- Thomas Mann a nyugatosok első nemzedékének kortársa; Lübeckben született; 1933-ban Svájcba, majd Amerikába emigrált a hitleri Németországból, de végül visszatért Münchenbe
- ’29-ben Nobel-díjat kapott A varázshegy című regényéért
- fontosabb regényei még: Doktor Faustus, A Buddenbrook-ház, József és testvérei (trilógia)
írt rövidebb-hosszabb novellákat is (a hosszabbakat inkább elbeszélésnek hívjuk); ide tartozik például a Halál Velencében, A ruhásszekrény, a Mario és a varázsló és a Tonio Kröger is
- a Tonio Kröger középpontjában az önkeresés, a művészlét és a polgárlét közötti vívódás áll; előképe Anselmus diák Az arany virágcserépből; Anselmusnak csak választania kellett a két világ között – pl. Serpentina és Veronika szerelme között), csak tudnia mi a jó és mi a rossz, és boldog lesz Toniónak viszont nehezebb dolga van, úgy érzi, bármelyik útról mond le, lemond a boldogság egy darabjáról is („Nem lehet teljesség az, amiben valamiről le kell mondani”)
- Tonio Kröger neve is kettős; szőke, kék szemű apjától örökölt neve, a Kröger kemény hangzású; az apja konzul, fiát próbálja a társadalmi normáknak megfelelően nevelni („elvégre nem vagyunk ekhós szekéren kóborló cigányok”- ismételgeti)
anyja „szép és tüzes”, külseje délies: barna hajú és szemű, a művésztípusba tartozik; Tonio szerint „onnan túlról” való; Tonio tőle örökölte külsejét (és keresztneve – a Tonio – is délies)
- Tonio eleinte úgy érzi, mindkét típust képviseli, keveredik benne a szigorú, a társadalmi normáknak megfelelni kívánó apa és az engedékeny, álmodozó anya természete
- a szőkék és kék szeműek a „polgárok”, a társadalom elvárásai szerint élnek; a polgári rend elsősorban külsőségekre jellemző, a „szőkéket” lelkileg, szellemileg a felszínesség jellemzi, talán ezért is boldogabbak, hiszen nincsenek olyan gondolataik, amelyektől boldogtalanok lehetnének; Tonio szeretne az ő világukba tartozni; próbál barátkozni Hans Hansennel. próbálja ajánlani neki Schiller Don Carlosát, de a fiút nem érdekli az irodalom, a „mély” dolgok; hasonló kudarcot vall Inge Holmmal (Holm = fejsze, kapa, gerenda), akibe szerelmes; Tonio szeretne olyan lenni, mint ők, úgy látja, ők igazán boldogok, csodálja őket (reménytelen érzései kapcsán hangzik el híres mondat: „aki jobban szeret, az alulmarad és szenvedni kénytelen”
- a „barna” típusba tartozik Tonio anyján kívül a bálban botladozó lány, Magdalena, Tonio festő barátnője, Lizaveta, de Knaak, a tánctanár is, aki viszont már egy nevetségessé vált művész
- a helyszínek ismétlődése is fontos jelentéssel bír
- az első két fejezet az északi Lübeckben, Tonio gyermekkorában játszódik
megemlíti a szöveg, hogy Tonio fiatalon ellátogat Itáliába, majd később Münchenbe megy, itt beszélget Lizavetával
- majd ismét két északi hely következik: Lübeck és Dánia (az észak-dél ellentét a helyszínek szintjén is megjelenik)
- Tonio felnőttként „ismét látja” Ingét, Hansot és Magdalenát, pontosabban rájuk emlékeztető embereket; még mindig vonzódik hozzájuk, de már érti, hogy sosem lesz olyan, mint ők („ők voltak azok, nem annyira egyes ismertetőjegyeik, és a ru a ruházat hasonlósága alapján, mint inkább azonos faj és típus erejénél fogva)
- a Tonio Kröger szerkezete a szonátaformát idézi (Thomas Mann kedvelte a zeneelméletet, a Doktor Faustusban Beethoven, a Trisztánban Wagner zenéjéről ír)
- a lübecki gyermekévek felelnek meg az expozíciónak
- az expozíciót a kidolgozás követi (Itália, München)
- a reprízhez, azaz visszajátszáshoz tartoznak azok a részek, amikor Tonio visszatér északra és szembesül újra gyermekkora „szereplőivel”
- a kóda, azaz a függelék pedig a mű végén a Lizavetához szóló levél
Lehetőségek a befejezéshez
- mire utal a visszajátszás: nincs változás, nincs fejlődés? ; a dolgok nem változnak, csak mi gondolkodunk máshogy róluk?
- van-e megoldás a művész – és polgárlét között őrlődő ember számára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése