A mondatok mondatrészekből állnak. A mondatrész
szófaji és alaki sajátosságok alapján lehet: alany, állítmány, tárgy,
határozó és jelző. Nem keverendő össze a mondatrész (alany, állítmány stb.)
a szófajjal (ige, főnév, határozószó, kötőszó stb.). Minden szó
besorolható valamilyen szófaji csoportba, viszont egy szó csak a mondatban tölt
be mondatrészi szerepet.
Pl. Az
asztal zöld. – itt az asztal főnév az alany
Az asztal lába zöld. – itt az asztal
birtokos jelző
Mi köze a mondatrészeknek a szintagmákhoz, és
mi is az a szintagma? A szintagma szó azt jelenti: szószerkezet. A mondatrészek
egymással nyelvtani vagy logikai viszonyban állnak, szószerkezeteket, azaz
szintagmákat alkotnak. Ha elkészítjük egy mondat ágrajzát, jól látszik, hány
szószerkezet van benne, és milyenek. Azok a mondatrészek alkotnak
szószerkezeteket, amelyeket összekötöttünk egy vonallal.
Ebben a mondatban tehát hat szószerkezet van:
az öcsém vett, tanítás után vett, a
piacon vett, almát vett, piros almát, három almát.
A
piacon és a három nem alkotnak szószerkezetet, mert
nem kapcsolódnak egymáshoz a mondaton belül, hiába vannak egymás mellett.
Felmerülhet a kérdés, miért nem szószerkezet
a tanítás után vagy az a piacon, az öcsém, hiszen ezekben az
esetekben is két szó kapcsolatáról van szó. A szószerkezet mindkét tagjában
kell lennie egy alapszófajnak (ige, névszó, igenév, névmás, határozózó). A
viszonyszók (igekötő, névelő, névutó, segédige, igekötő, módosítószó) önállóan
nem alkothatnak szintagmát. Ezeket a mondatelemzés során nem elemezzük, nem
húzzuk alá (pl. a névelőket – az öcsém)
vagy a hozzá tartozó alapszófajjal jelöljük (pl. tanítás után - főnév + névutó; itt a névutó a főnévhez tartozik,
ezzel együtt elemezzük).
A viszonyszó és az alapszófaj kapcsolatát álszintagmának
is nevezik. Tehát az álszintagma: nem igazi szószerkezet, egyik tagja nem
fogalomszó, csak viszonyító szerepű (pl. névutó, névmás, igekötő) pl. az asztal alatt. (Csak az asztal alapszófaj, az az és az alatt viszonyszók.)
A szintagma
lehet: hozzá- (az öcsém vett), alá-
(almát vett; három almát) és mellérendelő (szilvát és barackot).
A
hozzárendelő szintagma tagjai az
alany és az állítmány, melyek egyenrangúak, egy szinten állnak a
mondatban. Pl. Az ügyes kapus (A) elkapta (Á) a repülő labdát.
A mondat második szintjén áll a tárgy, a
határozó és a jelző; ezek a mondatrészek alárendelt viszonyban állnak az
alannyal és az állítmánnyal.
Az
alárendelő szintagma tagjai nem egyenrangúak, a fölérendelt taggal (alaptaggal) rákérdezhetünk a bővítményre
Pl. Milyen kapus? kapus -------------------
elkapta Mit kapott el?
ügyes
labdát Milyen labdát?
repülő
Tehát: az alárendelő szintagma fajtái: tárgyas, határozós, jelzős (a
bővítménytől függően).
A mellérendelő szintagma tagjai azonos szinten állnak, hasonló szófaji
és alaki viselkedésűek, általában ugyanolyan mondatrészi szerepűek, azonos
fölérendelt taghoz kapcsolódnak.
Pl. A szép
és okos nővéred nyerte meg a versenyt.
hozzárendelő szintagma
|
alárendelő szintagma
|
mellérendelő szintagma
|
|
tagjai
|
egyenrangúak
|
nem
egyenrangúak
|
egyenrangúak
|
rá
tudok kérdezni egyik tagról a másikra
|
igen
|
igen
|
Példák alárendelő szószerkezetekre:
alanyos: Az anyám sütötte kenyér finom.
Ritka eset, hogy a mondatban így szerepeljen két alany.
kenyér (alany)---------------finom (állítmány) Mit
állítunk? finom Mi
finom? a kenyér
sütötte (minőségjelző) Milyen kenyér? a sütötte kenyér
anyám (alany)
Ki sütötte? anyám sütötte
tárgyas: Múlt karácsonyra kaptam egy rollert. (Mit kaptam?); Nagyon szeretek
rollerezni.(Mit szeretek?)
határozós: Nagyon
szeretek rollerezni. (Mennyire
szeretek? nagyon – fok-mérték
határozó)
jelzős: Gyönyörű
időnk van! (Milyen időnk? gyönyörű – minőségjelző); Kutyám, Jerry Lee szörnyen veszélyes. (értelmező jelző –
nincs kérdése)
Példák mellérendelő szószerkezetekre:
kapcsolatos: szép
és okos
ellentétes: szép,
de buta
választó: szép vagy csúnya
következtető: okos, ezért sikeres
magyarázó: sikeres, mert okos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése