A komédia a tragédiánál kevésbé volt jelentős drámai műfaj az ókori görögöknél. Míg a dionüsziákon három napig játszottak tragédiákat, a komédiákra csak egy napot szántak; ezen az egy napon 5 művet adtak elő. Az ókori görög komédiának 3 korszakát szokták megkülönböztetni: az óattikai, a közép-attikai és az újattikai komédia korát. (Attika görög régió, melynek Athén a fővárosa, központja.)
A komédiákban kezdetben nagyobb létszámú volt a kar, mint a tragédiákban. 24 főből is állhatott. Fontos szerepe volt az ún. agónban, ami egy vitajelenet volt a kórus két fele között, illetve a parabiszban, amikor a kar a közönséghez szólt közvetlenül tanácsokkal, csúfolódásokkal vagy istenekhez fohászkodtak. Az újkomédia idejére azonban a kar teljesen elvesztette a jelentőségét. Az orkhesztrát –ezért is – egyre kevésbé használták, viszont a szkéné tetején is játszottak már.
A komédiaszínészek öltözete kissé eltért a tragikus színészekétől. Kothornosz, azaz magasított talpú cipő helyett ők szandált viseltek vagy mezítláb játszottak, rövid ruhákban, amit gyakran a hasánál kitömtek a komikus hatás kedvéért.
Az óattikai komédia idején, az V. század közepén, Periklész korában állítólag 111 komédiaszerző működött, de csak egynek, Arisztophanésznek maradt fenn 11 műve. Arisztophanész parasztcsaládból származott. Komédiáiban a paraszt mindig okos, talpraesett, ravasz ember. Műveiben kigúnyolja azokat, akik a nép nevében szónokolnak, nem szereti a filozófusokat, főként a szofistákat, a politikusok mellett gúnyolja a kortárs művészeket, például Euripidészt, és a nők közéleti törekvéseit. Kicsúfolja a bürokráciát, és mindig a háború ellen szól.
Akharnaibeliek című drámájában például egy paraszt annyira megunja már a háborúskodást, hogy különbékét köt. Példáját sokan követik, s végül csak a két hadvezér marad a csatamezőn. A Béke főszerelője is egy egyszerű ember, egy szőlősgazda, aki egy ganajtúrón repülve indul az Olümposzra. A Lüszisztratéban pedig az asszonyok akarnak békét: szerelmi sztrájkba fognak, míg véget nem ér a háború.
A Madarak főhősei, két athéni, ügyeskedők, akik a felhőkön fel akarják építeni Felhőkakukkvárát, hogy elfogják az istenek elől az áldozatok füstjét, s aztán megzsarolják az isteneket s az embereket is.
A Darazsak a bíróságot, a Lovagok a politikusok üzelmeit teszi nevetségessé, de az egyik politikus nem nagyon nevethetett az előadáson, mert magára vette a gúnyolódást és megverette Arisztophanészt. A Békák is kortársat gúnyol, csak nem politikust, hanem Euripidészt: Aiszkhülosz legyőzi az alvilágban Euripidészt, döntőbíró Dionüszosz.
A Felhők Szókratészt, a filozófust gúnyolja. A dráma szerint Szókratész egy kosárban ücsörög, ami a magasból lóg le, onnan bámulja a felhőket. Arisztophanész (hibásan) szofista filozófusnak ábrázolja Szókratészt. A drámában egy fiú adósságokba dönti apját, az apa Szókratész iskolájába viszi a fiút, hogy megtanuljon jól érvelni, hátha ezzel a tudással majd ügyesen kibújhat kötelezettségei alól. A fiú félreérti a tanításokat és elveri apját, aki bosszúból felgyújtja Szókratész házát.
Amikor Spárta győzött Athén felett, a demokráciát egyre inkább felváltotta az arisztokrácia uralma, a komédia témája a közélet felől egyre inkább a magánélet felé fordul.
A közép-attikai komédia korszakából nem maradt ránk dráma. Valószínű, hogy ebből a korból származik a népszerű Amphitryon-történet. Zeusz Amphitryon bőrébe bújik, hogy annak feleségét elcsábítsa, mert a nő nem hajlandó megcsalni férjét. Hermész pedig a férfi szolgájává „válik”, így kettős cserebere adhat lehetőséget a helyzetkomikumokra. A téma az európai drámairodalomban számtalan feldolgozást ért meg.
Az újattikai komédia atyja Menandrosz. (III-IV. század, a hellenizmus kora.) Tőle sem nagyon maradtak fenn drámák (az Embergyűlölőt az ’50-es években találták meg, az Ítéletkérők csak töredékes), viszont nagyon nagy hatással volt a komédia későbbi sorsára. Művei középpontjában a magánélet állt, például az idősek és a fiatalok örökös tusakodása, előbbiek igyekeznek betartatni a társadalmi normákat, míg az utóbbiak pazarolják a pénzt és a szerelmesek. Megjelennek az uraikat becsapó szolgák, paraziták, nagy szerepe van a véletleneknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése