Moliére komédiáiról röviden IV. (Don Juan) - IRODALOM- ÉS DRÁMATÉTEL

A Tartuffe után született meg a Don Juan vagy a kőszobor lakomája című Moliére-dráma. Don Juan, a csábító története vándortéma az irodalomban (és a zeneművészetben is), a támát sokan feldolgozták Moliére előtt és után is. A cselekmény a főhős szerelmi kalandjainak sorából és az ezekből fakadó bonyodalmakból áll: tiltott szerelmek, csábítási trükkök, elhagyott nők, dühös férjek és fivérek.

Moliére Don Juanja megszökteti a kolostorból szerelmét, Donna Elvirát. Elveszi, de miután megunja, elhagyja. A nő fivérei ezért üldözni kezdik. Közben Don Juan már újabb szoknya után fut: csónakba is száll, hogy kövessen egy mással jegyben járó lányt. A csónak felborul, egy paraszt menti ki Don Juant a vízből, aki viszont „hálából” elcsábítja a paraszt feleségét, s meg is veri a méltatlankodó parasztot. 

Don Juan egy olyan karakter, akinek mintha nem lenne egyáltalán lelkiismerete, nem egyszerűen egy szoknyavadász a komédia hőse, inkább egy csak saját szabályait ismerő ember, aki képmutató, cserbenhagy másokat, nem érez hálát, sem lelkifurdalást. Mindezért megbűnhődik, mert amikor (az általa megölt) Parancsnok kőszobrával vacsorázik, megnyílik alatta a föld. (Székely Gábor rendezésében 1995-ben az Új Színházban Cserhalmi György főszereplésével ennél a jelenetnél rengeteg gyertya gyulladt ki, míg Don Juant a szürkeség nyelte el.)

Bár Don Juan egyértelműen álértékeket képvisel, a mű végén "a gonosz elnyeri méltó büntetését", és a komédia műfajához sorolják legtöbbször a Don Juant, ez a történet mégsem nevetteti meg a nézőt vagy olvasót annyira, mint a legtöbb Moliére-komédia.