Molnár Ferenc: Játék a kastélyban - CSELEKMÉNYVÁZLAT

I.

• három szmokingos úr lép be a színpadra (Turai, Gál és Ádám – vezetéknevek)
• Turai a színházról kezd beszélni, majd arról, esik szó, milyen nehéz elkezdeni egy színdarabot a drámaírónak; a legjobb lenne, ha a szereplők bemutatkoznának az elején
• mindhárman felállnak és bemutatkoznak: Turai és Gál drámaírók, társak, Ádám fiatal zeneszerző, akit addig a nagymamája nevelt; zenét írt Turai és Gál operettjéhez, és szerelmes a primadonnába, Annie-ba, aki most elment valahová a hotelből (egy szerepet akarnak adni neki)
• vita következik a péntek szerencsés (Turai) vagy szerencsétlen (Gál) voltáról
• Ádám fürdeni megy, boldog
• Turai és Gál konyakozni készülnek; Gál elmondja, hogy a hotelben van Almády, a színész, aki régen órákat adott Annie-nak, Ádám menyasszonyának  (s nem volta közömbösek egymás iránt); Turai szerint ezt nem kell komolyan venni
•  amikor bejön a lakáj,Turai beküldi Ádámhoz Gált, hogy nyugodtan beszélgethessen a lakájjal; megkérdezi a lakáj nevét, majd kikérdezi Balogh Annie-ról: megtudjuk, hogy kirándulni ment egy gróffal és egy amerikai családdal hajón; valószínűleg csak reggel jönnek vissza, mert a hajón sok az ital, cigányzene is van, de az a vízen nem jó, „a cigánynak talaj kell”; Annie énekel a vendégeknek, Almády pedig szaval – együtt mentek el (a lakáj neve a megbízhatóágért kell)
• közben csapódik az ajtó, énekelve megjön Annie; Turai már nem konyakot, hanem pezsgőt rendel és szól Ádámnak, és Gálnak; kimegy
• a szomszéd szobából Almády és Annie hangja hallatszik: Almády könyörög a lánynak: öngyilkossággal is fenyegetőzött előbb, most sír, magát citromnak (kifacsarják és eldobják), felhőkarcolónak nevezi – Annie elhárítaná
• bejön a 3 férfi, és hallják, hogy udvarol Almády: harapni akar, simának, gömbölyűnek, bársonyosnak nevezi Annie-t
• Ádám teljesen összetörik a hallottaktól, Gál kikíséri (a péntekre, a meglepetésre, a szomszéd szobára fog mindent)
• Gál visszajön (addigra már elment Almády); tartanak attól, hogy ugrik az esküvő és az operett premierje
• Turai Gált arra bíztatja, legyen a fiú mellett, nyugtassa meg; ő addig gondolkodik; elkéri tőle Almády családjának füredi és Annie anyjának pesti címét
• jön a lakáj a pezsgővel, örül, hogy emberszámba veszi Turai és beszélget vele; Turai reggelit rendel (citromos tea helyett rumosat iszik)
• Turai a könyvtárba megy a pezsgővel (éjjel kb. 2-3/4 4 van)

II.

• ugyanott, reggel, napsütés, 7 óra
• Turai papírokat javítgat, a lakáj behozza a reggelit, elmondja, mennyire szereti Turait; Turai a citromot kidobja az ablakon (beszélgetés az alvásról, a cigarettáról)
• Turai felhívja Annie-t és áthívja a szobájába (a végén már leteszi a telefont, úgy beszél, mert úgy is hallatszik, amit mond, hiszen a nő a szomszéd szobában lakik)
• Annie átjön, Turai elmondja, mindent hallottak az Almádyval folytatott beszélgetéséből (citrom, felhőkarcoló); Annie először a hallgatását kéri, majd veronált akar bevenni, amikor megtudja, hogy Ádám is hallott mindent (bár ő elutasította Almádyt, ezek csak kapcsolatuk utórezgései voltak)
• Turai hivatja Almádyt is, aki először tagad, de a citrom szóra leül; Turai előadja ötletét: írt egy darabot, majd azt mondják, azt gyakorolták az éjjel; Almádyt megzsarolja egy feleségének írt levéllel
• Annie bejelenti a titkárnak telefonon a műsorváltozást, egy egyfelvonásost (Sardou-darab)
• Turai elmondja, valóban azt hitte először, hogy ez szerep, de Annie túl hamisan beszélt, Almády pedig túl férfiatlan volt à Almády és Annie összevesznek: Almády azt hitte, hogy Annie szereti
• Almády és Annie elmennek és bejön Gál és Ádám
• Gál alig tud enni; Turai Ádámot vigasztalja, hogy felejtse el a nőt és törődjön a karrierjével, csináljon úgy, mintha semmit nem tudna Annie-ról (Ádám eközben sír, gyakran emleget öngyilkosságot)
• végre Gál is eszik
• felvonásvégekről vitatkoznak
• Gál à evés közben egy kis mondóka à Ádámot a szerelmi csalódás avatta férfivá
• Ádám à le akarja lőni magát, mert számára ez volta az első nagy szenvedély
• Turai à áthívja telefonon Annie-t, majd átjön Almády is

III.

• este 8
• a titkár átrendezi a szobát, mert itt fognak próbálni
• megjön Almády, majd Annie és Ádám (rossz kedvvel)
• a titkár idegeskedik; kellékek: 2 levél, 1 könyv, 1 őszibarack
• a titkárt kérik súgónak, de ő olvassa a szerzői instrukciókat is ezért Ádám akarja átvenni a súgópéldányt (Almády és Annie tiltakoznak)
• Ádám súg, de mindenki nagyon zavart, főleg, amikor azt súgja, hogy őt könnyű becsapni
• jön Turai, és átveszi a súgást (nem súg, megy a szöveg)
• Almády méltatlankodik a sok francia név miatt
• a darab: a gróf meggyanúsítja feleségét, hogy az megcsalta: elküldte az első barackot egy levéllel a márkinak; a grófné is meggyanúsítja férjét: ő az első cseresznyéket küldte el szeretőjének; a grófné ezért büntetést szab: a gróf nem eheti meg az első barackot, ő pedig egy hétre Párizsba megy szórakozni; erre: felhőkarcolós, citromos jelenet (Gál és Ádám meglepődnek)
• a titkár néha közbeszól az „aforizmáknál”, illetve rákérdez, hogy viccet hallott-e
• a „klasszikus fejes” résznél Gál megint nem fér a bőrébe; Turai és Gál kifejtik, hogy Almádynak nincs szép, klasszikus feje
• a próba tovább folyik; a gróf a barackra mondja, hogy gömbölyű, illatos, stb. – ennél a résznél Ádám és Gál felnevetnek; a titkár nem érti
• Turai kihúzatja azt a részt, ahol Annie tetőtől talpig férfiasnak nevezi Almádyt, helyette épp az ellenkezőjét íratja be
• Gál szerint a darab eleje életszerű, de a szerelmi párbeszéd nem az
• a darab végén a grófné megbocsát a grófnak, és ő megeheti a barackot
• a titkár új barackért siet
• Ádám megcsókolja Annie-t
• Gál szerint szörnyű ez a darab, mikor írhatta Sardou? - Almády szerint halála előtt; Turai szerint halála után
• Annie és Turai rövid párbeszéde – a barackos részt volta legnehezebb megoldani
• Gál: „a legjobb drámaíró mégis maga az élet”
• lakáj: tálalva van

-vége-

Röviden a francia klasszicista színházról - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

    Európában a 17-18. század jellemző szellemi mozgalma, eszmeáramlata a felvilágosodás. A kultúra meghatározó tényezője az ipar és a kereskedelem lett,

a polgárság egyre nagyobb szerephez jut  - a felvilágosodás a polgári társadalom kialakulását készíti elő, támadja a feudális világ ideológiáját. „A felvilágosodás – Kant szerint - az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.” (pl. egyház, állam)

A kor emberének egyre nagyobb szüksége lesz az „evilági” ismeretekre; a cél a világ megismerése (a vallás helyett a tudomány segítségével, a kulcskérdés: ki tud többet a világról, megismerhető-e  a világ.

     Ezzel kapcsolatban két filozófiai irányzat jön létre.

 A racionalizmus szerint a világ gondolkodással ismerhető meg. Képviselője pl. Descartes, Newton. Descartes: „Cogito, ergo sum.” ( Gondolkodom, tehát vagyok.)  Az értelem valamennyi ismeretünk forrása, az ember legfontosabb értéke az ész, a gondolkodás. Ez a filozófiai irányzat az alapja a klasszicizmusnak mint stílusirányzatnak. A klasszicizmus neve utal arra, hogy mintájának a klasszikus görög és latin műveltséget tekinti. A klasszicista művek jól szerkesztettek, megfelelnek különböző szabályoknak, átláthatóak. Például a drámaírásban Arisztotelész Poétikáját mintául véve a francia Boileau versbe szedve Ars poeticájában újra megfogalmazza, mi is a hármas egység, de sokkal szigorúbban „betartatja” a kor drámaköltőivel, mint Arisztotelész. Boileau számára a színpadon a legfontosabb az igazság, a józan ész és az erkölcs. A cselekmény egy szálon fusson, egy helyszínen, egy nap alatt játszódjék, és az expozícióból derüljön ki minden, a konfliktus megértéséhez szükséges információ. A nézőt ne érje meglepetés.  Aki nem eszerint ír, nem megfelelő a drámája.

     A racionalizmus mellett kialakult egy másik filozófiai irányzat,  a szenzualizmus vagy más néven empirizmus, mely szerint a világ érzékeléssel, tapasztalással ismerhető meg. Képviselője pl. Locke és Bacon.

    A szenzualizmus is alapja egy új stílusirányzatnak, a romantika előfutárának, a szentimentalizmusnak.  (A szentimentalizmus jellemző műfajai az irodalomban az elégia és a regény.)

    A klasszicizmus és a szentimentalizmus mellett jelen van a művészetekben egy harmadik stílusirányzat, a rokokó, „a barokk kicsinyített mása”.

A klasszicizmus nagyjai a festészetben pl. Ingres, Barabás Miklós, id. Markó Károly; klasszicista épület pl. a Nemzeti Múzeum (Pollack Mihály); a zenében pedig Haydn, Mozart, Beethoven korszaka ez.

     A klasszicista drámáról elsőként a francia klasszicista triász, Corneille, Racine és Moliére jut eszünkbe. Ebben az időben Franciaországot az abszolutizmus jellemezte, Versailles-ban, a királyi udvarban még a barokk monumentalitása csillogott, de az előadott drámák már a klasszicista eszménynek feleltek meg.

     A királyi udvarban mindenkinek megvolt a maga „szerepe”, amit egész nap „játszott”. Az élet szigorú etikett szerint zajlott. Pl. a király reggeli öltözködése nyilvános látványosság volt az udvar tagjainak; este ünnepségeken, lakomákon vigadtak. XIV. Lajos ragadványneve, a Napkirály is egy színházi balettelőadásnak köszönhető, ahol a király a napistent, Apollót alakította.

     Nem csak az udvari színházakban folytak előadások. A polgárság számára voltak nyilvános színházak, sőt, a plebejusok is járhattak az ún. vásári színházakba pl. Théatre de la Fiore-ba. A színház a társadalmi érintkezés egyik fő helye lett.

Az első színházakat labdaházakból alakították át.

(Jelentősebb színházak: Hotel Bourgogne (eleinte itt játszott a királyi társulat), Marais színháza, Illustre Théatre.)

     A színész a színházban elsősorban szónok volt, azaz a szövegre nagyobb hangsúlyt fektettek, mint a mozgásra. A mozgásban főleg az udvari tánc szolgált mintául, de természetesen csak a zenés darabokban volt jellemző. Moliére is több darabjához kapcsolt balettbetéteket. Pl. Az úrhatnám polgárhoz. Ezekhez a darabokhoz a zenét nagyrészt szerzőtársa és egyben riválisa, Lully szerezte.

     A színészet a francia udvarban megtanulható mesterségnek számított, s a művészeknek mindent aprólékosan meg is kellett tanulniuk. Semmit sem bíztak a színész „kiszámíthatatlanságára”, az improvizációnak nem adtak teret. A színpadon a hitelességnél fontosabb volt az illendőség pl. nem szabadott hátat fordítani a közönségnek; Racine Iphigénia című darabjában az egyik legnagyobb hibának azt tartották, amikor Akhillesz nem veszi le a sisakját, miközben Agamemnonnal beszél.

     A színészek a kornak megfelelő elegáns kosztümöket hordtak a színpadon, abroncsos szoknyát, parókát. Ha a szerep megkívánta egy-egy jelzés értékű ruhadarabot is felvettek pl. sisakot, vértet, turbánt. Díszlet nem volt, csak kellékek.

     Ekkor alakult ki az ún. kukucska- vagy dobozszínpad, ami máig is a legelterjedtebb színpadi forma. Jellemzője, hogy befelé mélyül, nincs emelvényen. A színpad előtt gyakran volt egy zenekari árok a zenészeknek.

     Ennek a kornak a találmánya a függöny is. A függöny összehúzása az idő múlását fejezte ki. Erre azért is volt szükség, mert az angol jelenettechnika helyett a franciák a felvonástechnikát alkalmazták, ahol megengedett a kisebb időbeli „ugrás”, s ami az alatt történik, az a dialógusokból derül ki.

A női szerepeket nők játszották.

     A francia klasszicista triász tragédiaköltője a Cid szerzője, Corneille, és a Phaedra írója, Racine. Mindketten a szenvedélyes, végletes jellemű hősöket kedvelték. Gyakoriak témáik között az ókori, illetve a történelmi témák, valamint a szerelem, a szenvedély szembeállítása a becsülettel és az erkölccsel.

     A triász komédiaköltője Moliére.

Dióhéjban - Plautus: A hetvenkedőn katona - DRÁMATÉTEL

A hetvenkedő katona Münchausen báróhoz vagy Háry Jánoshoz hasonlóan nem létező hőstetteivel henceg.

Az expozícióban Astrotogus, az élősködő dicséri a hetvenkedő Pyrgopolinicest (neve farombolót jelent), így ismerjük meg a főszereplőt. Az alaphelyzet Palaestrio, a szolga elmondásából derül ki: ő szolgája volt az ifjú Pleusiclesnek, akinek a szerelmét a katona elrabolta, míg a fiú távol volt; a szolga hajóra szállt, hogy értesítse urát, de kalózok támadták meg, s épp a katonának adták el; levélben azonban mégis értesítette urát, aki eljött Ephesusba a lány után (görög környezet, tehát comoedia palliata).

Valójában itt kezdődnek a bonyodalmak. Az ifjú Pleusicles az öreg Periplectomenus házában száll meg, ami pont a katonáéval szomszédos. A két ház közötti résen a szerelmesek átjárnak egymáshoz. (A lány neve Philocasium.) Sceledrus, egy szolga kilesi, hogy a lány a szomszédban van, de az ifjú, az öreg és Palaestrio, a szolga bolondot csinálnak belőle: csak a lány ikertestvérét látta. A két ház közötti átjárásból ered a helyzetkomikumok jó része.

Az ifjú aggódik, hogy az öreg terhére van.  Palaestrio a szolga pedig egy tervet eszel ki: egy nőt, „ki testét testével tartja el” felbérelnek, hogy játssza el, ő az öreg felesége, aki beleszeretett a katonába. Talán az új szerelem miatt a katona lemond a Philocasiumról, a lányról. A cselekményt tehát a szolga által jól kifundált cselek viszik előrébb, ez a cselvígjáték sajátja.

Palaestrio átadja a „bérelt nő” üzenetét és ajándékát, egy gyűrűt a katonának, aki azt hiszi, valóban meghódította egy hölgy szívét, s tényleg szabadulni próbál a lánytól. Palaestrio, a szolga azt javasolja, adjon a lánynak vagyont, akkor biztosan meg tud szabadulni tőle. A katona így is tesz, sőt Palaestriót is felszabadítja; a lány pedig szerelmével elhajózik. A tetőpont: ráadásként pedig az öreg rajtakapja a katonát a bérelt feleséggel, s ezért jól elveri. Megoldásként a katona megjavul: maga vonja le a tanulságot saját történetéből.

Plautus vígjátéka Menandrosz mintáját követi, de a későbbi komédiaírók is ezt a „receptet” követik többnyire. A helyzetkomikum félreértésekből, cserékből adódik (pl. a lányt saját ikertestvérének hiszik). A típusok ugyanazok, mint a commedia dell’arte vagy akár Moliére szereplői: a hencegő katona, a szerelmesek, az agyafúrt szolga, a kurtizán stb. A jellemkomikum a katonánál a legerősebb egyrészt a hencegése, másrészt az udvarlása miatt. A mű nyelvezete legtöbbször természetes, köznapi, néha szónokias, de mivel ez nem illik a szereplőkhöz, a komikum forrásává válik. Gyakoriak az obszcén kiszólások, amiket a korabeli közönség nagyon kedvelt.

A magyar rendezések közül az egyik legnépszerűbb Taub János rendezése volt a Radnóti Színházban, 1988-ban, ahol Gáspár Sándor volt a katona, Eperjes Károly pedig a szolga, Palaestrio.

Röviden az ókori görög komédiáról - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

A komédia a tragédiánál kevésbé volt jelentős drámai műfaj az ókori görögöknél. Míg a dionüsziákon három napig játszottak tragédiákat, a komédiákra csak egy napot szántak; ezen az egy napon 5 művet adtak elő. Az ókori görög komédiának 3 korszakát szokták megkülönböztetni: az óattikai, a közép-attikai és az újattikai komédia korát. (Attika görög régió, melynek Athén a fővárosa, központja.)

A komédiákban kezdetben nagyobb létszámú volt a kar, mint a tragédiákban. 24 főből is állhatott. Fontos szerepe volt az ún. agónban, ami egy vitajelenet volt a kórus két fele között, illetve a parabiszban, amikor a kar a közönséghez szólt közvetlenül tanácsokkal, csúfolódásokkal vagy istenekhez fohászkodtak. Az újkomédia idejére azonban a kar teljesen elvesztette a jelentőségét. Az orkhesztrát –ezért is – egyre kevésbé használták, viszont a szkéné tetején is játszottak már.

A komédiaszínészek öltözete kissé eltért a tragikus színészekétől. Kothornosz, azaz magasított talpú cipő helyett ők szandált viseltek vagy mezítláb játszottak, rövid ruhákban, amit gyakran a hasánál kitömtek a komikus hatás kedvéért.

Az óattikai komédia idején, az V. század közepén, Periklész korában állítólag 111 komédiaszerző működött, de csak egynek, Arisztophanésznek maradt fenn 11 műve. Arisztophanész parasztcsaládból származott. Komédiáiban a paraszt mindig okos, talpraesett, ravasz ember. Műveiben kigúnyolja azokat, akik a nép nevében szónokolnak, nem szereti a filozófusokat, főként a szofistákat, a politikusok mellett gúnyolja a kortárs művészeket, például Euripidészt, és a nők közéleti törekvéseit. Kicsúfolja a bürokráciát, és mindig a háború ellen szól.

Akharnaibeliek című drámájában például egy paraszt annyira megunja már a háborúskodást, hogy különbékét köt. Példáját sokan követik, s végül csak a két hadvezér marad a csatamezőn.  A Béke főszerelője is egy egyszerű ember, egy szőlősgazda, aki egy ganajtúrón repülve indul az Olümposzra. A Lüszisztratéban pedig az asszonyok akarnak békét: szerelmi sztrájkba fognak, míg véget nem ér a háború.

A Madarak főhősei, két athéni, ügyeskedők, akik a felhőkön fel akarják építeni Felhőkakukkvárát, hogy elfogják az istenek elől az áldozatok füstjét, s aztán megzsarolják az isteneket s az embereket is.

A Darazsak a bíróságot, a Lovagok a politikusok üzelmeit teszi nevetségessé, de az egyik politikus nem nagyon nevethetett az előadáson, mert magára vette a gúnyolódást és megverette Arisztophanészt. A Békák is kortársat gúnyol, csak nem politikust, hanem Euripidészt: Aiszkhülosz legyőzi az alvilágban Euripidészt, döntőbíró Dionüszosz.

A Felhők Szókratészt, a filozófust gúnyolja. A dráma szerint Szókratész egy kosárban ücsörög, ami a magasból lóg le, onnan bámulja a felhőket. Arisztophanész (hibásan) szofista filozófusnak ábrázolja Szókratészt. A drámában egy fiú adósságokba dönti apját, az apa Szókratész iskolájába viszi a fiút, hogy megtanuljon jól érvelni, hátha ezzel a tudással majd ügyesen kibújhat kötelezettségei alól. A fiú félreérti a tanításokat és elveri apját, aki bosszúból felgyújtja Szókratész házát.

Amikor Spárta győzött Athén felett, a demokráciát egyre inkább felváltotta az arisztokrácia uralma, a komédia témája a közélet felől egyre inkább a magánélet felé fordul.

A közép-attikai komédia korszakából nem maradt ránk dráma. Valószínű, hogy ebből a korból származik a népszerű Amphitryon-történet. Zeusz Amphitryon bőrébe bújik, hogy annak feleségét elcsábítsa, mert a nő nem hajlandó megcsalni férjét. Hermész pedig a férfi szolgájává „válik”, így kettős cserebere adhat lehetőséget a helyzetkomikumokra. A téma az európai drámairodalomban számtalan feldolgozást ért meg.

Az újattikai komédia atyja Menandrosz. (III-IV. század, a hellenizmus kora.) Tőle sem nagyon maradtak fenn drámák (az Embergyűlölőt az ’50-es években találták meg, az Ítéletkérők csak töredékes), viszont nagyon nagy hatással volt a komédia későbbi sorsára. Művei középpontjában a magánélet állt, például az idősek és a fiatalok örökös tusakodása, előbbiek igyekeznek betartatni a társadalmi normákat, míg az utóbbiak pazarolják a pénzt és a szerelmesek. Megjelennek az uraikat becsapó szolgák, paraziták, nagy szerepe van a véletleneknek.