Élethazugságok Ibsen drámáiban - A vadkacsa, Nóra DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

Ez a tétel itt is olvasható.


bevezetés

• ahogyan az epikában, úgy a drámában is megváltozott a hősök szerepe a XIX. század végére; a romantika végére, a realizmus elejére már nem a „nagy” hősök jellemzőek, hanem az átlagemberek
• az antik epika hősei még héroszok – mint például Akhilleusz vagy Odüsszeusz –, akik egy egész nép életét is képesek befolyásolni; különleges képességekkel bírnak         az antik dráma szereplői is nagy tetteket hajtanak végre (pl. Antigoné)
• ahogy előre haladunk az irodalomtörténetben, az epikus és drámai hősök egyre hétköznapibbá válnak (pl. Shakespeare hősei már nem héroszok, de többségük király vagy fontos társadalmi rangú személy)

Ibsenről

• Ibsen élete nagy részét Norvégián kívül töltötte, a sikert a német nyelvterületen bemutatott drámái hozták meg számára, ezután lett csak hazájában is népszerű
• színpadi művei általában analitikus drámák, és jellemzőek rájuk az élethazugságok

analitikus dráma – múltbeli esemény

• például a Solness építőmesterben kiderül, hogy leégett Solnessék háza, meghaltak ikergyermekeik, ez az oka, hogy ilyen „hűvös” házasságban élnek

• A vadkacsában az öreg Ekdal és az öreg Werle egykori zűrös üzleti ügye a jelenre is lecsapódik; Werle kibújt a törvény alól, míg Ekdalnak tönkrement az élete; Werle próbálja megnyugtatni saját lelkiismeretét, jóvá tenni az egykori hibáját, és amiben csak tudja támogatja Ekdalékat pl. Hjalmar Ekdal valójában neki köszönheti, hogy be tudta rendezni a fényképészműhelyét, sőt, a feleségét, Ginát is mintha Werlének köszönhetné 
• nem is beszélve arról, hogy kiderül a múlt (és jelen) egyik nagy hazugsága: Hedvig nem Hjalmar Ekdal lánya, pedig ő sajátjaként szerette

• a Nórában is megjelenik egy titok a múltból: Nóra váltót hamisított: apja helyett írta alá, aki akkor már halott volt; fontos, hogy azért tette, mert a férje, Helmer beteg volt, és csak így tudta biztosítani számára a külföldi gyógykezelést (Nóra tehát a szerelme miatt csalt)

• A másik fontos jellemzője az Ibsen-drámáknak az élethazugságok megléte
• Solness  ismeri be magának, hogy már nem a régi sem mint építész, sem mint férfi 
• az öreg Ekdal a padláson rendezi be a vadkacsával a maga kis álerdejét, afelől pedig nem lehetünk biztosak, tudja-e Hjalmar, hogy Hedvig nem az ő lánya
• A vadkacsa Relling doktora szerint szükség van hazugságokra, hogy az ember elviselje az életet
• A vadkacsa több értelmezés szerint szimbolista dráma, a vadkacsa a hazugságokban élő ember szimbóluma is lehet, s ahogy a műben meg is fogalmazódik, ha beleakad a hínárba ( a hazugságokba) csak egyre jobban belegabalyodik

•  a Nórában is megjelennek az élethazugságok
•  Nóráék egy boldog család – látszólag
•  Nóra titokban eszik édességet, mert a férje nem engedi
•  nem mondja el neki, hogy váltót hamisított, pedig zsarolják
•  Helmer ideális férjnek tűnik, de amikor Nóra elmondja neki, hogy hamisított, kikel magából, nem Nóra érdekli, hanem a hivatali pozíciója, az, hogy mit szól majd mindehhez a világ
• a hazugságuk csak látszólag tökéletes: tökéletesen megfelel azoknak a normáknak, amelyeket a társadalom diktál és elvár, de hiányoznak belőle a valódi értékek (pl. a másik hibáinak elfogadása, igaz érzelmek)
• amikor Helmer megtudja, hogy a hamisítás nem fog kitudódni, és a zsaroló is eláll a szándékától, „visszafogadná” Nórát, de Nóra elutasítja az addigi látszatéletet, otthagyja a családját
• a mű eredeti címe: Babaszoba – metaforikus: a világ, amelyben Nóra él, olyan, mint egy babaszoba: nem valóságos, el van zárva a valódi világtól, nem érheti a benne élőket semmi rossz
• de: a baba (Nóra) játékszer, úgy kell élnie, ahogy játszik vele az, akié, nincs önálló élete
• a női sors a realizmus korában kezd érdekessé válni az irodalom számára (pl. Flaubert: Bovaryné, Tolsztoj: Anna Karenina)
• Nóra a mű végén hátat fordít addigi látszatéletének (amelynek részei voltak a gyermekei is)

Öteletek a befejezéshez:

• Van-e jó választási lehetőség Nóra előtt?
• Egyedi-e a sorsa, vagy a korról (esetleg a mai társadalomról) beszél ez a mű?
• Elítélhető-e Nóra döntése miatt, hogy otthagyja a családját?
• Bűnös-e Nóra, hogy váltót hamisított? Bűnös lett volna-e akkor, ha nem teszi meg férje gyógyulása érdekében?
• Valóban szüksége van- e az embereknek hazugságokra a boldogsághoz?
• Hazudott-e önmagának Hjalmar Ekdal, vagy csak annyira buta volt, hogy nem jött rá a Hedviggel kapcsolatos titokra?

Arany János: A Toldi-trilógia (összehasonlítás: Toldi, Toldi estéje) - IRODALOMTÉTEL

a bevezetéshez (esetleg):

Arany művészetének fontosabb értékei; helye az irodalmi életben:

• a klasszikus magyar költészet talán legnagyobb, de mindenesetre leggazdagabb alakja (pl. valószínűleg a legnagyobb szókinccsel bíró magyar költő)
• irodalomszervező tevékenysége páratlan
• modern irodalomtudományunk egyik alapítója
• alapvető feladatának (Petőfivel együtt) a nép nemzetbe emelését, a magyar polgárosodás képviseletét tekintette
• elsősorban epikusnak – s nem lírikusnak – tartotta önmagát, mégis akarata ellenére vált a modern líra elindítójává
• a „balladaköltők Shakespeare-je”
• poeta doctus („tudós költő”), aki aprólékos gonddal, részletmunkával formált meg mindent
• rejtőzködő szerénység, kínzó lelkiismeretesség, személyes erkölcsi példamutatás jellemezte
• költői nyelvének ereje, páratlan műfordítói tevékenysége például szolgált a Nyugat nemzedékének
• művészi örökségével minden későbbi írónemzedék számol, nagysága előttt meghajol

Az életrajz fontosabb állomásai:

• a nemesség tudatát őrző, parasztsorba süllyedt szegény nagyszalontai család

• Arany György és Megyer Sára 10. gyermeke (rajta kívül csak több, mit 20 évvel idősebb Sára nővére élt)
• érzékeny személyiség ß féltő gondoskodás
• szül. 1917. Nagyszalonta („szülőhelyem, Szalonta / nem szült engem szalonba)
• fontosak a családi gyökerek, a szülőfalu életének meghatározó helyszíne à Nagyfalu – Toldi; tanító; másodjegyző; házassága: (Ercsey Julianna); költői indulása
• Debrecen – a kollégiumban tanul, de tanulmányait nem fejezi be
• Kisújszállás – praeceptor
• Máramarossziget – színészkaland à bűntudat
• Arad, Debrecen, Pest – nemzetőr, belügyminisztériumi fogalmazó, a Nép Barátja c. lap szerkesztője (1848-49)
• Geszt – a Tisza-család házitanítója (1850)
• Nagykőrös – gimnáziumi tanár (1851-60)
• Pest – a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Szépirodalmi Figyelő (1860-62) és a Koszorú (1863-65) c. folyóirat szerkesztője
• Margit-sziget – „kapcsos könyv” (Gyulai Páltól kapta)
• hárompillérű életmű: nagyepika, verses kisepika, líra
• Arany írói pályája az epikus költészettel indul

A Toldi-trilógia (1847, 1854, 1879)

• 1845. Aranyt megjutalmazza a Kisfaludy Társaság Az elveszett alkotmány c. komikus eposzáért
• a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot ír ki „költői beszélyre” (=elbeszélő költemény), melynek hőse egy népi alak pl. Mátyás király, Toldi, Kádár vitéz
• A Toldi nyer à barátság Petőfivel; à Vahot Imre a Pesti Divatlap munkatársául kéri Aranyt

A trilógia hőse: Toldi Miklós (Nagy Lajos király idejében valóban élt személy, főispán is volt több megyében, olaszországi zsoldoscsapatokat is vezetett)

Arany forrásai: népmondák; Ilosvai Selymes Péter XVI. sz.-i műve: Az híres nevezetes Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história (verses) ß megtalálható benne: pl. a bujdosás, a párbaj; Ilosvai művéből származnak az énekek elején található mottók

Összehasonlítás:

• a Toldiban a főhősre az önazonosság zavara jellemző:

v  nincs édesapja, nem áll előtte egy példa, hogy milyen férfivá váljon

v  még nem felnőtt, de már nem is gyermek („még legénytoll sem pelyhedzik állán”)

v  szereti a bátyját, de nem kap viszonzást

v  nemes, de parasztként él („pórsuhanc”)

v  álma: vitéz legyen (de: Laczfiék parasztnak nézik: „Hé, paraszt […]”)

• a Toldi estéjének főhőse már nem a kamasz fiú útkereső problémái jellemzőek, hanem az idős emberéi
• Toldit a király és György is gyermeknek szólítják (néhol a narrátor is: „úgy aludt el, úgy hált a hatalmas gyermek” – X. ének)
• a fiatal Toldi gyermekségéből adódnak a problémák ß önfegyelem hiánya
• a fiatal Toldi dühében, hiretelen haragjában dobja el a malomkövet, ami egy katona életébe kerül
• bűnt követ el à meg kell történnie a bűnbocsánatnak, hogy igazi pozitív hős maradjon (ld. Mózes gyilkossága) à busdosik (eddig vívódott, hogy elmenjen-e otthonról – főleg az anyja miatt maradt; most muszáj mennie: fél és lelkiismeret-furdalása van)
• az útja során küzdenie kell (a felnőtté válás útja ez?)

1. farkaskaland (önvédelemből kell megküzdenie a farkasokkal; önmagáért küzd)
2. bikakaland (a pestieket menti meg; még nem hálálja meg senki, csak egy darab májat kap)
3. a cseh vitéz legyőzése (nem csak önmagáért teszi, hanem az özvegyasszony két fiáért is; az országot menti meg az „idegen elnyomótól”)à dicsőség: vitéz lesz – teljesül a vágya és a király is elismeri őt

• a fiatal Toldi gyilkos ugyan (akarata ellenére), de egy jó tettel, a cseh vitéz legyőzésével az országot menti meg à megmenekül a büntetéstől
• a Toldi estéjében 3 év után Toldi visszatér az udvarba és legyőzi az olasz vitézt (egy hőstettet hajt végre az idegen legyőzésével a fiatal Toldihoz hasonlóan, de itt a mű elején)
• itt már nem egy gyermekről, hanem egy idős emberről van szó; az ő jellemének hibája: nem tudja elfogadni, hogy az udvarban már más szelek fújnak ß az öreg Toldi egy Don Quijote-típusú hős: becsületes, a régi, lovagi értékek szerint él, de ezt a környezete már nem képes tisztelni à nevetségesnek találják pl. ld. A bevonulási jelenet; ezért is vonult vissza az udvartól
• de: mint vitéz felülmúlhatatlan: csak ő képes legyőzni az olasz vitézt
• a Toldi estéje szerkezete fordítottja a Toldiénak (Toldi: 1. gyilkosság, 2. hőstett; Toldi estéje: 1. hőstett, 2. gyilkosság) à Van-e feloldozás a Toldi estéjében?
• a fiatal Toldi nem akarja megölni a katonát, csak dühében dobja el a követ, az idős Toldi viszont ártó szándékkal közeledik a csúfolódó apródok felé (az apródok éneke – a história és a csúfolódás is – nem felező tizenkettesben íródott, mint a többi rész)
• Az idős Toldi számára már nem mentség a forrófejűség, semmi sem menti fel a gyilkosság alól

v  Toldi: egyértelmű értékek

v  Toldi estéje: egy lehetséges jó utat képvisel az idős Toldi: a nemzeti hagyományok, erkölcsi normák védelmezője, a régi eszmékhez való ragaszkodás jelképe – ha ezt elfogadjuk, feladjuk a nemzeti sajátosságokat?; kizárják-e egymást az értékőrzés és a haladás?

Az évszakok szerepe a két műben:

• „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” – nyár, dél- Toldi
• „Őszbe csavarodott a természet feje”- ősz, este (ß cím – Toldi estéje); végül: tél - lehull a hó (Lajos király megbocsát az öreg Toldinak, de lehet, hogy erre már nincs hatalma, isteni megbocsátásra van szükség, ezt jelképezi a sírra hulló hó)
• az öreg Toldi felett már egyébként sem áll a király, csak barátok pl. a Toldiban Toldinak meg kell ölnie a csehet, mert az orvul támad; a Toldi estéjében Toldi nem várja meg a királyi kegyelem jelét, ő dönt: meg akarja ölni az olaszt

A két mű keletkezési idejének fontossága:

• a Toldi a szabadságharc előtt született, Gyulai Pál szerint az akkori hangulatnak felel meg: feltörekvő népi hőst ábrázol, aki legyőzi az idegent (optimizmus)
• a Toldi estéje 1854 után született, hiányzik belőle a Toldi optimizmusa
• mindkettő az idegenséggel való szembenállást fogalmazza meg, de a Toldi estéjében az idegenek már uralkodnak is az országban (ugyanez jelenik meg a Bánk bánban)

A narrátor viszonyulása a szereplőihez:

• Toldi: néha mosolyog rajta, de nem neveti ki; „eposzias”
• Toldi estéje: ironikus (à kissé elhatárolódik) és elégikus is az ábrázolása

Vázlat a felelethez:

•  bevezetés: Arany János (életének főbb állomásai, helye a magyar irodalomban)
• a Toldi keletkezésének következményei Arany életében
• a trilógia hőse   
• Arany forrásai
• a fiatal Toldi, az önazonosság zavara, az önfegyelem hiánya  bűn és bujdosás, 3 kaland, feloldozás  az idős Toldi Don Quijote-típusú hős 
• a két mű szerkezetének, a szereplők viselkedésének, értékeiknek összehasonlítása 
• az évszakok szerepe
• a keletkezés ideje  a narrátor 
• befejezés: viszonyulásom a két szereplőhöz vagy a két történethez vagy melyik Toldi követett el tényleg bűnt stb.

HOGYAN ELEMEZZÜNK VERSET? IV. - A szerkezet

Ez a tétel itt is elolvasható.
 

A szerkezet

A vers szerkezetéről mindig nagyon sokat lehet írni, de semmit sem ér, ha csak egyszerűen megállapításokat teszünk. A struktúráról csak akkor érdemes bármit leírni, ha valahogyan tudom kapcsolni a jelentéshez, az értelmezéshez. Például, ha leírom, hogy Petőfi Sándor Egy gondolta bánt engemet című költeményében nem egyforma hosszúságúak a sorok, ez önmagában még nem érdekes. Le kell írnom azt is, hogy ez milyen hatást vált ki: zaklatottá válik a szöveg stb.(ez főleg a vers középső részére igaz).

Nézzünk még egy-két példát!

Felosztható-e részekre a vers, vannak-e benne versszakok, hány sorosak, mindezeknek mi a jelentősége?

Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápolya egy klasszicista óda, tehát az első, hosszabb része, a piktúra, leíró jellegű, míg a rövidebb rész, a szentencia a végén összegez, filozofikusabb. Le lehet írni, hogyan mutatja be a várost: messziről közelít a részletekhez, s olyan érzésünk van, mintha a lírai én és vele mi is a konstantinápolyi utcákon sétálnánk. De mégsem a város bemutatása a vers fő "mondanivalója", hanem a butaság, a babona, a befolyásolhatóság elítélése, s az egyház szerepe ezekhez kapcsolódóan.

Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményében a konklúzió, magyarázat vagy következtetés a vers végén egy rövidebb részben elkülönül – mint a klasszicista óda szentenciája, hiszen az addigiak leíró jellegűek -, a legutolsó mondat pedig szintén külön van szedve, még nagyobb nyomatékot adva a jelentésnek.

Juhász Gyula: Magyar nyár, magyar ecsettel - 4+4+3+3 sorból áll a vers, és az 1-2., valamint a 3-4. strófa rímelése összefügg, tehát egy olasz szonettről van szó, ami a nyugatosok kedvelt versformája.

Milyen hosszúságú mondatokból áll a vers, milyen sorokból?

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse – ahogy a cím ígéri -  egyetlen mondatból áll, mintha egy lélegzetvétellel mondaná el, írná le felindultan.

A központozás, a betűtípus szerepe  

Előfordulhat, hogy a költő  nem használ írásjeleket, ilyenkor a befogadó szabadabban értelmezheti a  művet; ilyen Kormos István Radnótiról szóló verse, a Fehér virág. Az első sor tagolható így: Fehér virág, a zápor zuhogva ejti szirmát; ebben az esetben a fehér virág, az ártatlanság szimbóluma egy megszólítás. Ezt esetleg erősítheti, hogy a vers végén megjelenik az egyes szám második személy: voltál. A zápor és a zuhogva szavak összetartozását az alliteráció is erősíti. De tagolható így is a sor: Fehér virág a zápor, zuhogva ejti szirmát; így nem megszólításról van szó, és a vessző előtti részből egy metafora lesz. Az elemzés során leírhatjuk a különböző központozási lehetőségeket, de természetesen csak a hozzájuk kapcsolódó jelentésekkel, értelmezésekkel együtt.

Érdemes figyelni a kezdőbetűket is. Ady Endre például gyakran írja nagy kezdőbetűvel a közneveket (a legtöbb tankönyv ezt azzal indokolja, hogy ezek a szavak szimbólumok). Tény, hogy mindenképpen jobban odafigyelünk rájuk, és legtöbbször többletjelentésük van, például: "új rablói vannak a Nyárnak" (Héja-nász az avaron) Leírhatod, mi mindent jelenthet itt a nyár: az emberi élet nyarát, életteliséget, fiatalságot, szerelmet stb.

Néha a dőlt betűk használatán is érdemes gondolkodni. Arany János Tengeri-hántás című balladájában sokszor hívja fel a költő a figyelmünket egy-egy szóra úgy, hogy dőlttel "írja" - ezeknek a szavaknak szenteljünk külön figyelmet, mert biztos, hogy fontos szerepük van.

A reformkori költők verseiben (például Kölcsey, Vörösmarty, de Berzsenyi költeményeiben is) gyakran találunk indulatszavakat (oh!, ah!, hajh!), amik után a költő gyakran - nem mindig - felkiáltójelet használ, de utána nem kezd új mondatot nagy kezdőbetűvel. Itt nem is annyira ez a "helyesírási furcsaság", mint inkább az az érdekes, hogy az indulatszók után a vers hangulata, témája stb. megváltozik. Például a Himnuszban a hajh-ig a múlt sikereiről olvashatunk, utána pedig a kudarcokról.

lásd még: a bevezetés; a cím; a műfaj; a verselésről; rímek,alakzatok

 

HOGYAN ELEMEZZÜNK VERSET? III. A műfaj

Ez a tétel itt is elolvasható.

Mit írjunk a műfajról?

Ha tudod, mi a vers műfaja, írhatsz arról, mennyire felel meg a vers a műfaj sajátosságainak, ha pedig eltér, miben és miért.

Például:

Kölcsey Ferenc: Huszt (epigramma) – valóban rövid és tömör, de nem felel meg az ókori hagyománynak abból a szempontból, hogy nem sírfelirat. Disztichonos (esetleg a disztichont egy sorban,  röviden jellemezheted). A csattanó az utolsó sor („Hass, alkoss […]”), ami egy tanács, a vers legfőbb „üzenete”.

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet… (rapszódia) – hullámzó érzéseket, gondolatokat fejez ki. Három részből áll, amelyek így követik egymást: nyugalmas, zaklatott, nyugalmas. A hullámzó, zaklatott érzelmeket tükrözi a mondatok, sorok váltakozó hosszúsága is.

Arany János: Válasz Petőfinek (episztola) – két költő valós levelezésének egyik "levele" ez a vers.

Horatius: Thaliarchushoz (óda) – már nem jellemző az, ami a pindaroszi ódára: nem fontos, ki a megszólított, nem őt dicsőíti. De: az ódának megfelelően magasztos hangvételű a mű. A gondolatisága a lényeges.

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem (dal) – a dal a legkönnyedebb, legegyszerűbb lírai műfaj, a rokokóra jellemző. Ez a mű egy szerelmi dal, udvarló vers, a szerkezete is egyszerű.

Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz (himnusz) – dicsőítő (a himnusz másik típusa a fohászkodó, amiben a fohász paranccsá is válhat, például Balassinál: Adj már csendességet)

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga (ekloga) A régi, theokritoszi eklogákra az idill jellemző, Vergilius viszont már az idill hiányáról ír. Radnóti a IX. Vergilius-ecloga fordításakor kapott kedvet a műfajhoz, ő is az idill hiányát ábrázolja, csak természetesen nem a vergiliusi korban, hanem a sajátjában (egykor: béke volt, azokkal lehetett, akiket szeretett, ma: háború)

Előfordulnak kevert műfajú versek is. 

például:

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez A megszólítás és az első versszak az óda sajátosságait mutatja pl. magasztosan szól a reményhez, mintha egy személy lenne, nagy kezdőbetűvel is írja. A második versszak dal, a vers vége pedig elégia (elveszett, elérhetetlen értékekről ír, legfőképpen Lilláról) A klasszicizmusra a tiszta műfajok jellemzőek, a műfaji keveredés már előremutat a romantika felé.

lásd még: a bevezetés; a cím; a szerkezet; a verselésről; rímek,alakzatok