A nyelvújítás mibenléte, történelmi, művelődéstörténeti háttere, hatása – NYELVTANTÉTEL

     A XVII-XVIII. században a felvilágosodás eszméi Magyarországon is elterjedtek – elsősorban a bécsi udvarban szolgált testőríróknak köszönhetően. Egyre erősebben jelentkezett az igény, hogy a tudomány és az irodalom nyelve az anyanyelv, a magyar legyen, de erre az akkori magyar nyelv nem volt alkalmas. A kor írói, költői, tudósai felismerték, hogy az anyanyelv ügye szorosan összekapcsolódik a nemzeti függetlenség, társadalmi fejlődés ügyével. ( Ezt fogalmazta meg Bessenyei György Magyarság c. röpiratában. – „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”)

    Először az 1790-91-es országgyűlésen terjesztették elő követeléseiket a magyar rendek, de csak az 1844. évi országgyűlés tette a magyart államnyelvvé.

     A nyelvújítás tehát tudatos beavatkozás egy adott nyelv életébe, hogy az az aktuális mondanivalót jobban ki tudja fejezni, meg tudja formálni. A nyelvújítást Magyarországon Bessenyei fellépésétől (1770-as évek) egészen a Magyar Nyelvőr (folyóirat) megjelenéséig számítjuk (1872). A mozgalom vezetője Kazinczy Ferenc volt, aki Széphalomról irányította a nyelvújítás és a korabeli magyar irodalom sorsát ( a német nyelvújítás mintáját követte). A cél a magyar szókincs bővítése, az idegen szavak magyarral való helyettesítése, a stílusújítás volt, s végső soron az, hogy a magyar nyelv alkalmassá váljon európai szintű tudományos és kulturális munkák megszólaltatására.

    Az újítás hívei, a neológusok rengeteg új szót gyártottak. (Pl. Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Dugonics András, Baróti Szabó Dávid, Kölcsey Ferenc Szemere Pál – költők, írók; Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály – „botanikusok”; Révai Miklós – nyelvész; Bugát Pál.)

   A neológusokkal szemben álltak az ortológusok, az úgynevezett maradiak, akik úgy vélték, nem szabad beleavatkozni a nyelv életébe „szertelen szófaragásokkal”, hanem tiszteletben kell tartani a magyar nyelv hagyományait.  1795-ben közreadták a Debreceni Grammatikát, amely alapelveiben azt tükrözi, hogy a magyar nyelv fejlődésének alapja a nyelv változatlanul hagyása.

  1811-ben megjelent Kazinczy Tövisek és virágok című epigrammagyűjteménye, amely az ortológusok nemtetszését váltotta ki. Válaszul – 1813-ban – a Mondolat c. gúnyiratban tették nevetségessé Kazinczyt és a nyelvújítókat ( a címlapon Kazinczy szamárháton megy a Parnasszus felé, nevéből a Zafyr Czenczi anagrammát gyártották, de felsorolnak számtalan eltúlzott újítást is). Mesterüket védve 1815-ben Kölcsey és Szemere Pál közreadta Felelet a Mondolatra c. művét, melyben az ortológusokat támadták. A harcot 1819-ben Kazinczy zárta le, aki elismerte tévedéseit, túlzásait, de nem vetette el a nyelvújítás szükségességét. „Jól és szépen az ír, a’ki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszer’smind.” – írja Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél c. írásában. (Kazinczy maga is „gyártott” szavakat, nevéhez fűződnek hölgy, alak, pongyola, dölyf, kedvenc, emlékkönyv, évszak, ácsorog, árny, csalogány, légyott szavaink is.)

     A nyelvújítók a szógyarapításnak a következő főbb formáit érvényesítették:

• elfelejtett, régi szavakat újítottak fel pl. hon, hős, aggastyán (az Ágoston személynévből), felújítottak régi személyneveket is pl. Béla, Gyula, Géza, Zoltán

• tájnyelvi szavakat tettek köznyelvivé pl. betyár, hullám, burgonya, idom, kamat, bútor

• idegen szavakat alakítottak át pl. bálna (lat. balanea), Lipcse (ném. Leipzig)

• új szavakat alkottak

    szócsonkítással pl. címerből cím, zömökből zöm, gyártból gyár 
    szóelvonással pl. kapálból  kapa, árnyékból árny, tanítból tan, vizsgálból vizsga
    szóvégek megelevenítésével pl. cukrászda, szálloda, lövölde, kegyenc, újonc 
    szóképzéssel pl. borong. érzeleg, lazít, tanulmányoz, állítmány,körzet, folyékony,                 adag, példány, szenvedély, tengerész
    szóösszetétellel pl. búskomor, folyóirat, szemüveg, jogerős, iskolaköteles,                           zongora (zengő +tambura), csőr (cső+orr), higany (híg+anyag),     könnyelmű (könnyű+elméjű), rovar  (rovátkolt+ barom
     A nyelvújítást megelőzően nem volt egységes irodalmi nyelv. Ebben az időben dőlt el a harc a nyugati és az északkeleti nyelvváltozat között az utóbbi javára. (Ebben nagy szerepe volt Kazinczynak (aki ott lakott), valamint a neves kelet-magyarországi kollégiumoknak, a debreceninek és a sárospatakinak.)

   

      A sok ezer szóalkotásból ma 10.000 él nyelvünkben.   

      A helyesírás egységesítéséért Révai Miklós és Verseghy Ferenc között folyt harc, amit a „jottista-ypszilonista háború”-ként emlegetünk. Verseghy a kiejtés szerinti írásmód mellett kardoskodott (láttya, haggya, kertye), míg Révai a szóelemző írásmódot támogatta (látja, hagyja, kertje).  A Révai által támogatott írásmód vált elfogadottá.

      A helyesírás ügye 1832-ben rendeződött, amikor az Akadémia kiadta a szabályzatot (A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai). 

                                                                                                                                                        

Ötletek a Macbeth elemzéséhez - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

A Macbeth a nagyravágyás és gonoszság, de a gyengeség és a hiszékenység drámája is. Macbeth hisz a boszorkányok jóslatának (találkozás a boszorkányokkal: expozíció), hogy először Cawdor thánja, majd király lesz (főleg, miután az első jóslat teljesül). 

Az alaphelyzet tehát: hogyan valósítja meg Macbeth a jóslatot, vagy hogyan valósul mag a jóslat. Vajon előre meg van írva a sorsunk, vagy mi alakítjuk? Azért lesz Macbeth király, mert ez a sorsa, vagy mert a jóslatot ismerve mindent megtesz, mindenkit megöl érte (ahogy III. Richárd)? Macbeth elmondja feleségének, Lady Macbeth-nek is a jóslatot, aki szerint „meg kell valósítani”: meg kell ölni a királyt, hogy Macbeth lépjen a helyébe. A nő azonban nem tudja megtenni, mert apjára emlékezteti az alvó király. Macbeth viszont megteszi. Véletlenül a helyszínen hagyja a tőrt, és nem mer utána menni. Lady Macbeth szerint a holtaktól és az alvóktól nem kell félni. Biztatja férjét (kicsit a bibliai Évára emlékeztetve), de szidja is gyengesége miatt. A gyilkosság előtt azt mondja Macbeth-nek, ha ő azt fogadta volna meg, hogy megöli a gyermekét, megtenné, mert kötné a fogadalom.

A gyilkosságot az őrökre fogják, akiket Macbeth szintén megöl, a király fiai azonban rosszat sejtve elmenekülnek. Ezután Banquót öleti meg, aki azt a jóslatot kapta, hogy utódai királyok lesznek. Azonban az ő fia, Fleance is elmenekül. Banquo mégis megjelenik az uraknak adott vacsorán, pontosabban a szelleme, akit Macbeth lát, sőt beszél is vele. Lady Macbeth mentegetni próbálja emiatt a vendégek előtt. Macduffot száműzi Macbeth, mert nem jelent meg a vacsorán.

Elmegy a boszorkányokhoz újabb jóslatokért. Az elsőben egy sisakos főt látnak a boszorkák, ami azt jelenti, óvakodjon Macdufftól. A másodikban egy gyermeket – jelentése: Macbeth-et nem bánthatja, kit anya szült. A harmadik – egy gyermek ágakkal – pedig azt jelenti, nem kell aggódnia, amíg a birnami erdő Dunsinane (ahol a vára áll) dombjára nem tér. A jóslattól tartva megöleti Macduff feleségét és kisfiát. A képtelennek tűnő jóslatok sorban valóra válnak. Megindul az erdő (a Macbeth-et támadó katonák ágakkal álcázzák magukat), Macbeth-et pedig megöli Macduff (ez a tetőpont), akit nem anya szült, mert császármetszéssel jött a világra. A megoldás:  a király Malcolm lesz, a megölt király idősebb fia.

Macbeth-en túlnő a feladat, amit teljesíteni akart, nem elég erős, hogy gonosz legyen (pl. szellemet lát) és nem elég gonosz, hogy erős legyen (nem tudja legyőzni az ellenségeit). A férjét a gaztettekre biztató, becsvágyó Lady Macbeth is megőrül és meghal a dráma végére.

A Macbeth-hez sok babona kötődik színházi berkekben. Pl. a Macbeth szó kiejtése színházban szerencsétlenséget hozhat, ezért inkább a skót színdarab elnevezés használatos helyette. Állítólag a darab első előadásán a címszereplőt éles késsel szúrták meg, a későbbiekben is több, a darabban játszó színész balesetet szenvedett, egy amerikai újságíró pedig meghalt, miután rossz kritikát írt az egyik előadásról.

A ’90-es években Kaszás Attila és Stohl András is eljátszották a dráma főszerepét. Nevezetes Alföldi Róbert rendezése a Tivoliban László Zsolt főszereplésével.

A nemzetközi feldolgozások közül talán a japán Kuroszava 1957-es Véres trón című feldolgozása a legérdekesebb, valamint Orson Welles Vudu Macbeth-je (1936), amiben minden színész fekete volt, a cselekmény helyszíne pedig Skócia helyett Haiti.

Társadalomkritika-e A Gézagyerek? - DRÁMA- ÉS IRODALOMTÉTEL

• Háy a ’80-as évektől ír lírai és epikus műveket, de színpadi művekkel csak 2000 után jelentkezett
• drámái: pl. A Senák, A Pityu bácsi fia, A Gézagyerek és A Herner Ferike faterja
• mind a négy mű vidéki környezetben játszódik, a szereplők egyszerű falusi emberek
• A Senák egy kicsit kilóg a sorból: az államosítás idején játszódik, erősebb a történelmi színezete, mint a többinek
• ezt a négy drámát Háy egy kötetben adta ki; mindegyik dráma előtt olvasható az ötletet adó novella mint a dráma szinapszisa

 

• A Gézagyerek a székesfehérvári színház felkérésére készült, de végül a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán volt a premierje 2001-ben

 

• szereplői vidéki emberek
• Gézagyerek egy autisztikus fiatal férfi, akinek a nevében is benne van, hogy valójában nem nőtt fel; az anyjával él, és naphosszat a konyha kockaköveit bámulja; amikor „biztonsági emberre” van szükség a gyárban, őt választják, hogy üljön a szalag fölött és figyeljen; úgy tűnik, „rendes” dolog, hogy munkát adnak egy fogyatékos fiúnak, de az is igaz: ezt a munkát senki más nem vállalná szívesen (látszatmunka)
• a falusiak szánják Gézát, de amikor munkába áll, a munkanélküli szomszéd szánalma irigységbe csap át
• a munkatársai is szánják, megpróbálnak kedvesek lenni vele, befogadni (pl. nőt akarnak szerezni neki Vízike, „a kocsmai nő” személyében), de ezek a segítségek kicsit mindig gúnyt is űznek Gézából

 

• Géza nem illik teljesen a falusiak világába

·    rendkívüli esetben a szalagot le kell állítania, de nem történik rendkívüli eset, ezért kissé kényelmetlenül érzi magát

·  a munkatársai „csinálnak” neki egy ilyen rendkívüli esetet, de Géza nem érti a viccet, számára a világ egyértelmű dolgokból áll, igenekből és nemekből, feketéből és fehérből, mint a konyha kockaköve

·    a humorérzék hiánya a nagy különbség Géza és a többiek között, a munkások ugyanolyan céltalan életet élnek, mint a fogyatékos fiú, minden nap ugyanazt csinálják, de ők képesek az iróniára, képesek kérdéseket feltenni a világ kilátástalanságáról; ők tudják, hogy a világ rosszul működik, Géza viszont képtelen felfogni a hibás dolgokat – viszont ezért talán elégedettebb is a saját sorsával, mint a többi ember

• Banda Lajos és Herda Pityu tipikus munkásemberek (beszélő nevek! – pl. Herda valamit elherdál, talán az életet)
• a szegénységet, a hiábavalónak tűnő monoton munkát két „eszközzel” próbálják legyőzni:

·a kocsmázással (itt a társaság és az alkohol egyaránt enyhít a bajaikon)

·a beszéddel, az állandó töprengéssel is megpróbálják legyőzni a sorsot

• Géza életében sajátjukat látják tükröződni; de: míg Géza nem tudja, hogy mennyire szánalmas egész nap a konyhakövet nézni, addig Banda és Herda nagyon is tisztában vannak vele

 

• a karakterek nagyon életszerűek (pl. Marika, a bolti eladó, aki „dizsibe jár”, a fiát egyedül nevelő Rózsika néni, a munkások, az állandóan figyelő, kedveskedő-irigykedő szomszédok)

 

• a dialógusok nyelvezete egyszerű, néhol a nyelvromlás, néhol ennek a társadalmi rétegnek a nyelvi kreativitása jelenik meg benne; úgy beszélnek a szereplők, mint a hétköznapi falusiak

• a dráma műfaját a szerző istendrámaként jelöli meg - Géza többször tűnik fel úgy - a többi szereplő szerint – mint egy isten, aki ül magasan mindenki fölött és nézi a szalagot – Isten is csak nézi a világot vagy meg is nyomja a piros gombot, ha baj van? – ha igen, miért van ilyen életük, miért van ilyen „hibás” ember, mint Géza?
 

 
• Befejezésnek (röviden kifejtendő):

·Mit kritizál a mű a társadalomban?

·a vidéki élet egyhangúságát a  szegénységgel (kb. mint Csehovnál)

·az emberi jellemet

·a világot, az élet céltalanságát?

A Hamlet CSELEKMÉNYVÁZLATa

I. felvonás

• Helsingőrben, Dániában az őrök készültségben állnak, mert az ifjú (norvég) Fortinbras meg akarja támadni Dániát
• Horatio, Hamlet barátja csatlakozik az őrökhöz, és meglátja a szellemet, aki úgy néz ki, mint Hamlet apja, a halott király (akit szintén Hamletnek hívtak)
• Claudius, a volt király öccse, a jelenlegi uralkodó megköszöni az embereknek, hogy jókedvűek voltak az esküvőjén (feleségül vette bátyja, a meghalt király özvegyét, Gertrúdot), és szomorúak a temetésen; közben követet küld az új norvég királyhoz, hogy tájékoztassa Fortinbras szándékáról
• Hamlet búskomor; anyja, Gertrúd azt szeretné, hogy ne gyászolja tovább az apját, Claudius pedig azt, hogy fogadja őt el apjának
• Hamlet épp az öngyilkosságon gondolkodik, amikor Horatio jelenti neki, hogy látta a kísértetet
• Laertes, Ophelia bátyja és Polonius fia készül vissza Párizsba, ahol tanul; Opheliát óvja Hamlettől, ahogy apjuk, Polonius is; Ophelia elmondja, Hamlet szerelmet vallott neki
• Hamlet az őrség előtt épp Claudius szokásai gúnyolja, amikor megjelenik apja szelleme, aki elmondja, hogy Claudius ölte meg, s elcsábította Gertrúdot; mindezekért bosszút kíván – Hamlet megesketi Horatiót és Marcellust, hogy minderről hallgatnak („Esküdjetek!”)

II. felvonás

• Polonius Párizsba küldi Rajnáldot Laertes után, Claudius pedig Rosencrantzot és Guildensternt küldi Hamlethez (volt iskolatársai); Hamlet nem bízik bennük, ezért azt színleli, bolond); az Aeneisből idéz
• Polonius aggódik, hogy Ophelia bús Hamlet miatt
• színészek érkeznek ; Hecuba és Priamus, illetve Gonzago megöletésének történetével készültek, végül az utóbbit adják elő – színház a színházban

III. felvonás

• „Lenni vagy nem lenni” - monológ
• Hamlet beszélgetését Opheliával kihallgatja Polonius és Claudius, az utóbbi szerint Hamlet nem is szerelmes, de nem is őrült, mint tetteti; Hamlet nagyon elutasító és vádló Opheliával („Vonulj kolostorba!”) – anyja tette miatt minden nőt elítél és gyarlónak tart
• a színészek fellépése (a királyné illetlenül jókedvűen viselkedik, a király pedig nem bírja nézni a színészek játékát, Hamletnek ez bizonyítékként szolgál – Claudius ölte meg az apját – egérfogó jelenet
• Hamlet kicsúfolja Rosencrantzot és Guildensternt
• Claudius imádkozik – Hamlet nem akarja így megölni, nehogy a lelke a mennybe jusson
• Hamlet épp az anyját fenyegeti, amikor észreveszi, hogy valaki hallgatózik a függöny mögött; leszúrja – Polonius volt az; anyja végül belátja, hogy vétkezett; Hamlet látja apja szellemét, a királyné azonban azt hiszi, hogy a fia megbolondult
• Hamlet Angliába készül

IV. felvonás

• a királyi pár számon kéri Hamlettől Polonius halálát; a testet keresik, mire Hamlet rejtélyes választ ad; Angliába küldik; Claudius lepecsételt levelet küldet vele, melyben Hamlet halálos ítélete van (később ez az ítélet Rosencrantzot és Guildensternt sújtja)
• Hamlet találkozik Fortinbras egy századosával (a sereg Lengyelország felé igyekszik), és kifakad saját tétlensége miatt; bosszúját tervezi
• a királyné fogadja Opheliát, aki szomorú dalokkal válaszolgat a kérdéseire; egyre bánatosabb
• Laertes visszatér Párizsból (a tömeg királynak akarja; Claudius megdöbben ezen), mert megtudja, hogy apja halott, húga pedig megbolondult (Claudius nem akarja megtorolni Hamlet tettét, mert Gertrúd szereti a fiát)
• Fortinbras nem támad, szabad átvonulást kér Lengyelország felé
• Hamlet levele Horatónak – kalózok fogták el; volt iskolatársai Anglia felé tartanak
• levél – Hamlet visszatér Dániába – Claudius gyilkossági terve tehát meghiúsult, így most Laertest bíztatja bosszúra
• Laertes vívni készül Hamlettel méregbe mártott karddal – „biztosra megy”; Claudius pedig úgy dönt, ha Laertes nem végez Hamlettel, majd ő itat vele mérget
• Gertrúd rossz hírt hoz: Ophelia vízbe fulladt

V. felvonás

• a sírásók beszélgetnek: kaphat-e Ophelia keresztény temetést; csontokat dobálnak (pl. Yorick, az udvari bolond koponyáját), közben Hamlet és Horatio a mulandóságról beszélgetnek
• hozzák Ophelia koporsóját; Laertes a sírba ugrik utána, majd Hamlet is; Horatio elvezeti Hamletet
• Hamlet elmondja Horatiónak, hogy átírta az angol királynak szóló levelet, így volt iskolatársait sújtja a halál
• Hamlet elfogadja Laertes párbajkihívását, megindító beszédben üdvözli; Laertes elfogadja a bocsánatkérést; vívnak
• Claudius iszik Hamlet minden találatára; Gertrúd is, aki véletlenül a Hamlet számára félretett mérgezett kupát veszi el és meghal
• Laertes és Hamlet a vívás során véletlenül kardot cserélnek, így Laertes saját kardja által esik el; közben figyelmezteti Hamletet, hogy Claudius őt is megöli
• Hamlet leszúrja a királyt
• Horatio mondja el végül a teljes igazságot
• Fortinbras győztes serege érkezik – Hamlet azt akarja, hogy ő legyen a király
• Fortinbras pompával temetteti el Hamletet (belehalt sérüléseibe)
• levél érkezik: Rosencrantz és Guildenstern halott

A társadalmi és a területi nyelvváltozatok és a norma – NYELVTANTÉTEL

a.      Az emberek közösségek tagjai, amelyek szokásokban, értékekben, normákban eltérnek egymástól. Nyelvük, nyelvhasználatuk is más, ezért nyelvközösségeket alkotnak. A nyelvközösség tagjai azonos nyelvváltozatot beszélnek.

b.      A nyelvváltozat nem önálló nyelv, alapvetően nem tér el a köznyelvtől, csak nyelvtani, szókészleti módosulások figyelhetők meg benne.

c.       Minden ember egyszerre több nyelvközösség tagja (a családban, az iskolában, a munkahelyen, barátai közt stb.), ezért több nyelvváltozatot ismer és használ. Hogy mikor melyik nyelvváltozatot használjuk, az függ az alkalomtól, a helyzettől, az időszaktól és a beszélőpartnertől is.

d.      A nemzeti nyelv az anyanyelv mindenki számára ismert változata. Két részre osztjuk: irodalmi és köznyelvre. Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv legigényesebb, írott változata, nemcsak a szépirodalom tartozik ide, hanem a tudományos értekezések, olykor a sajtó nyelve is. A köznyelv pedig a nemzeti nyelv beszélt változata ( szokták sztenderdnek is nevezni).

e.       Az alacsonyabb rendű, bizalmas társalgási stílust szlengnek nevezzük. „ A szleng az a nyelv, amelyik leveti zakóját, megköpi a markát és munkához lát.” (Partridge) A szleng régebben a fiatalok nyelvhasználatát jellemezte, de ma már szinte minden korosztálynál megfigyelhető. Bevonult a sportnyelvbe, a rádióba, televízióba, sőt a politikusok is használják.

f.        Minden nyelvre jellemző, hogy földrajzilag (vízszintesen, tájanként) és társadalmilag (függőlegesen, szociológiai szempontból) tagolódik. A földrajzi tagolódásból születnek a nyelvjárások (dialektusok), a társadalmiból a szociolektusok (csoportnyelvek, szaknyelvek, korosztályi és rétegnyelvek).

                                                              i.      A vidéki városok köznyelvére gyakran erős nyelvjárásiasság jellemző. A köznyelv területi változatai az úgynevezett regionális köznyelvek. Nyelvjárási színezete van pl. Szeged, Debrecen, Veszprém, Salgótarján, Szolnok, Cegléd és Kaposvár köznyelvének.

                                                            ii.      Magyarországon nyolc nagyobb nyelvjárást különböztetünk meg:

1.      nyugati nyelvjárás (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Veszprém megye)

2.      dunántúli nyelvjárás (Győr-Moson-Sopron, Somogy, Veszprém, Tolna és Fejér megye, a Csallóköz és a Mátyusföld Vágtól nyugatra eső része)

3.      déli nyelvjárás (Somogy déli része, Pest és Fejér megye néhány települése, a Duna mente, a Duna-Tisza köze, Szeged, Makó, Hódmezővásárhely környéke, Baranya, Sárköz, Szlavónia magyarlakta területei)

4.      tiszai nyelvjárás (a Tisza környéke Hajdú-Bihar megyéig)

5.      palóc nyelvjárás (Budapest-Cegléd vonalától északra, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a Vágtól keletre eső vidék)

6.      északkeleti nyelvjárás (Borsosd-Abaúj-Zemplén keleti része, Szabolcs és Hajdú-Bihar megye)

7.      mezőségi nyelvjárás (Románia magyarlakta területeinek nem székely része Kolozsvár központtal)

8.      székely és csángó nyelvjárások (Székelyföld, Gyimes, Tolna megye néhány falva) 

                                                          iii.      A szociolektusok kialakulását az iskolai végzettség, foglalkozás, a korosztályok, szabadidős tevékenységek stb. befolyásolják. Az ide tartozó nyelvváltozatokat szokás csoportnyelveknek nevezni.

¨       A csoportnyelvek között külön egységet képeznek a szaknyelvek. Főleg szó- és kifejezéskészletükben térnek el a köznyelvtől. Az azonos szakterületen használt jellemző szavak összességét szakszókincsnek (terminológiának, szakzsargonnak) nevezzük. A szakszavak (terminus technicusok) egyértelműbbé, pontosabbá teszik a közlést. (Pl. a metafora, alliteráció, narrátor az irodalom, a fotoszintézis, kétlaki, sziromlevél, inda a növénytan szakszavai.)

¨       A csoportnyelvekhez sorolhatjuk a hobbinyelveket is, amelyek valamilyen szabadidős tevékenység, pl. bélyeggyűjtés, természetjárás, vitorlázás, sakkozás kapcsán jöttek létre. (Itt érdemes megjegyezni pl. a harmincas években lezajlott sportnyelvújítást, amely sok új szót hozott nyelvünkbe: hajrá(finis), szöglet(korner), hátvéd(back), les(off side), mez(dressz) stb. )

¨       A csoportnyelvek sajátos változatai a korosztályi vagy rétegnyelvek. Ezen belül megemlíthetjük például a kisgyermekek (óvodások), nyugdíjasok vagy az ifjúság nyelvét. Az ifjúsági vagy diáknyelvre jellemző a nyelvi humor, a szemléletesség, képszerűség (pl. eltűnt, mint maci a málnásban), a rövidítések (pl. matek, aji, ubi). A diákok gyakran új szavakat alkotnak, vagy a régieket használják más jelentéssel (à az elkülönülés, titkosság vágya).

¨       A csoportnyelvekhez sorolhatjuk még a tolvajnyelvet vagy argót, amelyre különösen jellemző a titkosságra, elkülönülésre való törekvés. Elemei folyamatosan átáramolnak a szlengbe és a diáknyelvbe (pl. drótoz, spurizik, szipózik).

¨       A szaknyelvek és korosztályi nyelvek határán helyet foglaló katonanyelvnek (bakanyelv) főleg szókészlete (pl. fókamotor=felmosófa) és szóláskincse (pl. olyan sötét, hogy világít benne a feketekávé.) tér el a köznyelvitől.

Ø  Egy ember több csoportnyelvet, sőt esetenként több nyelvjárást is használhat élete során. Előfordulhat az is, hogy egyes helyzetekben nemcsak nyelvváltozatot, hanem nyelvet is kell váltani. Ekkor beszélünk bilingvizmusról (kétnyelvűségről). Ez a jelenség kisebbségi, nemzetiségi területeken jellemző, ahol az emberek családi, baráti körben az anyanyelvüket, hivatalos helyen pedig az államnyelvet használják.

Ø  A nyelvhasználat nemcsak csoportonként, hanem egyénenként is eltérhet. Minden embernek van csak rá jellemző szavajárása, egyéni nyelvhasználata. Ezt nevezzük idiolektusnak.

Janus Pannonius epigrammái – IRODALOMTÉTEL

Janus Pannonius az első színvonalas (és híres) magyar költő
valószínűleg Csezmicén született horvát kisnemesi családba - eredeti neve Csezmiczei János
nagybátyja, Vitéz János vette a kezébe a neveltetését - 11 évre Itáliába küldte tanulni, ahol a fiú felvette a Janus Pannonius nevet; 1. reneszánsz szokás volt egy latin név felvétele a költők körében (pl. Johannes Secundus); 2. Pannonius: Pannóniából való - nem tagadja meg származását; 3. Janus -  János, ill. a kétarcú római istenre, Ianusra való utalás, ő is kétarcú: itáliai és magyar
Itáliában Ferrarában tanult Guarino da Verona iskolájában, majd Padovában járt egyetemre
már Ferrarában elkezdett írni
3 műfajban alkotott:
elégiák (pl. Búcsú Váradtól)
panegürikuszok (azaz dicsőítő költemények) – a leghíresebb tanárához, Guarino da Veronához írta (1073 sor)
epigrammák
epigrammákat már Ferrarában kezdett írni
nem a görögökre jellemző magasztos epigrammák követője volt (az epigramma eredetileg sírfelirat volt  - rövid, tömör; a szerkezete: disztichonos, a végén egy csattanó van – összefoglalás, lényeg, tanulság stb.); Janus a római epigrammaköltészet konvencióit követi; példaképe a római Martialis
már itáliai epigrammáit a tökéletes mesterségbeli tudás jellemzi, a legszemélyesebb verseiben is jelen van a humanista hagyomány
Itáliában több epigrammát is írt származása védelmében, általában költőtársainak címezve pl. Gryllushoz
itt születtek erotikus epigrammái is pl. Mikor ártatlanságát elvesztette, Súlyos és kellemetlen kérdés
gúnyolódó epigrammákat főleg tehetségtelen vagy szintén gúnyolódó költőtársai ellen írt, esetleg nőkről  pl. Szilviához (válaszul arra, hogy szilvia őt nevezi meg gyermeke apjául)
több antiklerikális epigrammája is van, pl. Kigúnyolja Galeotto zarándoklást
Galeotto Marzio a vers „szereplője”, aki Janus barátja volt, tudós humanista, Beatrixszel került Magyarországra
a vers a vallást és a papokat népbutítóknak tartja, a zarándoklatot népámításnak, és megveti Galeottót, mert velük tart, csodálkozik is rajta
a vers csattanója: „mert hívő ember költő nem lehet” (más fordításban: „mert hívő soha nem lehet poéta”)
a mai olvasónak talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy Janus erotikus és antiklerikális epigrammákat írt diákkorában, pedig a későbbiekben pécsi püspök és váradi  kanonok lett
magyarországi epigrammáinak fő kérdése a művelt humanista költő. és a hozzá képest fejletlen ország kapcsolata
Pannónia dicsérete
szembeállítja a múltat és a jelent: ma már Pannóniában is vannak színvonalas költők: „Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, s most Pannónia is ontja a szép dalokat”; illetve egyetlen színvonalas költő van Pannóniában: ő maga, általa híres Pannónia: a cím átértékelődik a csattanót olvasva:  Pannónia dicsérete Pannonius dicsérete (- a reneszánszban ismét mindennek mértéke az ember, a reneszánsz művész        vállalja és hirdeti tehetségét pl. a középkori festő Isten dicsőségére alkotott, nem volt fontos, ki ő pl. P S mester; a reneszánsz festő aláírja munkáját, sőt ráfesti magát pl. Raffaello, Leonardo)
mint minden epigrammája, ez is disztichonos (nem írt ütemhangsúlyos, csak időmértékes verseket, hiszen eredetileg ezek  a művek latin nyelven íródtak)
Egy dunántúli mandulafáról
a vers elsődleges jelentése: egy természeti jelenség leírása: a mandulafa idő előtt kivirágzik
másodlagos jelentés: egy lírai önarckép, Janus Pannoniusról szól, aki megelőzi korát; értéket teremt, de ez itt még túl korai; dacol a környezetével, ami elpusztíthatja őt, vagy megakadályozhatja a fejlődésben: a téli fagy megöli a kis fa rügyeit
először fogalmazza meg a magyar költészetben a „korán jött ember” küzdelmét a környezetével, illetve azt, hogy hazája kulturálisan el van maradva Európához, illetve hozzá képest is - ezért elvágyódik innen, bár szereti a hazáját (vö. Ady költészetében)
a vers – a humanista hagyományoknak megfelelően - sok antik utalást tartalmaz


befejezés: a Pannónia dicsérete elszavalása