek összehasonlítása 
• az évszakok szerepe
• a keletkezés ideje  a narrátor 
• befejezés: viszonyulásom a két szereplőhöz vagy a két történethez vagy melyik Toldi követett el tényleg bűnt stb.