A mandragóra egy
gyógynövény. Ezzel szeretné kúrálni a
magát orvosnak kiadó fiatal Callimaco Lucreziát,
a szép fiatalasszonyt. Lucreziának
ugyanis nem születik gyermeke idős férjétől, a gazdag Niciától. Callimaco természetesen valójában nem a
mandragórát, hanem önmagát mint szeretőt gondolja a probléma megoldásának. Ez
az alapszituáció. Figyelmezteti a
férjet: a mandragórakúrának van egy mellékhatása, akivel először ágyba bújik
utána Lucrezia, az meghal. Így az öreg beleegyezik, hogy először egy idegen
legyen Lucreziával – aki természetesen Callimaco lesz. A házasságtörés, az idős
férj becsapása, a szerelem mint fő érték a korabeli cselvígjátékok legtöbbjéből
nem hiányzik. A bonyodalom a cselnek
köszönhető személycserékből, a házasságtörés kivitelezéséből adódik. Lucrezia
eleinte nem áll kötélnek, a lefizetett pap segít rábeszélni az idegennel eltöltendő
éjszakára. A végkifejlet: Callimaco
kúrája annyira megtetszik a fiatalasszonynak, hogy tovább folytatják a szerelmi
viszonyt – tulajdonképpen a férj jóváhagyásával.
A szöveg - a
prológust és a dalokat leszámítva – próza; ez Machiavelli nagy „vívmánya”, mert
addig főleg a verses szövegek domináltak a komédiaírásban.
1957-ben Major Tamás rendezésében Rajz János játszotta Callimacót a Katonában, 1989-ben pedig a Várszínházban Gianfranco de Bosio vendégrendezésében Kállai Ferenc, Hirtling István és Kováts Adél alakították a főbb szerepeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése