2014. április 8., kedd

Ötletek a Hamlet elemzéséhez - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL



A Hamlet cselekményéhez a Germán regék és mondákban is olvasható történetet vette alapul Shakespeare. A mű expozíciója: az őrök meglátják a meghalt Hamlet király szellemét; beszélgetésükből megtudhatjuk, hol játszódik a történet, kikkel. Az alapszituáció: Hamletnek, a dán hercegnek is megjelenik apja szelleme, és azt kéri, bosszulja meg halálát. A fiú anyja hozzáment a király gyilkos öccséhez, Claudiushoz. Hamlet bosszút esküszik – ebből fakad a bonyodalom: hogyan viszi véghez, és egyáltalán véghez viszi-e a bosszút. A Hamlet tehát bosszúdráma, de nem csak a bosszúról szól. 


Hamlet nem csak apja gyilkosát akarja megbüntetni, úgy érzi, a világ nem jól működik, és neki kell megoldania a problémákat („Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”) Nem tartja „igazinak” és igaznak az őt körülvevő világot. Úgy véli, mindenki elfojtja a valódi érzéseit, és csak egy szerepet játszik az erkölcsös viselkedés pózait mutatva (Opheliának: „Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat.”), és nem élnek ahhoz méltóan, hogy emberek („Mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme!”). Hamlet sokkal nagyobb feladatot vállal, mint egy „családi probléma” megoldása, az országot (Marcellus: „Rohadt az államgépben valami” = Valami bűzlik Dániában.), a világot akarja megváltoztatni. Ám a tetthez túl gyengének érzi magát („én, lágyszivü bárgyu gaz, bujkálok egyre”), nincs is kedve a „nagy tettekhez” („egy csigaházban ellaknám”), de feladatának érzi a cselekvést. Cselekedjen-e, és ha igen, hogyan, mit – folyamatosan vívódik. Ezt fogalmazza meg a Lenni vagy nem lenni – monológ elején is: („akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki”), az élet „eltűrése” és a halál, az öngyilkosság közül melyik a helyes út? A küzdést, a becsület mellett való kiállást helyesnek tartja („Az valódi nagy, Ki fel nem indul, ha nagy oka nincs; De szalmaszálért is küzd nagyszerűen, Midőn becsűlet, ami fennforog.”), és elismeri barátja, Horatio erkölcsi fölényét is. Sőt, Laertestől is bocsánatot kér Polonius és Ophelia haláláért.


Középpontos drámaként minden szereplő valamilyen módon Hamlethez kapcsolódik.  Claudius elvette a családját (az apját megölte, az anyját feleségül vette), elvette a trónját és a hitét a jóban.  Hamlet meg akar bizonyosodni a bűnösségében. Erre az egérfogó jelenetben kerül sor, amikor Claudius kirohan a színészek előadásáról, mert nem bírja nézni a királygyilkosságot idéző jelenetet. Épp ez után remek lehetősége lenne Hamletnak, hogy megölje, amikor imádkozik, de nem teszi, mert attól fél, hogy ezzel nem büntetné meg, ha ima közben hal meg, a mennybe kerülhet. Claudiusnak is útjában áll Hamlet, hiszen bűnére emlékezteti, és a trónja is veszélyben lehet miatta. 


Gertrúd, úgy tűnik, megpróbál jó anya lenni, de Hamlet ezt álságosnak látja. Anyja miatt csalódik a nőkben ("Hiúság /gyarlóság/ asszony a neved.”), és taszítja el magától Opheliát. Ophelia iránti érzelmeit és viselkedését többféleképpen is értelmezhetjük: azért küldi el, mert valóban csalódott a női nemben vagy védeni akarja saját magától; amikor a fejére olvassa „hibáit”, őszintén rossznak gondolja a lányt, vagy viselkedésével el akarja riasztani? 


Polonius az udvar szerepjátszó világának embere Hamlet szerint, s úgy is hal meg: a függöny mögött hallgatózik, amikor Hamlet leszúrja.


Laertes cselekszik: nem gondolkodik sokat, párbajra hívja Hamletet családtagjai haláláért. A nép őt akarja királynak, amikor hazatér. Saját mérgezett kardja által hal meg: ő sem képes a bosszúállásra. A trón a „nevető harmadiké”, a bevonuló norvég Fortinbrasé lesz.


Horatio, Hamlet barátja, akit tisztel is sztoikus (kb. = szenvedélymentes) magatartásáért („Férfi vagy, ki a Sors öklözését vagy jutalmait egyképp fogadtad.”). Ő az egyetlen fontosabb szereplő, aki nem hal meg a darab végére.


A két mellékszereplő, Rosencrantz és Guildenstern saját tudatlanságuk csapdájába esnek. Hamlet meghamisítja a király Angliába szánt levelét, s így nem ő, hanem a két fiú hal meg. Tom Stoppard drámája, a Rosencrantz és Guildenstern halott (azonos című film is készült belőle) őket állítja a főszerepbe, két mellékszereplőt, akik azt sem tudják, mi, miért történik velük.



Az első Hamlet a színpadon Shakespeare idején Richard Burbage volt, míg a szerző a szellemet alakította. Híres Hamletek voltak David Garrick és John Gielgud, a neves Shakespeare-színészek is. Magyar színpadon – többek között - Gábor Miklós, Huszti Péter; a ’80-as években Máté Gábor, Kulka János;  a’90-es években Szakácsi Sándor, Szervét Tibor, László Zsolt játszották. Rendhagyó Hamlet–előadást rendezett Tim Carroll a Bárka Színházban 2005-ben: a színészek az előadás előtt sorsolták ki az aznapi szerepüket, és a játékba sok, a nézők által vitt tárgyat is bevontak.

A Hamletből már 1907-ben készült némafilm. Van dán és hindi változata is. Híres a’48-as Laurence Olivier-féle feldolgozás, illetve ’90-ből a Zeffirelli rendezte változat Mel Gibson főszereplésével, valamint Kenneth Branagh rendezése ’96-ból, mely a teljes szöveggel készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése