Az allegória és a szimbólum
is a hasonlóságon alapuló (azaz
ikonikus) szóképekhez tartozik.
Az allegóriát legegyszerűbben
úgy szokták meghatározni, hogy egy egész művön vagy egy mű hosszabb részén
végigvonuló metafora vagy hasonlat.
A Toldi negyedik énekében „az
édes álom pillangó képében” érkezik. Ahogy a pillangó, az álom is gyorsan
elrebben, félve száll le (mert Toldi nem mer elaludni) stb. Ha csak egy sorban
olvasnánk róla, metaforának neveznénk, de mivel a versszaknak mind a nyolc sora
a pillangóról, azaz az álomról szól, allegóriának hívjuk.
Egy másik ismert példa Petőfi Sándor Föltámadott a tenger… című
költeménye. A „népek tengere” birtokos jelzős metafora, ami végigvonul
az egész versen, ezért szintén allegóriáról van szó. Az allegória a nép és a
tenger közös vonásaira épül pl. mindkettő felett áll valami (elnyomók, gálya),
ha „föltámadnak” rémisztőek lehetnek.
Az allegória esetében tehát egyértelmű, hogy mi a hasonló és
hasonlított vagy azonosító és azonosított, azaz mi minek felel meg (az álom
pillangó, a nép tenger stb.)
Az allegorikus szót a köznyelvben is használjuk arra, ha valamit
jelképesen, képletesen fogalmazunk meg, nem szó szerint értünk.
Allegorikus szereplői vannak a középkori moralitásoknak pl. a Bűn és a
Jóság szerepel a darabokban, és nem egy bűnös és egy jó ember. Szintén
allegorikusak az állatmesék és sok vicc szereplői is. A bárány vagy a róka
meséje a kiszolgáltatott, ártatlan ember vagy a ravasz ember története.
A szimbolikus szót is gyakran használjuk a köznyelvben, szintén jelképes
jelentésben, illetve a szimbólum szót jelkép jelentésben.
A szimbólum is hasonlóságon alapul, de nem derül ki, hogy pontosan
mire utal, mit jelöl. Jó példa erre Ady Endre A fekete zongora című verse.
Sok jelentése van a fekete zongorának („Ez mind, mind: ez a zongora"), de
nem egyértelmű, hogy mit jelöl.
Szimbólum nem csak szimbolista költő versében lehet, illetve nem minden
szókép szimbólum, amit a szimbolisták használnak. Például Charles Baudelaire Az
albatrosz című versében az albatrosz allegória, hiszen pontosan
megfogalmazza „a költő is ilyen, e légi herceg párja”.
Ady A magyar Ugaron című versén
vitázni lehetne. Igaz, nem azonosítja konkrétan az Ugart Magyarországgal, de
elég egyértelmű ahhoz, hogy allegória legyen.
A 2014-es tavaszi emelt szintű magyar érettségi egyik feladatának
megoldásához is az allegória és a szimbólum fogalmával kellett tisztában lenni
egy Ady-vers, A fehér lótuszok kapcsán:
"Jellegét tekintve a „fehér lótuszok” szókép
az allegória és a szimbólum határán helyezkedik el. Milyen sajátossága
kapcsolja az allegóriához, és mennyiben közelít a szimbolista poétikához?
Említsen egy-egy jellegzetességet! A sajátosság megnevezése mellett válasza
rövid, egy-két mondatos kifejtést is tartalmazzon!"
[Azaz: miért mondhatjuk,
hogy az említett versben a „fehér lótuszok” allegória, és miért, hogy
szimbólum.]
"Lehetséges válaszelemek például:
- a képi és fogalmi sík viszonyának szembeállítása
- az allegóriára jellemző sajátosság, hogy a vers szövege egyértelműen megnevezi a képi sík fogalmi megfelelőjét: virágok = fehér gondolatok
- a szimbólumhoz az közelíti a vers központi szóképét, hogy a definitív megnevezés ellenére a vers szövege részben mégis a sugalmazásra épül a jelentésrétegekről szóló szembeállás
- a lótusz olyan jelentést is hordoz, amely tradicionálisnak tekinthető, azaz nem egyéni képalkotásra alapszik
- a lótusz a költeményben többjelentésűvé válik, hiszen a tisztaságot, a szépséget, az elragadtatottságot, az életörömöt, a hitet stb. egyaránt jelöli"
(Az idézett részek forrása:
http://dload.oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2014tavasz_emelt/e_magyir_14maj_ut.pdf)
