A színészi játékról
számos elmélet született; a 18. században a francia Denis Diderot megfogalmazta híres színészparadoxonát,
miszerint a színpadon nem azt nevezzük igaznak, ami úgy történik, mint a
valóságban, hanem azt, ami egy mintával egyezik, amit a költő teremtett, azaz,
a színész minél inkább egy eszményített mintát követ, minél jobban eltér a
valóságtól, minél inkább játszik, annál valósághűbb lesz – ez paradoxon;
Diderot szerint az is fontos, hogy a színész hideg fejjel, józanul tudja
eljátszani a leghevesebb indulatot is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése