Kik azok a tavi költők (Lake Poets)? I. - Wordsworth - IRODALOMTÉTEL

   Az angol romantikának két nemzedékét szokás megkülönböztetni. Az elsőbe tartozik Wordsworth és Coleridge, a másodikba pedig Byron, Shelley és Keats. 

   William Wordsworth Westmorland grófságban, az angol tóvidéken született (ezért tavi költő!). Szülőföldje iránti szeretetének köszönhető, hogy  költészetében központi szerepet kap a természet tisztelete, csodálata. 

   Tizennégy évesen  már anyját és apját is elveszítette. Cambridge-ben tanult. Fiatalon sokat kóborolt Európában: gyalogtúrát tett az Alpokban, járt a forradalmi Párizsban és - miután kiábrándult a forradalomból - testvérével, Dorothyval és Coleridge-dzsal a németekhez is ellátogatott.

Angliába visszatérve letelepedett. Eleinte csak húgával lakott, majd megnősült, feleségül vette gyermekkori szerelmét, Mary Hutchinsont. Grasmere-ben Wordsworth 14 évet élt, és azt vallotta, hogy az "a legszebb hely, amit ember valaha talált". 

   Korábban Franciaországban viszonya volt egy Anette Vallon nevű lánnyal, akitől született egy lánya, Caroline is. A két ország rossz viszonya miatt Wordsworth elhagyta Franciaországot, és bár később sem élt együtt Anette-tel és kislányával, de élete végéig támogatta őket. Marytől öt gyermeke született.

   Wordsworth elsősorban verseket írt. A Lírai balladák (Lyrical Ballads) 1798-ban jelent meg először, majd 1800-ban újra kiadták. (A költő 1770-ben született, tehát ekkor 30 éves volt.) E második kiadás előszava tulajdonképpen az angol romantika költői programja. A kötet verseire jellemző a műfaji keveredés.  3 vagy 4 versének Coleridge volt a szerzője.

   Wordsworth költeményeinek kedvelt témája az ember és a természet viszonya (pl. Táncoló tűzliliomok, A fatönk), illetve az emberi szenvedés és az ember "természetes", ösztönös tulajdonságai (pl. Az őrült anya, Az idióta fiú). Balladái főleg a népballadák stílusát követik. Ezek a legfontosabb és legszebb írásai. Később egy eposz írásába fogott A remete címmel, de ez félbe maradt. (Érdekes végiggondolni, milyen sok eposztöredék született a romantika korában - pl. Vörösmarty tollából is -, mintha egy külön műfaj lett volna az eposztöredék a töredékességet kedvelő romantika korában?) Filozófiai meditációit kilenc könyvbe gyűjtötte  A kirándulás címmel.

   35 éves volt, amikor egyik fivére a vízbe fulladt. Ezután Wordsworth érdeklődése az anglikán egyház és a konzervatív tory párt felé fordult, amit később Byron és Shelley nem tudtak "megbocsátani" neki.

   1843-ban, azaz 73 évesen poeta laureatusszá, azaz koszorús költővé avatták.

80 évet élt. Sírjára egy salátaboglárkát, kedvenc virágát szerették volna rávésni, de tévedésből egy vérehulló fecskefű került rá.

A szöveggyűjteményekben általában a Táncoló tűzliliomok című verse olvasható. Az eredeti cím Daffodils, azaz nárciszok. 

Szabó Lőrinc zseniális fordítása itt olvasható:

 http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/oda/oda.htm#d4114

Az eredeti vers pedig itt:

http://www.poetsgraves.co.uk/Classic%20Poems/Wordsworth/daffodils.htm

Dióhéjban - mit nevezünk antinaturalista színháznak; Craig és az übermarionett, Brecht és az epikus színház - DRÁMATÉTEL

         Az antinaturalista színház egy gyűjtőfogalom azokra a reformtörekvésekre, amelyek elutasították a naturalista gyakorlatot követő elképzeléseket, azaz a valóság pontos megjelenítését a színpadon;  az első ilyen jellegű, fontosabb kezdeményezések az 1890-es évekből származnak (ezek legfontosabb képviselői ebben az időben Adolphe Appia és Edward Gordon Craig, majd Bertolt Brecht), de ide tartoznak az avantgárd izmusokhoz kapcsolódó színházművészeti elméletek és kezdeményezések is.

        Craig sokat foglalkozott a színpadképpel, különösen a díszlettel (pl. a lépcsők adta lehetőségekkel) és a világítással; a századfordulóig ezek a dolgok nem voltak fontosak, csak a dráma szövege és a színészi játék, elsősorban a beszéd; a színész munkájával kapcsolatban megfogalmazta übermarionett-elméletét, miszerint a színész legyen egy übermarionett, egy „élettelen alak”, amely ugyanúgy csak egy eleme az előadásnak, mint a többi; a színész tartsa távol magát a szereptől, inkább reprezentáljon, mint megszemélyesítsen; sokkal fontosabbnak tartotta a mozgást a beszédnél (egy darabig Isadora Duncannel élt).

       Bertolt Brecht szintén elutasította az átélést, de ő inkább a nézőre, nem a színészre vonatkoztatva; nevéhez köthető az epikus színház; az epikus színház elmond egy folyamatot, szemben a hagyományos „dramatikus” színházzal, amely megtestesít; az epikus színház a nézőt megfigyelővé teszi és felébreszti aktivitását, és nem bevonja a színpadi helyzetbe; döntésekre kényszeríti, és nem érzelmekre indítja; érvekkel, és nem szuggesztióval dolgozik;  röviden összefoglalva tehát a néző ne élje bele magát az előadásba, inkább gondolkodjon, és ne érezzen, mint az illúzión alapuló színház esetében; ahhoz, hogy a közönség ne azonosuljon a színpadon látottakkal, Brecht különböző elidegenítő technikákat alkalmaz; a technika vagy módszer, azaz V-effektus (a Verfremdungseffekt rövidítése) segít abban, hogy a néző ne élje bele magát az előadásba; V-effekt lehet a zene, pl. dalbetétek  (ld. a Koldusopera dalai), a montázstechnika a képi vagy a szerkezeti megvalósításban, a jelmez pl. fehér, keleties arcok festése stb.

Mi a színészparadoxon?

         A színészi játékról számos elmélet született; a 18. században a francia Denis Diderot megfogalmazta híres színészparadoxonát, miszerint a színpadon nem azt nevezzük igaznak, ami úgy történik, mint a valóságban, hanem azt, ami egy mintával egyezik, amit a költő teremtett, azaz, a színész minél inkább egy eszményített mintát követ, minél jobban eltér a valóságtól, minél inkább játszik, annál valósághűbb lesz – ez paradoxon; Diderot szerint az is fontos, hogy a színész hideg fejjel, józanul tudja eljátszani a leghevesebb indulatot is.

HOGYAN ELEMEZZÜNK VERSET? V. - A verselésről

Ez a tétel itt is elolvasható.
 

A verstani ismereteket nagyon jól lehet hasznosítani a verselemzés során, de nagyon mellé is lehet fogni, hiszen konkrét dolgokról kell írni. Akkor érdemes kitérni a verselésre, ha azzal kapcsolatban mást is le akarok írni. Ha csak egyszerűen kijelentem, hogy ez egy ölelkező rím vagy egy jambikus sor, csak annyit árulok el, hogy felismerem ezeket, de nem "elemzek".

Fontos, hogy a vers nem műfaj, hanem forma! Egy szöveg vagy prózai, vagy verses.

A magyar költészetben az időmértékes és az ütemhangsúlyos verselés is megjelenik. Csak röviden, hogy melyikre mi jellemző…

Az időmértékes verselés alapja a rövid és a hosszú szótagok szabályszerű váltakozása. A rövid és hosszú szótagok alkotják a metrumokat, azaz a verslábakat (pl. dactilus, trocheus), azok pedig gyakran sorfajtákat (pl. pentameter, hexameter). Az időmértékes verselés általában az antik hagyományokat követve jelenik meg a magyar költészetben, például Kölcsey vagy Berzsenyi lírájában. Az időmértékes versek ritkán rímelnek. (Rímes hexameteres vers például Babits Mihály Új leoninusok című költeménye -  a cím is erre utal.)

Berzsenyi Dániel A magyarokhoz I. című ódája alkaioszi strófában, az Osztályrészem pedig szapphóiban íródott a horatiusi antik hagyományt követve - ennek kapcsán is ki lehet térni Horatius hatására. (Az alkaioszit úgy könnyű felismerni, hogy a 3. sor beljebb, a 4. pedig még beljebb kezdődik, a szapphói 3 hosszú sora után meg egy egészen rövid, 5 szótagos - úgynevezett adoniszi - sor áll.) 

Az ütemhangsúlyos  az ősi magyar verselési forma, népköltészeti ihletésű versek – főleg dalok – kedvelt formája. Az ütemhangsúlyos versben a szünetek ütemekre osztják a sorokat - mint a dalokban, a kottában a "függőleges vonalak"- és mindig az ütem elején van a hangsúly. (Ezek alapján fel tudjuk írni a sorok képletét, pl. a 4/4 azt jelenti, hogy két darab négy szótagos ütemből áll a sor, azaz ez egy kétütemű nyolcas, vagy más néven felező nyolcas, mert a szünet épp a közepén van.  Létezik kétütemű hetes 4/3, kétütemű hatos 4/2 stb.). A verselemzés során nem érdemes nagyon belemélyedni a szótagszámba és az ütemekbe, inkább az lehet fontos, hogyan támogatja a verselés a vers jelentését, hangulatát, miért éppen annál a szónál van a sor közepén szünet, rövid-e a sor (ekkor pergősebb a mű) vagy egy hosszabb felező tizenkettesről van-e szó, ami az elbeszélő műveknek kedvez (pl. Toldi, János vitéz).

Előfordulnak kevert (azaz szimultán) verselésű művek pl. Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem; Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó. Ezekre mindkét verselési mód alkalmazható. (Bár a Csokonai-versre ez nem teljesen igaz, mert csak az első versszak szimultán verselésű.)

Vannak „ritmus nélküli” versek, azaz szabadversek, prózaversek. Ezeknek általában "líraibb" a nyelvezete, mint egy prózai szövegnek, és nem "lapszépltől lapszélig" formában alkotta meg a szerző.

A  kalligrammák a legérdekesebb formájú versek: képversek. A vers szerkezete egy rajzot vagy jelentéssel bíró formát mutat pl. Tandori-versek, Nagy László: Tűz.

A verselés, a strófaszerkezet, a sortípus tehát soha nem említendő "csak úgy", önmagában.

Példák:

Kölcsey Ferenc: Huszt (disztichonos a szerkezete, azaz a páratlan sorok hexameterek, a párosak pentameterek; az epigramma műfaji hagyományait követi a mű – az epigrammák jellemző sorpárja a disztichon)

Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor (felező nyolcas, azaz kétütemű nyolcas 4/4 - népies dal)

Petőfi Sándor: János vitéz; Arany János: Toldi (felező tizenkettes 6/6 - az elbeszélő jellegnek felel meg a hosszabb sor; a Toldi estéjében az apródok dalai nem felező tizenkettesek (!), lírai szövegek a szövegben, a második dal pergő ritmusa, rövid sorai különösen megfelelnek a csúfolódó versnek)

Sajátos strófaszerkezet a Balassi-strófa az Egy katonaénekben (képlete: 6a/6a/7b    6c/6c/7b    6d/6d/7b   -  a háromsoros versszakok minden sorában van egy belső rímpár a 6. szótagok után, illetve a három sor vége is rímel egymással; mindegyik sor háromütemű; előfordul, hogy kilencsorosra szedik a strófát, ekkor csak sorvégi rímek vannak). A Katonaénekről azt is leírhatjuk, hogy pilléres szerkezetű. Ez azt jelenti, hogy az első, az ötödik és a kilencedik (azaz az első, a középső és az utolsó) versszak összefoglaló jellegű, pillérként áll a versben. Ezekre épül, ezeket fejti ki a többi három-három, a katonaéletet részletesebben bemutató strófa.

Érdekes lehet még, ha egy versforma egy konkrét versre utal. Ld. József Attila Születésnapomra című verse kapcsán:

http://www.barkaonline.hu/kezd-mainmenu-1/20-minden/2375-szueletesnapomra-parafazisok 

lásd még: a bevezetés; a cím; a műfaj; a szerkezet; rímek,alakzatok